Heti Tapló – Az elmúlt hét történéseiből szemezget Lendvai Ildikó

Hát ekkora taplóságokra, amelyeket Kósa Lajos és a csengeri örökösnő történetének újabb epizódjaiból ismerhettünk meg, még a legharcedzettebb taplószakértők sem számíthattak. Vitathatatlan, hogy a héten Lajos és Mária (így hívják a csengeri hölgyet) viszi a pálmát. Illetve az Arany Taplódíjat.

Megjegyzem, én már az elején megmondhattam volna,

hogy Lajosok és Máriák találkozása a magyar történelemben nem szokott jól végződni. Gondoljunk csak szegény II. Lajosra, aki szerető hitvese, Mária oldaláról indult a mohácsi csatába, hogy aztán belefúljon a Csele patakba. Ez a 21. századi Lajos se járt jobban a Máriájával. Ugyan nem a Csele patakba fúlt bele, hanem kettejük ellentmondó hazugságainak tengerébe. A politikában felér egy mohácsi vésszel. Pláne, hogy nem tudjuk, a pénzéhes ostobaság mellett nem volt-e szó némi vesztegetésről és pénzmosási szándékról is.

1. Ne tessék értetlenkedni azon, hogyan hihetett Kósa a gigaörökségről szóló meséknek,

hogyan írhatott alá ajándékozási szerződést, többek között egy francia nagybank negyedének tulajdonát remélve. Már Simicska is megmondta, amikor még ő intézte a Fidesz pénzügyeit:

“Hülyének lenni állampolgári jog.”

Akkor tapló szövegnek hangzott, de most kiderült, mennyire igaz. Erről az állampolgári jogról van szó, kérem, elvégre jogállamban élünk. Meg arról, amit még a pártállam idején mondogattak:

“A proletáriátus a konyakot választott képviselői útján fogyasztja”.

Hát akkor? A kisemberek ma a hülyeséghez való jogot is választott képviselőik útján gyakorolják. Kósát sokan választották meg, tehát neki sokak hülyeséghez való jogát kellett egyszemélyben kimerítenie. Strapás feladat, átlagember nem is bírna ekkora hülyeség-adaggal, de ő mindenképpen eleget akart tenni képviselői kötelességeinek.

2. Kósa szerint az örökösnő

“szándékozott magyar állampapírt venni, illetve munkahelyteremtő beruházásokat finanszírozni Kelet-Magyarországon. Ezekben vállaltam tanácsadói szerepet, mert azt gondoltam, hogy ezzel a közjót lehet szolgálni.”

Világos. Csakis a közjó. Tapló dolog volna ezt kétségbe vonni. Kósa már régen vándorolt ország szerint tova, hogy egy kis közjót találjon, már a hamuba sült pogácsája is elfogyott, mire végre találkozott a csengeri asszonnyal. Szerencséjére öreganyámnak szólította, mire az hálából rögtön megkínálta egy kis közjóval. Márpedig, ha munkahelyteremtő beruházásról hall, magyar kormányférfiúnak rögtön könnybe lábad a szeme. Ezért nem is lát tovább az orránál.

Kósa részben az ajándékba ígért francia bankban akart kelet-magyarországi munkahelyeket teremteni, részben a mamája sertéstelepén, azért is kérte az ő számlájára több, mint 700 millió forint átutalását. Abból mennyi munkahelyet lehetett volna teremteni!

De a közjó érdekében kalkulálhatott még ennél is tömegesebb munkahelyteremtéssel. Diákok kiszámolták, hogy ha a csengeri nő valóban 1300 milliárd forintot örökölt volna, akkor húszezresekből kirakhatta volna az utat egészen Tokióig. Na most Kósa nyilván úgy tervezte, hogy majd számtalan új munkahelyet teremt az útépítésen. Jó sokan rakosgathatták volna a bankókat Tokióig.

Szép munka. És prémiumként még tanulmányozhatták volna a piros pöttyöket is az ottani csecsemők fenekén!

3. Csak az az egy aggaszt, nem ütközik-e valamilyen összeférhetetlenségbe, hogy Kósa épp a rendészeti bizottság elnöke a Parlamentben

Ez a bizottság gyakorol országgyűlési kontrollt a rendőrség fölött, márpedig most éppen az elnök keveredett rendőrségi ügybe. Ezt sokan talán taplóságnak tartják. Hogy Kósát ne sújtsák igazságtalan előítéletek képviselőtársaihoz képest, át kellene rendezni a többi bizottsági elnöki posztot is.

Remélem, találnak az oktatási és kulturális bizottság élére egy igazi tapló, iskolakerülő kultúranalfabétát (Sehallselát Dömötör pl. megfelelne), a költségvetési bizottsághoz egy bankrablót, az igazságügyihez egy börtönviselt elítéltet. Az országgyűlés elnökének pedig valakit, aki a parlamentarizmus esküdt ellensége.

Ja, hogy utóbbi már meg is van!

4. Orbán elmesélte, miért került sor a beoltására.

“Érdemes hallgatni az okosabbra! Müller Cecília úgy döntött, hogy az Operatív Törzs vezetői most már oltassák be magukat.”

Ez rendjén van, oltassa be magát. Csak az esik kicsit rosszul, hogy Müller Cecília okosabb nála. Hát nem a miniszterelnök az ország legokosabb embere? Fáj ez nekem. Szerintem annak kellene lennie. Gondolkodtam a dolgon.

Ha Müller Cecília okosabb az eddig legokosabbnak hitt személynél, akkor legyen ő a miniszterelnök! Remekül fogja mosni a kezeit, bármi probléma van, ez fontos kormányfői képesség. Legfeljebb beülteti a kormányülésekre a nyunyókáját is, szerintem fel sem fog tűnni, a többiek se igen mondanak ellent.

Remélem, a jelenlegi miniszterelnök nem veszi taplóságnak tőlem, de én a szavazólapon csakis Müller Cecíliát fogom keresni. Ha egyszer ő az okosabb.

Müller Cecília for President!

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük