Horváth Péter: A kisszerűség, a végtelen önzés, az ostobaság diadalát üli 0 7

Horvath_Peter_iro

A József Attila-díjas író-rendező egyik legsokoldalúbb alkotónk. Regényeken és novellákon kívül olyan nagy sikerű film forgatókönyvét is írta, mint a Szerelem első vérig. A padlás, a Valahol Európában és az 56 csepp vér musicalek szövegkönyveit is jegyzi.

Áprilisban a Váci Dunakanyar Színházban mutatják be a Canterbury mesék című új slampoetry-musicaljét, amelynek zenéjét Mihály Tamás szerezte.

… a siker, bizonyos honi körökben, egyenlő az értéktelenséggel …

Az író szerint voltak nagyon sikeres dolgai is, ami persze szintén gyanús, hiszen a siker, bizonyos honi körökben, egyenlő az értéktelenséggel. Ráadásul semelyik politikai oldalhoz, szekértáborhoz nem csatlakozott: ez is nyomós oka annak, hogy nem tartozik a felkapott szerzők közé. Újabban egyre jobban izgatja a tényirodalom: olyan műveket ír, amelyek létező személyek valóságos történeteit beszélik el. Ilyen a Getnó című kötete is, amely látlelet a nagy generációról és elmúlt évtizedeinkről:

“Jóskán / szerk.: a regény főhőse/ keresztül megismertem azt a falusi világot, amelyről addig szinte semmit nem tudtam. Abban a faluban megtörtént mindaz, amihez hasonlókat én is átéltem a múlt rendszerben. Egy eldugott kistelepülésen a hatalmi erőszak, a kiszolgáltatottság azonban sokkal végletesebb és végzetesebb. Jóskához képest én egy elkényeztetett félentellektüel csávó vagyok. Bár én is kerültem kellemetlen helyzetekbe a múlt rendszerben, de mi az ahhoz képest, amit Jóska átélt! Annak idején például egyik aláírója voltam a Charta 77-nek, amelyben a Csehszlovákiában elkövetett emberi jogsértések ellen tiltakoztunk. Emiatt itthon elestem egy írói ösztöndíjtól. Ennyi volt a retorzió. De senki nem vert félholtra, mint Jóskát a falujában.”

A “túlélőmód”

Hangsúlyozta, minden generáció számára fontosak a gyökerek s azok a hozott minták, amelyek segítenek élni. Nemzedéke tagjai közül azok lettek a legsérülékenyebbek – például az első generációs értelmiségiek –, akik mögött már nem maradt semmilyen stabil kulturális háttér. Nem volt mibe kapaszkodniuk:

“Sokan közülük nem bírták a nyomást, legalább negyven százalékuk lett alkoholista, és többen öngyilkosok. Ráadásul a kommunista rendszer kezdettől arra törekedett, hogy minden addigi kulturális hagyományt eltöröljön, a polgári, paraszti, vallási gyökereket felszámolja. Szerencsére ez nem sikerült tökéletesen. A kulturális háttér megtartó erejét én a hetvenes években leginkább a zsidó barátaimnál éreztem. Ők megtanulták a szüleiktől, nagyszüleiktől: csak az a tiéd, ami a fejedben van. Bármikor bármit elvehetnek tőled, de a tudásodat nem.

A másik hasonlóan erős kultúra, amely még nyomokban fennmaradt, a paraszti kultúra volt, és ennek megismerését Kutassi Jóskának köszönhetem.”/…../ ” Egy parasztfiút arra neveltek, hogy mindent ki kell bírnia. Ezért is válhatott Jóskából annyira szívós, legyűrhetetlen ember. A paraszti mentalitáshoz hozzátartozik a spórolás is. Mindent el kell dugni. Akármi történik, van rejtett vésztartalék. Ha lesöprik a padlást, marad tíz tojás. Ha azt is elveszik, ott van még két tyúk. Ez a túlélőmód nagyon jellemző rájuk.”

Lehet, hogy szégyellnem kellene, de engem a rendszerváltás egyáltalán nem érdekelt

A nyolcvanas évek végén részt vett a demokratikus ellenzék néhány értelmiségi összejövetelén, de úgy érezte, a hangzatos eszmék mögött ott sem minden makulátlanul tiszta:

“Elemzésekhez nem vagyok elég felkészült. Mint ahogy kortársaim zöme sem volt eléggé tapasztalt és felkészült egy alapjaiban új rendszer megalkotásához. Lehet, hogy szégyellnem kellene, de engem a rendszerváltás egyáltalán nem érdekelt. Úgy gondoltam, az emberi viszonyok alapvetően úgysem változnak meg. Abban egy kicsit bizakodtam, hogy Nyugat-Európában az embereket inkább a képességeik és a teljesítményük alapján értékelik, és ez majd itthon is így lesz.

A szabad verseny nálunk is azt jelenti majd, hogy aki jobb minőségben, olcsóbban tud előállítani valamit, többre viheti. Aztán gyorsan szembesültünk azzal, hogy mindez hiú ábránd. Sok pozitív változásra tehát nem számítottam, de azt semmiképp nem gondoltam, hogy sokkal rosszabb lesz minden. Mert az lett.”/….. / ” A kisszerűség, a végtelen önzés, az ostobaság diadalát üli. “

… a kultúra szerepe ismét megváltozott, újra a politikai propaganda eszköze lett…

Úgy tapasztalja, az alapvető emberi értékek – a tisztességesen elvégzett munka és az adott szó becsülete, a szolidaritás, a pontosság – nemhogy erősödtek volna, inkább devalválódtak. A lázadás számára ma leginkább azt jelenti, hogy betartja az emberi minimumokat, és másoktól is ezt várja el:

“De olyan indulatokkal, gyűlölettel teltek meg a szívek, ami elborzaszt.” /…… / ” Ha a saját hivatásomat nézem, az irodalmat és a színházat a rendszerváltás után akkor érte az első csapás, amikor kiderült: ez az egész korántsem fontos annyira, mint ahogyan azt mi hittük. Igaz, a szocializmusban is leginkább azért volt fontos az értelmiség, hogy hátteret, igazolást adjon arra: ami itt van, az a világok legjobbika.

1989 után erre már nem volt szükség. Egy szűk rétegen kívül kit érdekelt, hogy mit játszik egy színház, mit ír az író? Most eljutottunk egy újabb fordulathoz: a kultúra szerepe ismét megváltozott, újra a politikai propaganda eszköze lett.”

Hangsúlyozta, a politikai propaganda ma annyira fontossá vált, amennyire a Kádár-rendszerben sem volt az:

“A kormány újra uralni akarja ezt a terepet is, mégpedig vaskézzel, egyetlen központból irányítva mindent. Nemrég került nyilvánosságra a PIM élére kinevezett Demeter Szilárd igazgatói pályázata. Ebben alapelvként fogalmazza meg, hogy azok a legjobb írók, akik a Magyar Művészeti Akadémia tagjai. Az európai liberális gondolkodás szerinte rossz. Kifejti azt is, hogy vannak fontos identitások és kevésbé fontosak: gyakorlatilag értelmezhetetlen identitások” /…. / “Mai szóval: integrálni kell. Demeter pályázatában az is szerepel, hogy van a keresztény magyar nemzeti identitás, a többi alábbvaló.”

Forrás

Kapcsolódó

Előző cikkKövetkező cikk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három × 4 =

Lemondott a fuvarozói érdekképviselet vezetője 0 28

Csütörtökön lemondott a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének (MKFE) elnöke, döntését a szervezet elfogadta.

Versenyképesség 2.0 – Csekély eredményesség

Szabó György az MKFE keddi közleménye szerint azzal indokolta a lemondását, hogy csekély eredményeket értek el a kormányzati egyeztetéseken a Versenyképesség 2.0 csomagról. A versenyképességi és piacvédelmi javaslatot a szervezet novemberben adta át Palkovics László innovációs és technológiai miniszternek.

A leköszönt elnök – mint írták – arra hivatkozott, hogy nem tudja felelősséggel folytatni a megválasztásakor megígért szakmai munkát. Szabó György a Versenyképesség 2.0 végrehajtásán túl gyorsabb és hatékonyabb jogalkotási munkát sürgetett.

A fuvarozói ágazat kapacitásainak csaknem felét képviselő MKFE a közleményben kifejtette, hogy az ágazat és a nemzetgazdaság számára is kedvező megoldások egyelőre nem körvonalazódnak. A 3 ezer tagvállalkozás számára hamarosan új cselekvési terv készül a szakmai érdekek még hatékonyabb képviselete érdekében – írták.

(Forrás: MTI)

A német megszállás és mai „magyarázatai” 0 51

megszallasi emlekmu

Napjaink kurrens magyarázatai: lényegében mindenért a németek felelősek, illetve a megszállást a szövetségesek „provokálták ki”, nem törődve a magyar zsidósággal (sem). Van olyan magyarázat, emlékezés is, amelyet manapság az MTI nem tesz közzé.

A gyalázatos Szabadság téri „emlékmű”

Az első magyarázatot hirdeti a gyalázatos Szabadság téri „emlékmű”: a német birodalmi sas meggyakta a mélyen keresztény, ám magatehetetlen Gábrielt, és gyakorlatilag mindenért ez a sas felelős.

Annyi igazság van ebben a „magyarázatban”, hogy a nemzeti kataklizmához – a zsidók, valamint az elhurcolt cigányok, melegek és kommunisták, ellenállók vagy annak bélyegzettek tragédiájához – kellett a német megszállás. Ám az csupán szükséges, de nem elégséges föltétele volt mindannak, ami történt.

Az előzmények már megvoltak, de az ipari méretű népirtás a megszállás után következett. Annyi egészen biztos, hogy az nem következhetett volna be a magyar állam és némely polgárai megdöbbentő tevékenysége nélkül.

Az USA és a szövetségesek a hunyók

A második, nem teljesen új „magyarázat” éppen ma jelent meg, itt olvasható.

E szerint a szövetségesek mintegy méltatlanul kelepcébe csalták Horthyt, Kállayt, s nem törődve a következményekkel, a rengeteg áldozattal, odadobták az országot a náciknak (Demkó Attila). De ezért az értelmezésért lelkesedett Stumpf  András, és ezt ajánlotta az ellenzéki képviselők figyelmébe a fideszes neoprimitív politikai iskola, papagájkommandó jeles tagja, a mostanában nagyon aktívkodó Böröcz László is.

Ez a két értelmezés egy dologban biztosan találkozik: a magyar felelősség elhallgatásában. Márpedig számunkra –  minden tisztességes magyar számára – elsősorban éppen a magyarok felelőssége a fontos.

Nem kétséges persze, hogy háborúban sokféle meggondolás létezhet, és azok bizony távolról sem mindig emberségesek, tisztességesek. Mégis nehézséget okoz a „szövetséges provokáció” értelmezése.

Önkéntes csatlósok voltunk

Nem feledhető, hogy a náci agresszorok csatlósai voltunk, mégpedig önkéntes csatlósai. A háborúból való kiszállás gondolata a magyar vezetők némelyikének fejében csak a súlyos vereségek után fogalmazódott meg, és keresték a kiugrás lehetőségét. Milyen szövetséges provokációra lett volna ehhez szükség? Mit kellett volna tenniük a szövetségeseknek? Biztatni a magyarokat a nácikkal való további együttműködésre, hogy elkerüljék a megszállást..? S a feltétel nélküli megadás követelménye is a „provokáció” része lett volna..?

Nem vitatom persze, hogy a háborúban a szemben álló felek gyakran törekedtek egymás megtévesztésére – lehet éppen ilyenkor „provokációról” beszélni, de nem tűnik ez sem értelmesnek, sem hasznosnak.

Annyi bizonyos, hogy Magyarországnak kellett viselnie önkéntes hadba lépésének minden súlyos következményét. Ezzel együtt is meghökkentőnek tűnik az állítás, amely szerint a szövetségesek kamuzásból folytatták a tárgyalásokat a magyarokkal, valódi céljuk az volt, hogy a németeket az ország megszállására kényszerítsék.

Talán megkockáztatható: annak az erőnek a hiánya, amely a megszálláshoz szükséges volt, nem jelentett komoly könnyebbséget a szövetségeseknek a partraszálláskor.

Mit jelent az, hogy a legjobban kezelt zsidó közösség?????

Belátom ugyanakkor, hogy – mivel nem vagyok történész – nem igazán lehetek vitapartner ilyen kérdésekben. A fenti megfontolásokat is inkább csak azért írtam le, hogy Borhi egy állítását kerek-perec visszautasíthatónak mondhassam. Az állítás imígyen szól:

Annak ellenére folytatták (a szövetségesek) ezt az irányvonalat, hogy biztos tudatában voltak annak, hogy Magyarországon él „Tengely Európa legjobban kezelt és legnagyobb zsidó közössége”.

Egyszerűen fölfoghatatlan: mit jelent az, hogy „legjobban kezelt”? 1942-ig meghozták a „megfelelő törvényeket” – igazán már csak a holokauszt volt hátra…

De rendben: tegyük föl – de el ne fogadjuk! –, hogy a zsidók lényegében, ahogy a cikk sugallja, a szövetségesek áldozatai. De akkor a provokációk egész soráról kell beszélnünk, azokból az időkből is, amikor a szövetségesek még nem is voltak szövetségesek… És ki kell egészítenünk Gábriel német sas okozta szenvedéseit e  „provokációk” okozta gyötrelmekkel…

Nyilván nyugati „provokáció” eredménye volt a Horthy-rendszer egész antiszemita, „fajvédő” keresztény kurzusa, és természetesen „provokáció” hatására születtek meg a zsidótörvények, jött létre a munkaszolgálat is. A legnagyobb „provokáció” a magyar állam és sok-sok polgárának fölkészítése volt a német megszállásra – arra, hogy utána igen hatékonyan „szedjék össze” a zsidókat.

Mert nem igaz az a mai „kormány” által gyakran hangoztatott állítás, hogy „nem védték meg a magyar állampolgárokat”. Nem erről volt szó, hanem arról, hogy bizonyos polgárokat a magyar állam kiszolgáltatott, emberhez méltatlan, gyalázatos halálba küldött.

És ezen a tényen semmiféle magyarázat, értelmezés nem változtat. Különös állhatatossággal kell figyelmeztetni erre most, amikor erősödik, régóta erősödik az Eörsi István által leírt lelki igény a fasizmusra.

Hankook – Ellenzéki képviselők a munka törvénykönyve betartását követelik 0 45

hankook

A munka törvénykönyve betartását követelik ellenzéki országgyűlési képviselők a Hankook Tire Magyarország Kft-nél, mert szerintük a cég az egy hete tartó sztrájk kapcsán nem tartja be a vonatkozó jogszabályokat.

A Hankook nem tárgyal a szakszervezettel

A Fejér Megyei Kormányhivatal munkavédelmi és munkaügyi osztálya előtt tartott keddi sajtótájékoztatón Tordai Bence, a Párbeszéd országgyűlési képviselője emlékeztetett arra, hogy a munkáltató szembemegy a munka törvénykönyvével, amikor nem tárgyal a szakszervezettel, miközben a szakszervezetnek alapvető joga a dolgozók képviselete. Hozzáfűzte: a kormánypártok azt mondják, „ha Magyarországra jössz, be kell tartanod a törvényeinket”, s ez a legnagyobb nemzetközi cégekre is vonatkozik.

Mint elmondta, tartalmas és eredményes beszélgetést folytattak a munkavédelmi és munkaügyi osztály vezetőjével és munkatársaival.

A munkásokat rabszolgaként dolgoztatják

Korózs Lajos, az MSZP országgyűlési képviselője szerint ebben a kérdésben a kormánynak a „sarkára kellene állni”, annál is inkább, mert a Hankookkal kötött stratégiai megállapodás keretében több tízmilliárd forintos állami támogatást adtak a cégnek. „Az nem járja, hogy a munkásokat rabszolgaként dolgoztatják, jelentős részüket megzsarolják, valamint sztrájktörőket alkalmaznak” – fogalmazott.

Közölte: minden segítséget megadnak a szakszervezetnek a sikeres harchoz, ezért írásbeli kérdést intéznek a területet irányító miniszterhez és nem kielégítő válaszok esetén közadat-igénylést is benyújtanak, hogy megtudják, mi zajlott az elmúlt években a gyárban.

Szél Bernadett független országgyűlési képviselő elmondta, hogy a munkaügyi osztályon folytatott beszélgetésből kiderült: 2010 óta hét munkaügyi és nyolc munkavédelmi hatósági ellenőrzést végeztek a vállalatnál és jelenleg is vizsgálódnak. Jelezte, hogy a szakemberek súlyos hibákat tártak fel, például a védőberendezések működésképtelenségét, biztonságtechnikai hiányosságok sorát, illetve a cég elutasította a légszennyezés-mérésre vonatkozó hatósági kérést is.

Már halálos baleset is történt

A képviselő szerint a hatósági ellenőrzésnek ebben a formában nincs visszatartó ereje, hiszen kétévente van egy súlyos baleset a Hankooknál, legutóbb halálos baleset is történt, miközben a hatóság 200 ezer és ötmillió forint közötti bírságokat szabott ki. Rámutatott, hogy a hatósági szakemberek létszámának és bérének emelése mellett a kiszabható bírságok összegének növelése lenne a megoldás.

Szabó Zsolt a Párbeszéd dunaújvárosi önkormányzati képviselője úgy vélte, ebben a helyzetben Dunaújváros fideszes polgármesterének az lenne a feladata, hogy ott legyen a cégnél és tárgyaljon a cégvezetéssel, segítsen a probléma megoldásban. Felszólította ezért Cserna Gábort, tegyen meg mindent a helyzet megoldásáért és javasolta, hogy a város kössön stratégia együttműködést a céggel és ebben világos feltételeket szabjon, milyen normákat kell betartaniuk.

(Forrás: MTI)

Kapcsolódó

A Hankook-sztrájkban a dolgozók 70 százaléka vesz részt – a cégvezetés etikátlan lépései

Most Popular Topics

Editor Picks

Megosztás