Hit, remény, szeretet és uszítás

Egészen őrült, aljas beszéd hangzott el november 21-én a Szent Margit Gimnáziumban. A fideszes média persze ünnepli…

Orbániában ilyesmi nem gond…

Mindenhol vannak valódi eszelősök, és olyan jellemtelen gazemberek, akik eszelőst játszanak. Vannak szélsőjobboldaliak, nem is kevesen. De olyan demokrácia, amelyben a regnáló hatalom „szellemi hátországát” vagy annak részét alkothatnák, és egyházi gimnázium dísztermében tarthatnák visszataszító szeánszukat, aligha létezik.

Szakács Árpád beszéde

Trombitás Kristóf írása

A szövegeket ki-ki megismerheti, véleményt formálhat róluk. Volt persze még Szentesi Zöldi, Kondor Katalin, Gaudi-Nagy Tamás, kilépett jobbikos meg mások… Sokan: a díszterem megtelt. Régi-új emberekkel.

Mondhatnánk, mindez érdektelen. Érdektelen akkor is, ha nem kevesen „gondolkodnak” a „kitüntetetthez” és társaságához hasonlóan. Összejöttek, hülyítették-vadították egymást és magukat: végül is nem ártanak senkinek…

Tényleg nem ártanak?

Lovas István pályáját nem gondolom megörökítésre méltónak, de ez nem az én problémám. Az viszont valamennyire – mint ennek az országnak a polgárát – engem is érint, hogy Orbán Viktor (Magyarország miniszterelnöke, ha érdekel valakit…) rendkívül nagyra becsülte Lovast: volt olyan rendezvény, ahol az összegyűlt újságírók és „újságírók” közül egyedül vele állt szóba… S ez nem csupán „ízléséből” következett, hanem értékválasztás is volt. Már ha Orbánnal összefüggésben van értelme az „értékválasztás” szónak.

Orbán Viktor mögött azonban ott van a „szellemi hátország”

a maga kezdetektől gyanús alakjaival, köztük „kommunistákból” lett újnyilasokkal-neonácikkal vagy egyszerűen tényleg eszelősökkel. Ott van az egész szennymédia, benne például a „köztelevízióval”, amelyet közpénzből tart el a Gazda. S ami ebből a „hátországból” hallatszik, az integráns része a Fidesz propagandájának, „politikájának”.

Mert ki dönti el – egyáltalán: érdemes erről töprengeni? –, hogy például a fideszes Boldog István egyszerűen tulok-e, aki összevissza beszél, vagy olyan képviselő, aki markánsan megjeleníti a Fideszben rejlő lehetőséget? Vagy hogy rejtett-e még az a lehetőség, vagy már nyíltan képviselt, netán lassan(?) minden mást kiszorító..?

Félreértések elkerülése végett:

a szélsőjobboldaliság lehetőségéről beszélek. Arról, amihez szükségszerűen fordul olyan „jobboldali párt”, amelynek lényege a szervezett rablás.  

Boldog István a következő szavakkal ajánlja mindenkinek Szakács Árpád írását:

„Nagyon igaza van Szakács Árpádnak! Ajánlom e beszédet minden nemzetét szerető magyar ember figyelmébe!”

Nem játszom tovább színházat, be kell vallanom: jó ideje úgy gondolom, hogy amit fentebb lehetőségként említettem, régóta a Fidesz valósága: az eszközként használt legembertelenebb szélsőjobboldaliság. Növekvő számban vannak olyanok, akik (már?) meggyőződéses neonácik-újnyilasok.

Azonban megszoktam e szörnyű világot  – csupán erről talán most nem írtam volna. Amiről muszáj szólnom: a „sajtódíj” átadásának ocsmány szeánszát oktatási intézményben tartották.

Tudom: lehet ilyen-olyan érvekkel védeni ezt a botrányos dolgot

Ám a lényeg: olyan oktatási intézmény, amelynek van valami humanista kultúrája, ilyen szeánszot nem rendez. Nem adja oda a dísztermét, nem adja semmilyen termét

Mert ha ránéznek a társaságra, tudniuk kell, mi fog elhangzani tőlük. Ránézés nélkül meg milyen dolog bárkit is befogadni..?

Hinnék én abban – hiszen a hitnek amúgy is kitüntetett helye van abban a gimnáziumban –, hogy nem tudták, mi fog történni. Csak nehezen tudom elképzelni, hogy valami mást vártak volna; hogy a vendégek között nem lett volna senki az intézmény vezetéséből.

Nem zavarták ki a társaságot, simán lement az egész műsor

Eltelt azóta néhány nap, és nem találkoztam semmilyen tiltakozással, semmilyen elhatárolódással..!

Miféle értékeket képvisel tehát az az iskola, a Szent Margit Gimnázium? Hogyan lehet emberhez méltó ideákat ilyen ocsmány rendezvénnyel összeegyeztetni? Vagy egy intézményben „két iskola” van: az egyikben hit, remény, szeretet, a másikban pedig (munkaidőn kívül) uszítás?

Milyen értékeket képvisel az intézmény fenntartója, az – mondjuk így – egy lélegzetre nehezen kimondható nevű Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációjának Magyar Tartománya..? Az egyház?

Meggyőződésem, hogy az a vallásos szervezet, amely ilyen rendezvényeknek otthont ad, nem teheti véletlenül: rendszer van abban. Olyan embertelen rendszer, amely bomlasztja, rothasztja a társadalmat.

 

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük