Banánköztársaság

Holoda Attila: Gulyás miniszter kormánytámogatott heti szokásos nagyotmondása hazai gáztermelés-ügyben

Holoda Attila: Gulyás miniszter kormánytámogatott heti szokásos nagyotmondása hazai gáztermelés-ügyben

Ez a Kormány azt gondolja, hogy mivel neki mindig is a pénz (s annak intézményesített ellopása) volt a legfontosabb és egyedüli célja, így számára kézenfekvő, hogy pénzzel mindent meg lehet oldani.

  • Aki nem tudott úszni, az pénzzel a zsebében majd fog.
  • Aki nem tudott focizni, azt csak meg kell busásan fizetni és azonnal penge lesz.
  • Aki pedig addig közepes gázszerelő volt, az a rengeteg pénztől hirtelen pénzügyi guruvá is válik.
  • Vagy lehet a pénztől például földgázt (palagázt) termelni a makói árokból.

Azoknak, akik kevésbé járatosak az úgy nevezett „nem-hagyományos” szénhidrogének kitermelhetőségének területén, javasolnám, hogy olvassák el a 2013-ban (!) megírt cikkemet a témában, ami egyrészt a műszaki-földtani kockázatokról, másrészt az alaptalan és riogatásban kimerülő környezetvédelmi aggályok, indokolatlan felerősítésére használt zöld mozgalmi érvek cáfolatáról értekezik, mindenki számára közérthető nyelven – írta Holoda Attila, egykori energetikai helyettes államtitkár közösségi oldalán.

Ma a kormányinfón, a mindenhez (is) értő miniszterek legbúbánatosabbja, Gulyás miniszter

kijelentette, hogy a hazai gáztermelést 1,5 milliárdról 2 milliárdra kell emelni. Ehhez például – szerinte – rendelkezésre állnak a makói árokban lévő, palagáz készletek kitermeléséhez szükséges technológia, ami így a magas energia árak mellett már gazdaságosan kitermelhetővé válik.

Ám ez persze amellett, hogy nem is igaz, de nem is olyan egyszerű. Az hogy a kormány csak félszavakból és mondatokból, mindenféle konkrét ismeretek nélkül dobálózik ilyen kifejezésekkel megszokott dolog. Könyveljük el nyugodtan, nem értenek hozzá. Ehhez sem.

 

A rendkívül magas geológiai és műszaki kockázatok mellett

azért sem, mert egész egyszerűen nem létezik jelenleg olyan sikeresen és eredményesen alkalmazható technológiai, ami a makói árokban tapasztalt rendkívül magas nyomás és a még rendkívülibb hőmérséklet mellett képes megvalósítani a kitermeléshez szükséges hidraulikus rétegrepesztést. Ennek van egy igen profán oka:

a világ palagáz kutatásának és kitermelésének döntő hányada jelenleg az észak-amerikai kontinensen zajlik, az ott elvégzett fúrási és repesztési műveletek évente több tízezerre tehető, így érthető módon a nemzetközi nagy szervizvállalatok a technológiát az ottani viszonyokra fejlesztették ki és alkalmazzák. Azért mert ez érte meg nekik. Egy ilyen repesztési technológia kidolgozása több milliárd dollárt emészt fel és évekbe telik.

Az európai, ezen belül a közép-európai palagáz (hívjuk így mi is, bár ez abszolút téves szakmailag általánosító elnevezés) nem hordoz számukra akkor jelentőséget, hogy ezt a kutatás-fejlesztést elvégezzék miatta.

Az ottani hőmérséklet tartományok jóval 200 Celsius fok alattiak, így nemzetközi olajipari szervizek a 175 Celsius körüli értékekig képesek és készek a saját technológiájukat bevetni. Nálunk meg – főleg a Makói-árokban – 220 Celsius feletti a hőmérséklet, de elérheti akár a 300 Celsiust is.

Ennek persze a gyógyvizeink hőmérsékleténél örülünk, de az olajipari fúrási és repesztési technológiák alkalmazhatóságánál ez olyan műszaki akadályt képez, ami nem hidalható át azzal, hogy most már drága a földgáz, tehát megéri. Ugyanis ezt ki kellene fejleszteni.

A másik, ami azonnal szembetűnik Gulyás miniszter heti szokásos nagyot mondásai között,

hogy majd “most a magas árak mellett ez megéri”. Tényleg? Ezért vették be elsőként az olaj-, és gáztermelő bányászati vállalatokat az extraprofit (továbbra sem tudom, ez mit takarhat szerintük, na majd a másik jóllakott miniszter, a nagymarci elmagyarázza) adó által sújtott vállalkozások közé, egyszerűen duplájára emelve a bányajáradékot.

Ez lenne az a bizonyos motiváció a többlet hazai kőolaj és földgáztermelésre. Pluszadó. Értitek? Úgy motiválnak, hogy nagyobb az elvonás. Teljesen logikus, nem?  Magyarországon és nem a Közel-Keleten, ahol leböksz egy botot és dől az olaj, hanem itt nálunk a Pannon-medencében, ahol amúgy is sokkal kisebb és nehezebben elérhető készletek vannak.

A nem-hagyományos (nem-konvencionális) szénhidrogénre –, éppen a rendkívül magas geológiai kockázat miatt, ami 10 % alatti sikerességet jelent mindössze – Magyarországon 2% a bányajáradék

Ha az elérhető készletek nagyságát nézzük, akkor még így is jó üzlet lehetne, ha a fent jelzett, jelenleg hiányzó fúrási és repesztési technológiai fejlesztések rendelkezésre állnának.

Ám a mostani zavaros extraprofi adó rendelet például nem adott egyértelmű utalást arra, hogy akkor most ezt is felemelték 42 %-ra, mint a többi földgáz esetén, vagy sem.

S bár az illetékes bányászati szövetség folytatott ezzel kapcsolatos, értelmező egyeztetést, határozott és egyértelmű választ nem kapott rá a kormány illetékeseitől. Az ugye, könnyen belátható, hogy

egyáltalán nem mindegy, hogy egy amúgy is extrém kockázatú bányászati üzlet elvonási rendszere 2% százalékról, vagy annak 21-szereséről, 42%-ról szól. Arról nem is beszélve, hogy az energetikai befektetők egyszerűen nem bíznak a magyar kormány szavában, hiszen egyik napról a másikra képes arra, hogy rendeleti kormányzással olyan többlet elvonást vezessen be, ami az összes addigi befektetés megtérülését lenullázza.

És ezzel akarja őket magasabb kitermelésre ösztönözni?

A lerombolt befektetői bizalmat helyrehozni pedig még egy megfelelő palagáz technológia kidolgozásánál is nehezebb vállalkozásnak tűnik. Bár, ha most belekezdene a magyar kormány, talán lenne még értelme is…

Forrás

Kapcsolódó

Comment here