L. Ritók Nóra életét tette fel a nyomorban élők, a kiszolgáltatottak segítésére. Ahogy arról a Városi Kurírban is írtunk, fáradhatatlanul dolgozik azért, hogy a bihari térségben élő szegények számára kiutat mutasson nehéz helyzetükből.



Mottó:  „Az Igazgyöngy az igazságról szól. Hogy itt nem számít ki a cigány, ki a nem cigány, ki a szegény, ki a gazdag, itt mindenki egyformán lehetőséghez jut.” (L. Ritók nóta 2009)

Láthatatlan Magyarország

Az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjének a napokban jelent meg a Láthatatlan Magyarország című könyve. Ebből az alkalomból a Heti Világgazdaság készített interjút a szerzővel.

“A szegénység, a gyerekszegénység, a mélyszegénység, a szegregátumok világa egy olyan szegmense az országnak, amit senki sem szeret látni és láttatni. Az országunkban sok helyen tapasztalható nyomorúságról senki nem szeret még csak tudomást sem venni, nemhogy beszélni annak az okairól, vagy az esetleges felelősségekről.”

Az utóbbi nyolc évben nem érzékel a mélyszegénységben élők helyzetén szinte semmilyen változást, mint ahogy a gyerekek helyzetén sem:

“Az egyetlen, amit pozitívumként tudok említeni, az az ingyenes iskolai étkezés, és hogy a szünetekben bizonyos településeken elérhetővé válik valamiféle gyermekétkeztetés. De ez egy tűzoltás, a gyerekek és a családok helyzetén nem sokat változtat.” /……/  “Soha nem volt ilyen mértékű oktatási szegregáció Magyarországon, mint ami most van. Ez tehát egy romlás. Mint ahogy a 16 éves korra leszállított tankötelezettségi korhatár is növelte a bajt, ebből a társadalmi csoportból a gyerekek zöme szakképesítés nélkül fejezi be a tanulmányait.”

Lesújtó a véleménye a Fidesz – nagy sikernek beállított – közmunka programjáról:

“Az a tapasztalatom, hogy a közmunka sokkal inkább helyhez kötést és szegénységben tartást jelent ezeknek az embereknek. Egyáltalán nem nyújt semmilyen kitörési lehetőséget. Jól mutatja a helyzetet az is, hogy a lakhatási szegénység területén sem látni változást.”

Ahol vannak mélységek, vannak magasságok is.

L. Ritók
Csomagok és gyerekek (kép L.R.N. közösségi oldala)

Nem szabad feladni a sokszor reménytelennek tűnő helyzetekben sem:

”  az igazi sikert számunkra az jelenti, ha olyan folyamatokat tudunk elindítani, amik egy egész közösség életére hatással lehet. Mondjuk, hogy Toldon a gyerekek tanulmányi eredménye nőjön, hogy csökkenjen az iskolai lemorzsolódás. Hogy mennyi gyereket és meddig tudunk a középiskolában tartani, hogy tudjuk-e csökkenteni a kriminalizáció szintjét, vagy a lányok körében a 18 év alatti szülések számát, stb.”

Meggyőződéssel állítja, hogy az egész esélyteremtési programnak nem az államon kívül kellene szerveződnie, hanem annak része kell lennie. Erre a Fidesz kormány alatt kevés esélyt lát:

“Azokat a támogatásokat, amik korábban elérhetők voltak, most kevésbé érjük el. Ez nagy érvágás. Például a bizonyítottan sikeres tanodaprogramunk nem kaphatott támogatást, itt a környéken pl. egy olyan egyház volt ebben sikeres, ami egyébként egy szegregáló iskolát tart fenn. ”  /…./  “Az öt közhasznú, állami feladatból egyre, a művészetoktatásra kapunk állami támogatást, a másik négyre pályázati forrást sem tudunk elérni. De minden nehézség ellenére – a körülöttünk lévő rengeteg ember és a nyilvánosság támogatásával – tudunk dolgozni, és most ez a legfontosabb.”



Lesújtó véleménye van a politikusokról. L. Ritók Nóra nem gondolja, hogy könyvének az üzenete eljut a döntéshozókhoz:

” A probléma, amiről íródott, régóta velünk van. Ha érdekelné őket, már tájékozódtak volna erről az egészről. Nem nagyon találkozunk politikusokkal (és mindegy, melyik pártról beszélek!) a szegregált utcákban, komfort nélküli házakban. Talán inkább hallomásból, a saját sztereotípiáik mentén, vagy az általuk működtetett rendszerek információi alapján tájékozódnak a szegénységről, az itt lakók életéről. És ez nem ad hiteles képet. “

L. Ritók Nóra szerint  a kormány kommunikációja szerint, legalábbis papíron, a rendszer tökéletesen működik:

“Könnyű kimondani a parlamentben, hogy 47 ezer forintból meg lehet élni, de jöjjenek oda, és próbálják meg, hogy ilyen körülmények között ez mit jelent! Vagy könnyű azt mondani, hogy költözzenek el a szegregátumokból az emberek, de próbáljanak meg beszélni egy ittenivel, hogy ez miért lehetetlen! “

Bénult, fásult ország?

Kicsit beletörődve mondja, úgy véli  valami olyan bénult fásultság lett úrrá az országon, hogy mindenki elfogadja a helyzetet, és ezek között a keretek között próbál túlélni. Reális esélyét látja annak, hogy :


” Észak- és Kelet-Magyarország végérvényesen leszakad az ország többi részétől. Itt csak a szakképzetlen emberek maradnak, akik az életminőségükön nem fognak tudni változtatni. Győrben ma arról beszélnek, hogy az Audi duális képzése micsoda kitörési pont lehet, Keleten ezzel szemben börtönök épülnek. Iszonyú rossz üzenet. Milyen lesz így a jövő? Milyen lesz egy ennyire kettészakadt országban, társadalomban élni, felnőni a gyerekeknek? Azt hiszem, erről mindannyiunknak, akik most élünk, nagyon komolyan el kellene gondolkodnunk. Mert nem lesz így élhető az ország. Egyik oldalnak sem.”

Itt lenne az ideje felfigyelni L. Ritók Nóra és a hozzá hasonló elkötelezett emberek szavára.


HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét