Heti tapló! – az elmúlt hét történéseiből szemezget Lendvai Ildikó

Hiába volt a héten a Magyar Kultúra Napja, a taplóelőfordulások gyakorisága semmivel sem csökkent. Elvégre egyetlen, a kultúrának szentelt nap az évben nem képes ellensúlyozni 364 másik napot… Győz a taplótúlerő, nesze neked, magyar kultúra! Talán fordítva kellene: egy napot, egye fene, felajánlani a taplóknak, ez legyen a Taplónap, de a többiről vonuljanak le sürgősen! Ám itt még nem tartunk.

1. A héten a Civil Összefogás Fóruma, (amelyet szeretetteljesen csak CÖF-nek szoktunk becézni, amikor az általuk szervezett Békemenet láttán elöntenek minket a gyengéd érzelmek), levelet írt az új amerikai elnöknek

Ez máris jó hír, ugyebár. Biden épp kezdte volna kínosan érezni magát, hogy a CÖF még nem gratulált neki. Már Orbán és Szíjjártó üdvözletének is örült, de a CÖF még hozzájuk képest is eredeti hangot ütött meg. Gondosan vigyázott arra, nehogy véletlenül elismerje: Biden választáson győzött. Hogyisne! Hiszen az ő bálványukat, Trumpot csakis választási csalással sikerülhetett legyűrni. Nem mondom, nem lehetett könnyű megfogalmazni, hogy akkor mi a csudához gratulálnak, de sikerült! “Magyarország meghatározó közösségeként” gratulálnak “kinevezéséhez az Egyesült Államok elnöki hivatalának élére.”

Ne tessék azt mondani, hogy “Magyarország meghatározó közössége” tapló módon viselkedett. Á, dehogy. Lehet, hogy ők úgy tudják: Biden nem elnök, hanem csak egy hivatalvezető valahol a Fehér Házban. Az is szép sarzsi.

Ha annak idején, 1953-ban a CÖF a legendás angol-magyar után köszöntötte volna Puskásékat, bizonyára nem magyar győzelmet emlegetett volna, hanem csak annyit, hogy a bíró a végén 6:3-as eredményt hirdetett. Vagy igaza volt, vagy nem. És a Kossuth-díjak ünnepélyes átadásánál is felesleges túlzásokba bocsátkozni. A kitüntetetteknek nem a díjazásuk miatt kell elismerésünket kifejezni, elég csak annyit mondani: gratulálunk, hogy kezet foghattak Áderrel.

Mindenesetre ezt a Biden nevű hivatalvezetőt azonnal figyelmeztették is, viselkedjék rendesen, vagy baj lesz. Csak, hogy tudja, mihez tartsa magát. “A szeretett hazánkat érdemtelenül bíráló, alaptalanul megbélyegző megnyilvánulásokat” nem tűrik, és punktum. “Civil közösségünk … védelmezni fogja hazánk függetlenségét és szabadságát.”

Ez roppant megnyugtató. Jó kezekben vagyunk, nem vitás. Csak az a kérdés, melyik helyszínen kívánják védelmezni hazánkat. Ha az Egyesült Államokban, (jobb a fészkében elpusztítani a gonoszt), akkor a legközelebbi Békemenettel Washingtonig kellene vonulni. Ez most a járvány miatt elég nehézkes, ritkán jár repülő vagy hajó, viszont továbbra is közbe esik az óceán.

Persze eddigi impozáns teljesítményük alapján nem zárhatom ki, hogy legalábbis a fővezérek tudnak a vízen járni.

2. Azzal sem érdemes az amerikaiaknak olyan nagyra lenniük, hogy milyen volt Biden beiktatása

Hogy el ne bízzák magukat, a kormányközeli sajtó rendületlenül folytatta a taplóskodást az új elnökkel, abban a meggyőződésben, hogy -mint a 888 írta-

“semmi jót nem várhatunk attól, ami jön”.

Nem kell azt sem felfújni, hogy az ünnepség tele volt szimbolikus, békét ajánló gesztusokkal, hogy világsztárok énekeltek, ifjú afroamerikai költőnő mondott különösen felemelő verset, meg hogy ott voltak az előző elnökök, kivéve a duzzogó Trumpot.

Hol van ez ahhoz, amilyen Orbán elnöki beiktatása volna! Egy időben úgyis rebesgették, hogy ha inog a miniszterelnöki széke, simán átülhet a köztársasági elnökébe.

Elég, ha annyit mondunk, Orbán beiktatásán maga Ákos énekelne. Demeter Szilárd, (esetleg L. Simon László volt államtitkár, bár ő talán túl intellektuális) mondaná el verseit, Rogán eldalolná a Kis Grofótól tanult nótát. Tudják, “a nézését meg a járását”, hálából, hogy Kis Grofó a helikopterezés után igazi bulibárónak nevezte. Jöhetnének a régi elnökök is, Áder meg Áder, és minden volt miniszterelnök. Persze csak a 2010 utániak, de azok mind egy szálig. Ha ez nem volna elég, Pataky Attila megidézne néhány ufót.

Hú, ez rossz ötlet, a kormányőrség még migránsnak nézné őket. Nagy botrány lenne, mert még letelepedési kötvényük sincs. Akkor inkább mégse legyen Orbánból elnök. Láthatják, hogy igazán nem rajtam múlt.

3. Kásler miniszter szerencsére nagyon ráér, hiszen nincs is sok dolga, legfeljebb ez a jelentéktelen kis járványocska

Most éppen azzal foglalkozik, hogy a Magyarságkutató Intézettel megvizsgáltassa Corvin János csontjait. Ami nagyon jó ötlet, addig sem csinálnak filmeket a pozsonyi csatáról.
Azt reméli, a genetika segítségével így majd be lehet azonosítani a fehérvári királysírokban Hunyadi Mátyás maradványait. Ez egyébként tényleg fontos tudományos eredmény volna, nem akarom elviccelni. Még akkor sem, ha a miniszter nagyszabású újratemetésben gondolkodik, és nálunk az újratemetett hősök emlékével tapló módon bánnak. Nagy Imre szobrát sem bírták nyugton hagyni, túl zavaró volt, ahogy ránéz a Parlamentre.

Ha az azonosítás és a méltó újratemetés sikerül, kezdhetnék aggódni a Mátyás templomért.

Kásler mindenesetre kissé furán fogalmazott: “Össze lehet rakni Mátyás királyt”. Hát nem tudom. Én valahogy nem örülnék, ha ez a kormány rakná össze Mátyás királyt. Tuti, hogy az igazságosságot kihagynák belőle. Meg a teljes reneszánszot, amelyik nem átallott szakítani a középkorral.

Végül az egész Mátyás királyból csak a Fekete Sereg maradna. De sötét alakokkal már úgyis jól el vagyunk látva.

4. Putyin hatalmát Oroszországban tüntetéssorozat rázza meg

Kiderült t.i., hogy a taplóság nem csak nálunk terem meg. Láthatóak a felvételek az elnök minden luxussal kicsicsázott csodapalotájáról, és ennek nem mindenki örül felhőtlenül egy olyan országban, amelyik gazdasági nehézségekkel, sokak szegénységével küszködik. A palotában a képek szerint még a WC-kefék nyele is márkás porcelánból készült, többszázezer forintot kóstál egy-egy darab. Ezért a tüntetők WC-kefével a kezükben tiltakoznak. Amilyen pechesek vagyunk, nekünk sokkal bonyolultabb lenne ilyen jelképet találni. Ki vállalná, hogy félkézzel egy stadiont emel magasba a demonstráción? Vagy egy kisvasútat?l

Hiába, az élet igazságtalan. Minket, magyarokat az ág is húz. Meg a turáni átok.

pasztellszínekben

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük