Kiemelt hírek
Hogyan védte a szocialista Magyar Népköztársaság a dolgozók életét?
Kedvenc jegyzetírónk egy kis múltba révedéssel hagyja maga mögött ezt az évet. Bizony ilyen volt az élet akkor, amikor Sándor Györgyöt idézve: „Még egy végtére esett két vágta”.
A virágágyás rejtélye
Aki pécsi, az tudja, hogy Uránvárosban hol van a 17 emeletes a Mecsek Áruház mellett. Jelenleg ez a legnagyobb pécsi lakóház. Sokáig a 25 emeletes volt az, de ezt már elbontották sajnos. Kész falu volt mindkettő.
Jelenleg a 17 emeletes mellett is térköves terület van, ugyanígy kővel kiemelt virágágyások. De annak idején csak beton járda volt az épület mellett. Akkoriban működöt még a városi tanács Kertészeti és Parképítő Vállalata a proletáriátus legnagyobb örömére. Ők gondozták a parkokat, tereket, így ezt a területet is.
Az elvtársak kis traktorokkal minden ősszel jól megforgatták a földet legalább ötven centi mélységben, ahogy azt a párt előírta. Aztán ültettek virágokat, bokrokat stb. Így történt ez a magas ház mellett is. De ha jött egy kiadós eső, akkor bizony derékig érő sár lett. Jobban tette mindenki, ha nem a rövidebb utat választotta, hanem a járdát.
Történt egyszer, talán 1984-ben,
hogy egy ott lakó barátomék éppen az épület mellett mentek, amikor mögülük hatalmas cuppanást, toccsanást hallottak. Megfordultak és odamentek. Látták ám, hogy egy férfi alak próbál feltápászkodni a derékig érő sárból. Láthatóan semmi súlyos baja nem volt. Közelebb érve felismerték benne a szomszéd polgártársat a negyedikről. Aki törölgette ruhájáról, szeméből, szájából a szutykot, és közben égtelenül káromkodott:
”Hogy a jó k…a életbe! Ebben a rohadt világban normálisan már öngyilkos se lehet az ember!”
Szóval, így is gondoskodott rólunk a szocialista állam!
