Földes László, azaz Hobó a magyar zenei élet meghatározó alakja, generációk nőttek fel a dalain. Hobóval a hvg.hu készített interjút, amely érintette – sok minden más mellett – a kultúrharcot és szó volt arról is, miért nem érzi a művész magáénak Magyarországot és miért imádja mégis a hazáját.
Földes László, azaz Hobó a magyar zenei élet meghatározó alakja, generációk nőttek fel a dalain. Hobóval a hvg.hu készített interjút, amely érintette – sok minden más mellett – a kultúrharcot és szó volt arról is, miért nem érzi a művész magáénak Magyarországot és miért imádja mégis a hazáját.
Legújabb albuma a bűnről, a lelkiismeret-furdalásról, Isten kereséséről, a magányról, a szégyenről és a reményről szól.
Az pedig, hogy mindez a mai Magyarországgal összefügg, természetes:
„….megírtam Magyar József történetét, amiben szó van a családjáról, ifjúkoráról, hogy elvette az első nőt, aki lefeküdt vele, aki aztán megcsalta és porig alázta, ő pedig az apja vadászpuskájával megölte, majd feladta magát, börtönbe került, leülte a büntetését, és kikerült erre az új Magyarországra. A kulcsdal Az angyalok is itt járnak körülöttünk. Benne van, hogy mi leginkább csak az ördögöt vesszük észre, pedig itt van a jó is.”
Egyik új dalának főhőse kijön a börtönből, és nem tudja kikerülni azt az állapotot, ami most Magyarországon van. Hiába vezekel, a társadalom és önmaga előtt is bűnös marad:
„A történetnek ezzel nincs vége, mert még őhozzá is leszáll egy mentőangyal, hogy a bűne terhével, szégyenével együtt élhessen valahogy. Ám, ha valaki ráismer a szöveg alapján az országra, nem baj. Már többször megpróbáltam reagálni arra, amiben élünk, legutoljára a Circus Hungaricusban, vagy az Ady-estemben. Ha máskor megtettem, most miért ne tenném? Csináljak úgy, mint ha a ma fenékig tejföl lenne? Ne írjam le, hogy kijön ez az ember a börtönből, és be van szarva, mert nem kap munkát, nem tud hol aludni, mert elviszik a hajléktalanokat? „
1990-előtt sem, de ma sem érzi, hogy ez a Magyarország az övé lenne, nem tudja elfogadni a meggyökerezésben levő gyűlölködést
„A dolog lelkileg és morálisan jobb volt a Kádár-rendszer alatt, mert akkor legalább összetartottunk, kigúnyoltuk a bunkók gőgjét. Szeretnék írni és énekelni valamit arról, hogy mégis miért is maradtam itt, ebben a rohamosan romló világban. Szeretném megmutatni azokat az embereket, műveket, helyeket, eseményeket, amik nekem a hazámat jelentették és jelentik ma is. Sokszor mondtam már, ez az én hazám, de nem az én országom.”
Két évtizede jelent meg a Nem lehet két hazám című dala, amely ma is aktuális. Piszok rossz érzés,- mondta– hogy az ember megír valamit, és az 20-40 év múlva is érvényes, mert a helyzet ugyanolyan szar:
„A fiatalok közül minden második el akar menni. Ez tragikus. És még az is jobb nekik, hogy nyugaton ők csak fehér migránsnak számítanak. Nem azért mennek el, mert nem szeretik József Attilát, vagy nem azért mennek oda, mert ott játszik a Rolling Stones vagy ott Shakespeare-t játszanak eredetiben. Hanem azért, mert itt valami baj van. Hogy törvényt hoznak a hajléktalanok ellen, hogy kórházak helyett stadionok épülnek. „
