Karácsony táján a Városi Kurírban is továbbítottuk a segélykiáltást: olyan diákok várnak támaszt, akiknek semmilyen más esélyük sincs. Köszönjük a segítséget mindazon olvasóinknak, akik akkor velünk együtt mozdultak a felhívásra. Ha egy mélyszegénységben élő cigány diák “tudja, hol a helye”, számíthat valami ösztöndíjra. Akinek viszont érettségi, sőt diploma megszerzése a vágya, őt nem támogatja ez a rezsim, sőt, még bele is rúg egyet. Így teszik tönkre a roma diákokért küzdő iskolákat. A Heti lapzsemle témája ez a friss botrány.


Víz alá a fuldoklót

A 168 ÓRA főszerkesztője, Tóth Ákos drámai fejleményről számolt be:  a Sajókazán alapított, és néhány éve Diósgyőrben is kollégiumot működtető Dr. Ámbédkár Gimnáziumot eddig is következetesen fojtogatta a szegényellenes “oktatáspolitika”, most pedig nagy kegyesen azt javasolta az oktatási kormányzat, hogy szeptembertől államosítják az intézményt.

Ne legyen a roma közösség kezében!

Setét Jenő, kiváló cigány polgárjogi aktivista a Klubrádióban Szénási Sándornak nyilatkozva így kommentálta a hírt: a Dr. Ámbédkár Gimnázium az utolsó oktatási intézmény, amely az azt fenntartó Dzsaj Bhim buddhista közösségen keresztül még a roma közösség kezében van. Az államosítási szándék egyértelműen kifejezi, hogy ne legyen önálló iskola a romák kezében. (A beszélgetés a felvételen 16:30-tól hallható.)

Segítség a kínzóktól

2018 nyarának végén a 168 ÓRA újságírója, Ónody-Molnár Dóra számolt be a miskolci Martin Luther King Kollégium avatásáról.
Megtudtuk, hogy civil támogatók segítsége mellett a jelenlegi rezsimtől is csorgott a kiváló gimnáziumnak valami furcsa infúzió. Az a kormányzat, amely szisztematikus lépésekkel építi a szegényeket és esély nélkül indulókat letaroló oktatási rendszerét, a korábbi emberminiszter lobbizásának “köszönhetően” nyújtott szalmaszálat a gimnáziumnak — vagyis azért támogatta ilyen kerülőúton, hogy az elnyomottak éppen az ő elnyomását túlélhessék valahogy…
Az ilyen rezsimek és az ilyen kegyes engedményekre alapuló alkuk azonban mindig bizonytalanok. A jelenlegi “emberminiszter” pedig elődjénél is embertelenebb, aminek aztán meg is van a következménye. A korábbi, semmire sem kötelező megállapodásokat most felrúgták, a Dr. Ámbédkár Gimnázium végveszélybe került.

Eltüntetik a cigány gimnazistákat

A tavalyi avatóünnepségen is elhangzott már, hogy mekkora itt a baj.
“Az aHang ezúttal az Ámbédkar Iskola céljainak elérésébe és problémái felhangosításába is bekapcsolódna. Mik ezek a problémák? – Jelenleg ott tartunk, hogy ha 16 évesen egy diák ott hagyja az iskolát és bekopogtat a munkaügyi hivatal kapuján, azzal, hogy munkanélküli, akkor azonnal kap havi szinten 50 ezer forintot, de inkább többet. A közmunka és a leszállított tankötelezettség eltünteti a cigány fiatalokat a gimnáziumból, ez a helyzet.”

A rezsim lényege: pofátlan cinizmus

Csütörtökön a Klubrádió reggeli műsorában Ónody-Molnár Dóra (ÓMD) nyilatkozott a botrány fejleményeiről Rózsa Péternek. (A hangfelvételen 01:08-tól hallható.)
Időközben az Orbán-kormány szakminisztériuma is közleményt adott ki az ügyről, amelyben azt találták mondani, hogy dehogyis akarnak ők államosítani, csak akkor lesz államosítás, ha “az intézmény maga kéri.”

Ónody-Molnár Dórát ez a cinizmus végképp felpaprikázta, hiszen, mint elmondta, nem arról van itt szó, hogy a Dr. Ámbédkár Gimnázium felelőtlen gazdálkodása sodorta volna őket ilyen helyzetbe, hanem éppen az az aljas oktatáspolitika, amelyik a legszegényebbeknek minőségi oktatást és valódi előrelépést kínáló iskolákból rosszul célzott ösztöndíjakkal és közmunkával kiszipkázza a nyomorgó családok gyerekeit.

Majtényi Lászlóval egyetértve az újságíró úgy látja, mindez megérne egy alkotmánybírósági beadványt, mert az még az “alaptörvénnyel” is ellenkezik, hogy az állam befagyasztja a legszegényebbek gyerekeit a hátrányos helyzetet újratermelő iskolákba… A részletes elemzést a friss 168 ÓRA hasábjain “Ösztöndíj a lemaradásért” címmel írta meg ÓMD.

Máshonnan többször is kihullottak, itt sikeresek lehetnének!

Nyílt levélben próbálják rávenni az “emberminisztert” civilek, hogy “tegye lehetővé, hogy a szegény diákoknak a szakképzés mellett a gimnáziumokba is megérje járni, ezzel együtt biztosítsa az országban egyedülálló képzést nyújtó Dr. Ámbédkár Gimnázium zavartalan működését!

A gimnázium több mint tíz éve folytat hiánypótlót tevékenységet Borsod megyében, ott, ahol az országban a legmagasabb a roma gyerekek aránya, mégis az egyik legkevesebb a gimnáziumba járó szegény és roma diákok száma. A megyében gimnáziumba járó háromszáz halmozottan hátrányos helyzetű fiatal harmada az Ámbédkárban tanul.

Az iskola egy olyan térségben folytat pótolhatatlan tevékenységet, ahonnan menekül az értelmiség, ahol naponta lehet hallani a különböző ellátatlan, vagy hiányos szolgáltatások miatti panaszokat.
Ilyen körülmények között különösen megbecsülendő az a szakmai gárda, amely arra tette fel az életét, hogy a szinte reménytelen szegénységben élő gyerekeket nemcsak, hogy benntartsa az iskolában, de hasznos, a munkapiaci elhelyezkedéshez nélkülözhetetlen tudással és érettségivel vértezze fel őket. Teszik ezt ráadásul rendkívül sikeresen! Az elmúlt bő évtizedben több mint száz olyan diák szerzett náluk érettségit, akiknek az örökös közmunkáslét lett volna az alternatíva. Ehelyett majd mindannyian sikeresek a munkaerőpiacon, jónéhányan pedig az egyetemig is eljutottak. Olyan diákokról beszélünk, akik korábban a hagyományos iskolarendszerből – esetenként többször is – már kihullottak!” A nyílt levélhez a romasajtokozpont@gmail.com email-címen lehet csatlakozni.

Magyar valóság: innen indulunk

Eddig az érettségi- és diplomaszerzés esélyeinek megvonásáról írtunk. Érdemes lapszemlénk végén egy kicsit körülnézni, és meglátni, hogy milyen középkori helyzetből kellene kiemelni tömegeket ebben az országban a 21. században. A Klubrádióban L. Ritók Nóra (Igazgyöngy Alapítvány) beszélt Lampé Ágnes újságírónak egy többsségünk számára alig-alig felfogható jelenségről, a “menstruációs szegénységről”.

Azokban a családokban, amelyekben bizonytalan időzítésű és csekély jövedelemből tengődnek (nem kevesen vannak ilyenek, különösen a leszakadó térségekben, amilyenben az Igazgyöngy Alapítvány is működik), sokszor egyáltalán nem jut pénz a leánygyermekek menstruációja idején akár a legolcsóbb higiéniai termék megvásárlására. A gyerekek szégyellik is a problémájukat, és gyorsan rá kell jönniük, hogy a vatta előtti időkből újraélesztett házilagos otthoni “megoldásaikkal”nem dicsekedhetnek. A legtöbbször egyszerűen kimaradnak az iskolából, otthon vészelik át a nehéz napjaikat.

L. Ritók Nóra elmondta, hogy a tanáraik iránti bizalom fokától függően sok gyerek számíthat a természetes női szolidaritáson alapuló segítségre, hiszen minden nő tart magánál szükség esetére egy-két betétet szükség esetére. Sokszor érkeznek a megfelelő helyekre civil szervezetektől is adománycsomagok. Az Igazgyöngy Alapítvány is évekre meg tudta oldani a környékbeliek gondját egy nagy adománnyal. A probléma azonban nagyon is létezik.

Kapcsolódó

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét