Amikor a budakeszi polgárőrök csendőrnek képzelik magukat – Ha megalázhatod, alázd meg! Jobban érdekli a budakeszi polgárőröket, hogy mi van egy földön fekvő ember zsebében, táskájában, mint, hogy mi baja lehet.

Feküdt az ember a márciusi napsütéses hidegben a budakeszi belvárosban, vasárnap délben

Rettenetesen be lehetett rúgva, de simán lehetett kommunikálni vele.
A baj ott kezdődött, hogy ott termett három csökkentett értelmű egyenruhás (értsd: polgárőr, közterület-felügyelő), akik a magatehetetlen ember fölött megorrintották a saját magatehetősségüket.
Segítettek rajta? Hát, nemigen. Amint e sorok írója a helyszínen tapasztalta, elkérték a személyijét és utcahosszat harsogva belekiabálták a rádiójukba az összes személyes adatát. (Vö: GDPR!) Ekkor már figyeltek a népek. (Mentőt akkor még nem hívtak, mert ez fontosabb volt.)
Járványügyi előírásokkal értelemszeren nem törődtek. Gumikesztyűben, de maszk nélkül üvöltöztek az arcába.
Nem tudom, kinek az utasítására történt, de hárman arrogánsan kiforgattatták a szerencsétlennel az összes zsebeit, szétszedték a táskáját. Tartalmukat átvizsgálták.

Ez nettó törvénytelenség!

A jogtalan ruházat-átvizsgálást szemtanúként látva rendőri – pontosabban parancsnoki – intézkedést kértem a rendőrségtől a 112-es számon. Kértem, aminek annyi lett a haszna, hogy engem igazoltattak, csak, mert csak. Az országos főkapitány bárkivel szemben bármilyen rendőri intézkedést engedélyezett a hatóság számára – mondta kérdésemre pökhendin egy napszemüveges főtörzsőrmester.
Prioráltak. Miután kiderült, hogy nem köröznek, nincs bűncselekmény a rovásomon, egy utánozhatatlan undorú arccal visszaadta igazolványaimat. Elengedtek, lehetek boldog!
Aztán elment a polgárőrökkel a trafikhoz rágyújtani.
Ők nagyon jóban vannak, egymás munkájában semmi kifogást nem is találnak. Bűnös összeférhetetlenség!

Akinek a hatalom a legfőbb vágyálma

A polgárőrséget meg a közterület-felügyeletet nem azért tartjuk, fizetjük, hogy a képzetlenségük matt ki nem élt rendőri vágyaikat beteljesítsék. (Vacak is lehet hatalom nélkül élni annak, akinek egyéb más vágya nincsen is.)
Elvárom az elszámoltatásukat!
A nyilvánosság előtt megalázott ember – lehetett bármennyire ittas – semmiféle jogvédelemre nem számíthat.
Az őt megalázók bármikor indíthatnak pert. Kár, hogy vannak, aki végignézték, mit műveltek, magukból kivetkezve ezek a tornából felmentett boldogtalanok.
Megjegyzem, pár éve a város legkedvesebb „bolondját”, a csekély értelmű Gyurikát alázták meg, aki pedig magától szedte a szemetet az utcákon és az utolsó fillérjét is megosztotta bárkivel, akitől jó szót kapott. Valószínű, hogy Gyurika akkor sírt nyilvánosan életében először, amikor hebegős szavaival erről beszélt.
Akkor kis híján zendülés tört ki a településen, a polgárőrök alig győzték az egészet letagadni.
Bizonyára nem ők hazudtak, hanem Gyurika.
A történtek jogi folytatására visszatérünk.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét