1939 szeptember elsején nem csak a II. világháború kezdődött el. Nyolcan évvel ezelőtt Makón is megkezdődött a zsidóság gazdasági és társadalmi pozícióinak korlátozása.


Kis Jeruzsálem volt nincs!

Kötelezték az iparigazolvánnyal és iparengedéllyel rendelkező személyeket, cégeket és bankokat, hogy október 15-ig adataikat jelentsék be az illetékes pénzügy-igazgatósághoz vagy az elsőfokú iparhatósághoz. Mivel katonai szolgálatuk miatt sokan csak késve tudtak ennek eleget tenni, a listákat csak november közepére tudták elkészíteni.

Eszerint a városban 1881 iparűző közül 377 (20%) minősült zsidónak. A Makói Újság első oldalán közölte, hogy „kihalásos rendszerrel állítják helyre a kellő arányt”. Ez azt jelentette, hogy amíg az iparengedéllyel dolgozó zsidók arányszáma nem csökken 6% alá, a hatóság nem ad ki újabb engedélyt.

1940 áprilisában az iparügyi miniszter kérésére Bécsy Bertalan polgármester közölte, hogy 1940 januárjától nem adott zsidónak iparjogosítványt.

1940. augusztus 29-én reggel 6 órakor az V. honvéd kerületi parancsnokság irányításával a makói rendőrség razziát tartott a város zsidók lakta negyedeiben, és tíz embert őrizetbe vettek. Köztük a 21 éves Braun Györgyöt is. A „honvédelmi és egyéb állambiztonsági szempontból nemkívánatos, aggályos elemeket” még aznap az orosházi gyűjtőtáborba szállították.

A zsidó árusokat kitiltották a piacokról

Október elején a makói nyilas csoportok és a velük együttműködő Toldi Miklós Bajtársi Egyesület összehangolt akciót indított a zsidó piaci árusok ellen. Részben ennek hatására október 7-én Ferenczy Béla alispán a „zsidótörvény szellemében” olyan határozatot hozott, amelyben a zsidó árusokat a vármegyei országos vásárokról, heti és napi piacokról kitiltotta.

1941. augusztus 4-én hat keresztény hagymakereskedő fordult kérésével a Baross Szövetség vezetőségéhez, hogy a makói piacról az iparigazolvány nélkül nagyobb tételben vásárló zsidókat tiltsák ki.

A második zsidótörvény elrendelte a zsidók tulajdonában lévő föld- és házbirtokok bejelentését. Makón 760 hold földbirtokot és 207 lakóházat írtak össze mint zsidó tulajdont, 4 200 000 P becsült értékben. (A legnagyobb földbirtok, több mint 614 hold a Montágh-örökösök tulajdonában volt.)

1941 novemberében az alispán a vármegyei tisztviselők egy részét szigorúan megdorgálta, mert megjelentek Alder Artúr zsidó ügyvéd temetésén. Ugyancsak Ferenczy alispán tiltotta meg tisztviselőinek, hogy zsidó albérletben lakjanak.

A Makói Evezős Klub is kizárta a zsidó származású tagjait

1944 áprilisában be kellett szolgáltatni a zsidók tulajdonában lévő rádiókészülékeket, májusban pedig az írógépeket és a gépjárműveket. A rádiók átvételét a posta irányította. A beszolgáltatott rádiókra a makói tűzoltóság, a városi gazdasági hivatal és az állami óvodák felügyelőbizottsága is igényt tartott. A készülékek többségét a VI. honvéd hadtest vette igénybe légoltalmi riasztás céljára. Május 13-án 72 írógépet, 254 kerékpárt és 9 segédmotorkerékpárt adtak át a városi közigazgatás képviselőinek.

Ezzel egy időben megkezdődött a zsidó szerzők műveinek eltávolítása a vármegyei és a városi könyvtárból. Július elejéig több mint 400 kötetet semmisítettek meg. A lakosságot is fölszólították, hogy magánkönyvtáraikból távolítsák el a zsidó írók műveit.

A Belügyminisztérium április 12-i újabb rendelete szerint azokat, akik nem viselték a megkülönböztető jelzést, internálni kellett. A rendőrkapitányság április 14-én tartotta az első „sárgacsillag-razziát”. Reggel nyolckor a kapitány szóbeli utasítására háromfős rendőri egységek indultak a zsidók lakta negyedekbe. A razzia eredményeként Rosner Jenőné, Weinberger Olga és Ausch Emilné ellen indult kihágási eljárás, mert házuk kapujában álldogálva nem viseltek sárga csillagot.

A polgármester 25 zsidó üzletet zároltatott a városban

Április 21-én jelent meg az 50 500/1944. KKM sz. rendelet a zsidó kereskedők üzletéhez tartozó árukészletek és üzleti berendezések zárolásáról. Bécsy Bertalan polgármester azonban már április 8-án, majd 12-én – tehát jóval a rendelet megjelenése előtt – két szakaszban összesen 25 zsidó üzletet zároltatott a városban.

Május 2-án a városba érkezett Endre László zsidó ügyekért felelős államtitkár Finta Imre csendőr százados és két Gestapó-tiszt kíséretében, hogy az alispántól tájékoztatást kérjen a gettósítás előkészületeiről. Ferenczy Béla alispán vallomása szerint a makói gettó fölállításának kérdése ekkor dőlt el.

Ferenczy Béla május 6-án úgy döntött, hogy a zsidóság részére a Honvéd városrésznek a Honvéd u., Garai u., Bethlen u. és Királyhegyesi út határolta területet jelöli ki. Ide kellett költöznie a központi, a nagylaki és a torontáli járások zsidóságának is

Buócz Béla, Szeged helyettes rendőrfőkapitánya május 8-án rendeletben szabályozta a zsidók élelmiszer vásárlásának időtartamát. Úgy rendelkezett, hogy bevásárlásaikat csak délelőtt 10 és 11 óra között végezhetik. Valószínűleg a szegedi példa hatására két nappal később Bécsy polgármester hasonló határozatot adott ki.

Május 24-én, a gettó létrehozása után, a polgármester a piac látogatását újra szabályozta. A történelmi gettóban lakóknak délelőtt 10 és 11, a konvertáltaknak pedig fél 10 és 11 óra között engedélyezte, amely még ekkor is szigorúbb volt a kormányrendeletben foglaltaknál.

Május végére a gettóba Makó és három járás zsidóságát koncentrálták

1944 májusában zsidó vagyon rejtegetése miatt följelentették, majd a rendőrségen előállították Vorhand Mózes ortodox főrabbit. Az idős papot Szőnyi Károly rendőrtanácsos utasítására Csitos és Hajnal detektív állította elő. A kihallgatást egy Somogyi nevű nagyváradi rendőr vezette. (Csitos Lajos detektív vallomása szerint Somogyi zsidógyűlölő volt. Nagyváradról azért hozták ide.)

A 82 éves főrabbit „ütötték, verték, szakállánál fogva rángatták, mert nem tudta megmondani, hogy a gettóba zárt zsidók hová rejtették értékeiket”.

A Közalkalmazottakat Igazoló Bizottság határozata szerint: Csitos Lajos és Pók Antal „a német megszállás ideje alatt Vorhand Mózes ortodox főrabbit a rendőrhatóságon több társával együtt brutálisan bántalmazta, s a bántalmazások következtében az aggastyán pap rövid idő múlva elhalt.

„Csak Szegedig mennek, addig kibírják”

Június 16-án, pénteken megkezdődött a makói gettó fölszámolása, hajnali 5 órakor a csendőrök összeterelték a zsidóságot a zsinagóga környékére. A férfiakat és a nőket különválasztották, majd az „átvevő bizottságok” tisztviselői elvették tőlük a pénzüket és az értéktárgyaikat. A jegygyűrűiket is lehúzták az ujjukról.

A polgármester a gettó fölszámolása előtt úgy döntött, hogy a zsidóságnak hozzá kell járulnia saját deportálásának költségeihez. Ezért a Makó és Szeged közötti vasúti szállításért fejenként egy pengőt szedetett be.

Június 16-án délután az 1606 makói és környékbeli zsidót nemzeti színű zászlókkal föllobogózott vasúti kocsikba zárták. Egy-egy vagonba 60-70 embert zsúfoltak.

Klein Lázár az egyik ott sétálgató városi tisztviselőt megkérte, szóljon a polgármesternek, ne zárják rájuk egészen a vagon ajtaját, mert megfulladnak. Nem sokkal később a tisztviselő visszajött a polgármester válaszával: „Csak Szegedig mennek, addig kibírják.”

Forrás: Tóth Ferenc – Makó története 1920-tól 1944-ig.
c. kötet

Egyszervolt „kis Jeruzsálem” Makón

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét