Heti tapló! – az elmúlt hét történéseiből szemezget Lendvai Ildikó

Vannak világrekord-taplóságok. Mega- és gigataplók. Ilyennek látszik Putyin titkos csodapalotája. Nemcsak irdatlan drágasága okán -ami több, mint taplóság, inkább cinikus fennhéjázás egy szegény országban-, hanem a légköre, a jóízléstől távol álló berendezése, hivalkodó részletei miatt. Társadalmilag érzéketlen, kulturálisan ízléstelen monstrum. Igazi taplópucc, csicsa, pomádé, ahogy mondják, “diktátorgiccs”.

Átüt rajta a vágy a cárok pompájának lekoppintására.

Baldachinos ágy ide vagy oda, nehezen elképzelhető, hogy valaki tényleg kényelmesen érezze magát egy 260 négyzetméteres hálószobában, amely egymagában akkora, mintha 3-4 átlagos lakást összenyitnának. Az ember szívesebben dugná a fejét a paplan alá, mintsem azt próbálgatná, ellát-e egyáltalán a saját szobája végéig.

Én biztosan frászt kapnék attól is, hogy a dohányzóasztalok egyenként 16 millió forintba kerülnek, a palota 47 kanapéja pedig 47-szer 8 millióba – mi van, ha lekávéznám vagy, mint itthon valamennyi világos bútort és az összes fehér blúzomat, összegolyóstollaznám őket!

Az egyébként kevéssé gátlásos unokáim se ugrálnának egy-egy ilyen kanapén jóízűen, bár a külön biliárdszobát és a föld alatti jéghokipályát azért élveznék. A rúdtáncos színpaddal ékes bárba, amit valamiért vízipipa-szobának hívnak, biztosan nem engedném őket. Nem jó korán kezdeni az erotikát. Illetve a rúdtáncot. Illetve a vízipipát.

Sajnos a birodalomhoz tartozó erdőbe sem merném őket kiereszteni,

nehogy az oda telepített mesterlövészek Navalnijnak nézzék őket. Jó, a palota udvari színházába vagy a moziterembe mehetnének, de félek, ott nem magyarul adják a Harry Pottert, akkor meg minek. A sziklaalagúton lejutni a külön tengerpartig, ez tetszene nekik, de hamar elunnák, hogy a lezárt partra senki sem teheti be a lábát, nincs kivel játszani. Ha csak a testőröket és az inasokat nem lehet rávenni egy kis vízipisztolycsatára. Miért, az is csak fegyver!

Valahogy az sem nyugtatna meg, ha az előkóstolóknak külön szállása volna körülöttem – sokkal jobb érzés, ha senki nem is akar megmérgezni. Na persze akinek az ellenzékét, ellenfeleit sorra mérgezik, az olyan hétköznapi háztartási kelléknek tekinti az előkóstolót, mint a mosogatószivacsot vagy a partfist. A vécékefét még példaként sem emlitem, mert kizárt, hogy egy 250.000 forintot érő vécékefével hajlandó volnék bármit kipucolni. A vécét a legkevésbé. Akkor már inkább dísztárgyként a vitrinbe tenném, de ezt meg a vendégek furcsálnák egy kicsit.

Már látom, nem való nekem a diktátorság. Maradok itthon a Veres Pálné utcában.

Lehet, hogy nem is Putyinéknak van taplóízlése, hanem nekem?

Persze egy dolgot azért szívesen terepszemléznék. Vannak-e a palota körül kertitörpék? (Vagy legalább kertitörpének álcázott biztonságiak?) A szovjet időkben úgy mondták, az ottani kertitörpék a világ legnagyobb kertitörpéi.
Ha így van, akkor kellene nekünk is belőlük. Még jobban, mint az atomerőmű. A mi első emberünk sem lehet topisabb, mint az övék. A Karmelita kolostorban talán rosszul festenének, de talán a felcsúti kert végében, ahová a focipálya is épült? Tényleg, ennek a kódis Putyinnak a nyaralójához még egy focipálya se tartozik! Piha.

2. A nagy orosz taplóság mellé gyorsan felsorakozott a kis magyar taplógyöngyszem is.

Az Európai Unió közös nyilatkozatot készült kiadni, elítélve a Navalnij elleni gyilkossági kísérletet, az ellenzéki vezető újabb őrizetbe vételét és az emiatt kirobbanó tiltakozáshullám elleni brutális fellépést, a tömeges letartóztatásokat. Alá is írta minden tagállam, kivéve a miénket. Szíjjártó erre a következő elmés magyarázatot adta:

“A nyilatkozat nélkülünk is elkészült, tehát semmi jelentősége nem volt annak, hogy Magyarország nem csatlakozott hozzá…Az EU szavának legyen súlya, ha minden nap mindenfajta nyilatkozatban elítélünk hat-nyolc eseményt a világban, akkor egy idő után senki sem fog ránk figyelni. Ez egy módszertani kérdés.”

Aha. Módszertani.

Annyira szeretem, ha hülyének néznek, de legalább nemcsak engem, hanem egész Európát

Azért kíváncsi lennék, minek kellene a nagy barát országában történnie, amiről Szíjjártó is úgy vélné, ez azért kirí a napi hat-nyolc apróság közül.Talán, ha Navalnij bele is halt volna? Talán, ha a feleségét és társait is megmérgezik? Letartóztatni már letartóztatták őket, a feleséget is, de Szíjjártó szerint ennyicskéért még nem érdemes szólni. Vagy ha nem 150 városban tüntetnek, hanem 200-ban? Esetleg nem csak minusz 50 fokban mennek ki, hanem minusz 60-ban is?

Az különösen tetszik, hogy ha valami nélkülünk is megvan, akkor minek csatlakoznánk hozzá. Megjegyzem, így van ez az uniós pénzalapokkal is. Megvannak azok nélkülünk is, nem is értem, miért akarunk részt venni a felhasználásukban. Talán itt egy másik módszertani kézikönyv került a kezükbe, nem tudom.

Azt egyébként megértem, ha valaki nem akar folyton csak elítélgetni, nem csinál egy egészen más testrészt a szájából

Persze a jelek szerint akadnak kivételek. Kormányunk naponta ítéli el Sorost, a brüsszeli bürokratákat, az ellenzékről nem is beszélve. Kezdek aggódni, hogy végül nem lesz “súlya a szavaiknak”, “egy idő után senki nem fog rájuk figyelni”, ahogy külügyminiszterünk fogalmazta. Alig várom, hogy Szíjjártó megsokallja a dolgot, és szót emeljen ellene. Na persze csak módszertanilag, isten ments másképp.

3. Van, amikor a taplóság egy elszólás mögül bújik ki és lepleződik le.

Gulyás Gergely meg akarta védeni Varga Juditot, a törvényességen őrködni köteles igazságügyminisztert, aki pár éve CSOK-ot vett igénybe balatonhenyei házuk megvásárlására és felújítására, noha azt csak életvitelszerűen használt lakásra lehet igénybe venni. Gulyás a mundér becsületének elszánt védelmezőjeként

“kellően gusztustalan balliberális propagandának”

nevezte az ezen való felhördülést. Az országban egyedül ő volt az, aki életszerűnek tartotta, hogy Vargáék a 150 fős falucskában nem nyaralni akarnak, hanem oda is telepednének, a környéken keresnének munkát, gyerekeiket ott iskoláztatnák. Ki tehet róla, hogy végül nem Balatonhenyén akadt igazságügyminiszteri állás, hanem Budapesten! (Persze ez még mindig jobb, mintha most az ügy tisztára mosása érdekében a minisztériumnak kellene Balatonhenyére költöznie. Ez a “henye” név egy kormány esetében különösen kínosan hangzana.)
Gulyást az sem zavarta, hogy közben a miniszter 8 millió saját részhez 192 milliós hitelt vesz föl fővárosi lakásokra.
Lovagias buzgalmában követte el az elszólást. Azt találta mondani, hogy a miniszter

“etikusan és törvényszerűen járt el minden esetben”. Nem “töervényesen”, hanem “törvényszerűen”.

És bizony, ez az igazság

Egy tapló módon berendezett világban az a törvényszerű, hogy akinek hatalma van, annak minden jár. Arra más erkölcs, más szabályok vonatkoznak. Próbálj meg te 8 millió önrészre 192 milliós hitelt kapni, abból 200 milliós ingatlanokat venni! Az a törvényszerű, hogy neki lehet, neked nem. És kérj CSOK-ot a hétvégi házadra, meglátod, mi lesz!

Komjáthi Imre, aki meghalt testvére gyerekeit neveli, pár éve azért nem kapott a lakásukra, ahol öt gyerekkel élnek, mert “csak” nevelőszülő. Hiába állt ki mellette gyámhivataltól családgondozóig mindenki: szabály az szabály. Nevelőszülőnek akkor sem jár, ha minden hivatal igazolja: sok éve és még sok évig neveli a gyerekeket. Tudomásul vette. Nem is lesz belőle igazságügyminiszter.

Mert törvényszerű, nálunk tényleg az: a segítség nem annak jár, aki a legjobban rászorul. Annak viszont igen, akinek semmiképpen nem mondanak nemet. Hogy is mernének?

Tapló törvény, tapló morál? Az. De legalább Gulyás véletlenül kimondta: ma ez a törvényszerű.

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük