Közepes évünk lesz az idén – Hevenyészett jövendölés a magyar közeljövőre

Szívesen elszegődnék jósnak, ha akadna olyan jótét bolond, aki a jövendő felvázolását rám bízná, no és persze tisztességesen megfizetne. Világszerte szép számmal akadnak önkéntes váteszek és tudományos intézetek, akik és amelyek kisebb, vagy éppen hatalmas adatállományra alapozva próbálják álságosan, vagy tudományos módon leírni a jövőt.

Munkájukra nagy szükség van,

mert a fejlődés (netán éppen a fenyegető tévutak) távlatait előre látva mai cselekvéseink lehetnek hatékonyabbak, célirányosabbak. Mármost minél távolabbi a kitűzött cél, annál pontosabb lehet az előrejelzés, helyesebben bárki nyugodt lélekkel állíthatja, hogy például az Európai Unió átlagát meghaladó gazdasági növekedés révén mondjuk 2030-ra, de legkésőbb 2050-re túlszárnyaljuk Ausztria fejlettségét. Utóbb nem sokan lesznek, akik az ilyesfajta próféciákat számon kérik a szerzőn, amennyire tudom, Nostradamus az egyetlen, aki képes volt századokra előre megjövendölni a történelem nagy fordulatait. Neki az volt a trükkje, hogy elég homályosan fogalmazott, előre senki nem értette meg, hogy miről és mit kuvikolt, utólag viszont sokan felismerték, hogy hol írt például a világháborúkról, világjárványokról és más nagy eseményekről. Hozzá képest a maja naptár csak gyenge kísérlet volt a világvége előrejelzésére.

Én nem próbálok versenyezni sem híres jósokkal,

sem a komoly tudományos intézetekkel, csupán a magam fölöttébb szerény eszközeivel, amúgy spekulatív módon teszek kísérletet a következő egy-másfél esztendő várható eseményeinek, folyamatainak leírására.

Ez biztosan nehezebb feladat, mint 50 év fejlődését előre látni, de talán egy ilyes hevenyészett jövendölés keretében is érdemes mérlegelni a közélet várható fordulatait, hátha képesek leszünk magunk, gyermekeink és unokáink javára cselekedni.

Ami a nagy egészet illeti, magam úgy látom, 2021. közepes évünk lesz,

vagyis roszszabb mint volt 2020, de jobb, mint lesz 2022. Döntő kérdés, hogy meddig tart, s miképpen zsugorodik a járvány?! Vannak szakértők, akik márciusra datálják a veszélyhelyzet megszűnését, mások szerint a vírus igen szívós, hatása – minden következményeivel együtt – kitart az év végéig, sőt 2022. tavaszáig. A járvánnyal kapcsolatos ügyekben a kormány kettős magatartást tanusít, amennyiben áldozatos munkával jó sok pénzért (hol a számla, hol az áru?) beszerzi a védekezéshez szükséges eszközöket, gyógyszereket, és persze a vakcinát.

Mert Orbán Viktor gondoskodik az ő népéről

De a rendszer működéséért már az Operatív Törzs, az orvosok és kórházak hada a felelős. A hatalom jellege, lényege nem változik majd, vagyis a központi irányítás erő-södik, de gyakorlatilag mind kevésbé hatékony lesz. A sikerek (ha lesznek) Orbán Viktornak köszönhetők, a bajok az ellenzék, az Unió, Soros és a migránsok rovására írhatók.

A nagy elosztási rendszerek reformjának megkezdésére az idén sem lehet számítani

Az egészségügyben ugyan (átmenetileg?) átveszi a hatalmat a központi kórházigazgatóság, s ezzel alkalmasint kikapcsolják az ágazat irányításából a tehetetlen és totálisan alkalmatlan minisztert és minisztériumát, de ez a változás nem ígér javuló hatékonysá-got az ágazatban. Az orvosok fizetésének emelése és a paraszolvencia betiltása csak régen esedékes intézkedések végrehajtása, s hogy a gyakorlatban milyen lesz, az még erősen kérdéses.

Folytatódik az önkormányzatok megnyomorítása

Orbán Viktor ilyen-olyan sanda hivatkozásokkal megkurtítja (az ellenzéki) önkormányzatok bevételeit, egyszersmind erőteljesen számon kéri kötelezettségeik teljesítését. A fideszes önkormányzatok pedig számíthatnak a kormány jóindulatú támogatására. Mert pénz lesz.
Az Európai Unió legalább az év első hónapjaiban valószínűleg folyósítja a Magyarországnak kiporciózott támogatást a helyreállítási alapokból, s habár azt ígérték, hogy már januártól a felhasználók körmére néznek, a tapasztalatok szerint az uniós eljárások nem haladnak valami gyorsan.

Amíg a tettenérés bekövetkezik, elég szép összegeket lehet majd elsinkófálni, s a számonkérést is lehet majd halogatni.

Vagyis a Fidesz-kormányzás lényege nagyobb változások nélkül megmarad:

a rokoni, haveri kör kap milliárdos megrendeléseket, nem közérdekű politika és gazdaságpolitika, hanem nyílt rablógazdálkodás folyik majd. Szép példája, mondhatni új jelképe lesz ennek az atlétikai stadion – privát becslésem szerint úgy 250 milliárdért. Az egész világ a csodájára jár majd, ugyanakkor Szabolcsban, Dél-Baranyában, Borsodban pedig maradnak a nyomortanyák, – legfeljebb kicsit még rosszabb állapotban.

A közoktatás és a felsőoktatás lepusztítása is folytatódik átszervezés címén

– nagyjából ahogyan a színművészeti egyetemmel elbántak. Egyedül Matolcsy Györgynek jutott eszébe – úgy általában – hogy az ország versenyképességének kulcskérdése az oktatás fejlesztése, de ma már egy jegybanki jelentés is pusztába kiáltott szó. Egyebekben a bankelnök úr igen aktívan részt vesz a közpénzek átformálásában alapítványi pénzzé. Ezek a pénzek így bizony elvesztik közpénzjellegüket, s hogy ez így jogszerű, már bekerült az alaptörvénybe is.

A szociális háló lassan eltűnik a rendszerből,

amennyiben az állam átengedi az elesettek gondozását a civil szférának, és a járványra való hivatkozással még támogatásokat is elvon tőlük. Ez a kormány, ez a rendszer nem szereti a segélyeket. Azt mondja: ha munka van, minden van, aki pedig munkaképtelen, mert öreg, beteg vagy csak nem talál állást, az érje be annyival, amennyit a sors juttat neki.

A magyar államnak inkább erős hadsereg kell, segély helyett tankot, rakétát, repülőt, kézifegyvert veszünk. Az idén is!

Vagyis Magyaroszágon – ha vége lesz is a járványnak – a gazdasági-társadalmi kibontakozást elősegítő lényeges politikai fordulat 2021-ben nem várható, sőt a helyzet alighanem romlik.

Erős és mocskos kampányév lesz, amikor valódi kormányzásra a Fidesznek és a kipcsak fősámánnak nemigen lesz ideje.(egyébként sem igen képesek-rá.)

A közhangulat romlik,

mert a tömegtájékoztatásban mind nagyobb teret kap majd a kormányzati propaganda, a kormány erőszakosabb lesz, de egyre kevésbé hiteles, és erősen kiéleződik az ellenzék és a kormánypártok szembenállása. Ez előbb-utóbb az emberek puszta mindennapi együttműködését, kapcsolatait, az ország működését is veszélyezteti. Ennek következménye pedig a társadalmi hatékonyság romlása lesz a gazdaságban, oktatásban, egészségügyben, az élet minden területén.

S akkor még nyitott a legnagyobb kérdés:

a gazdasági növekedés esélye és országunk viszonya az Európai Unióhoz. Nagyon valószínű, hogy a Fidesz – inkább előbb, mint utóbb – kilép az Európai Néppártból (esetleg kidobják onnan, ámbár ez a kevésbé valószínű). Ez lesz az első konkrét lépés Magyarország és az Unió közötti szakításhoz. Orbán Viktor mindig is ímmel-ámmal viselte el tagságunkat, mert úgy tartotta, az a nemzeti szuverenitás (értsd: az ő személyes hatalma) túlzott korlátozásával járt, és az új fejlemények nyomán most még inkább így lesz. Amíg ömlenek a milliárdok a közös kasszából, addig csak szidalmazni fogja a Soros láncán vergődő uniós politikát és apparátust, de ha úgy látja, hogy a pénzeső eláll, sőt Európa elkezdi komolyan vizslatni a támogatások felhasnálását, rájuk csapja az ajtót, s akkor meglesz a Hunxit. Kerül, amibe kerül, nem ő fizeti a számlát. Pedig a magyar gazdaság stabilizálódá-sa és növkedése az Unió gazdasági teljesítményének javulásától, illetve a világ-gazdasági növekedéstől függ. Nagyon valószínű, hogy az idei évben a kormányzati kommunikáció a kilépés társadalmi előkészítését célozza majd, ugyanis a népesség nagy többsége egyelőre unió-párti, s ezen fordítani kell a kilépéshez.
Végezetül, de nem utoljára az ellenzéki szavazóknak, s különösen a pártoknak szembe kell nézniök önnön problémáikkal. Magam nagy pártolója vagyok az ellenzéki szö-vetségnek, az előválasztásnak, a közös programnak, a közös listának, a közös minisz-terelnök-jelöltnek. De az ég szerelmére! Nem elég a szövetséget létrehozni, annak szövetségnek is kell látszani! A sikeres együttműködéshez szervezeti keretet kellene teremteni, amelyben a pártok egységként dolgoznak, s a mindennapi munkában eltün-tetik vagy legalább hosszú időre elássák a köztük meglevő politikai, ideológiai és (bi-zony, a) személyi ellentéteket, és alaposan felkészülnek a kampányra! Végül pedig – ha győznek – a közös politikára, mert ezek az elemek a 2021-es év ellenzéki politizá-lásának elengedhetetlen kellékei. (Szerintem!)
Hogy ez a Fidesz nyomása, minden határt átlépő, várható gáncsoskodása mellett mi-ként sikerül, az nyilván 2022. tavaszán az urnáknál döl el, ha egyáltalán lesz választás. Mert lehet, hogy a migránsok addig olyan tömeges támadást intéznek déli határaink ellen, hogy el kell halasznai a voksolást, hogy a most nagy többséggel működő tör-vényhozás megvédhesse a nemzetet. Elvégre nem a raktárak számára vettünk irdatlan mennyiségű puskát. Ez is benne van a pakliban.

jövendő

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük