Banánköztársaság
Húsvéti Orbániáda
A mindent (is) irányító magyar miniszterelnök nem tudta megállni, hogy kihagyja a nagypénteki rádióinterjúját. Orbán Viktor a szokásosnál is szószátyárabb volt és elképesztő szövegekkel traktálta a hallgatóságát.
Mivel péntek reggel a mindig kezes Nagy Katalintól egyetlen épkézláb kérdést sem kap a kormányfő, így aztán szabadon szárnyalhat a „nemzet vezetője”.
Nagy szerencséje Orbánnak,
hogy az MTI és valamennyi a kormányhoz hű média is csak szerkesztett változatban, megrövidítve közli a miniszterelnök „gondolatait”. A gondos szerkesztői kezek csak erősen meghúzva adják közre Viktorunk reggeli agymenését.
A Városi Kurír ezúttal kivételt tesz és a szó szerinti leiratból közre adjuk a legvaskosabb – magvasnak nem merjük nevezni – tirádákat.
„Jó reggelt kívánok a hallgatóknak! Válságkezelésben fontos a döntések tartalma, de legalább ilyen fontos az ütemezése is, és jó ütemben döntést hozni azt jelenti, hogy minden információ birtokában lenni, ami a döntéshez szükséges. És miután most a csoportos megbetegedés felől haladunk a tömeges megbetegedés irányába, a tömeges fertőzés irányába, azért vártam ki, hogy hátha szigorúbb intézkedéseket kell hozni.”
A miniszterelnök arról mélyen hallgatott, hogy a szerdáról csütörtökre napolt döntése, ami „csak” a kijárási korlátozás meghosszabbítását jelenti egyben pácban hagyta a polgármestereket, akik csütörtök este voltak kénytelenek ad-hoc döntést hozni a húsvéti hosszú hétvégéről.
A következő körben Orbán bővebben „kifejtette” álláspontját
„Azt gondolom, én azon az állásponton vagyok, hogy legyen egy általános országos fegyelem, szigorúság, ha szabad így mondanom, bár ilyen örök lázadó diákként nem esik jól ilyen szavakat mondanom, de legyen ez, és helyben meg aztán hadd döntsenek arról, hogy akarnak-e szigorítani. Most, hogy lehet-e lazítani, vagy sem, nézze, az biztos, hogy a mostani helyzetben a legerősebb fegyverünk továbbra is a fegyelem vagy inkább úgy mondanám, hogy az önuralom. Ha tudunk egymástól – ahogy most mondják – kontaktus szempontjából elegendő távolságot tartani, akkor ez a fegyver működik, az idősek esetében pedig különösképpen fontos, hogy ez működjön. De azt is látom, hogy más országok már kifele kandikálnak, mintha látnák a fényt az alagút végén. Én még nem látom itt, Magyarországon, de most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy nagyméretű laboratóriumunk, ezt úgy hívják, hogy Ausztria. Ők közelebb vannak Olaszországhoz, oda hamarabb is ért a fertőzés, ezért ott minden hamarabb történik meg, mint ahogy az majd megtörténik Magyarországon; ha ott intézkedést hoznak, azt hamarabb hozzák meg, mint mi, látják a hatását, és már annak fényében és annak tapasztalatából hozhatunk itthon döntést, hogy bevált-e az, amit ők csináltak.”
Természetesen következett az alákérdezés Orbán kórházba járási szokásairól
„Minden nap megyek. Egy ilyen kórházlátogató körúton vagyok minden nap, szeretnék később majd kettőt-hármat is egy nap, ha az egyéb munkám engedi. (…) Ugye, én most úgy dolgozok, hogy kértem két katonatisztet a hadügyminisztertől, akikkel most ilyen ellenőrzési munkákat végzek, ők előkészítik ezeket a látogatásokat, általában nem tud róla senki, ez ma reggel is így lesz. Jön velem az egyikük, és akkor szépen megszámoljuk, hogy mi van, mennyi van, hogy’ van.”
Orbán áttér a lélegeztetőgépek ügyére
„Tehát amikor majd a nagy terhelés alatt leszünk, akkor azért hétezer-ötszáz-nyolcezer olyan intenzív kórházi ágy és lélegeztető készülék is kellhet, ahol az időseket – mert leginkább róluk van szó – el tudjuk látni, és életet tudunk menteni. Normális, békeidőben Magyarországon a lélegeztető készülékek, altatógépek – mert azok alkalmasak erre – olyan kétezer körül vannak, ezt kell nekünk fölfuttatni nyolcezerre, és nem csak a gépek számát, nemcsak az ágyakét, hanem az azt kezelni képes orvosok, ápolónők számát is.”
A miniszterelnök rendezettséget, fegyelmezett, biztonságos, átgondolt működést szeretne látni
„…a kulcs a felkészülés, mint a sportban: ha jól akarsz teljesíteni a mérkőzésen, akkor az edzőtáborban is rendesen kell dolgozni. Most ebben az időszakban vagyunk, és ezt szeretném látni, amikor járom az országot, meg biztatni is szeretném az embereket, most lehet, hogy nem mindenki örül a miniszterelnöknek, mert nem mindenki jobb oldalt hordja a szívét politikai értelemben, de most mégiscsak bajban vagyunk, és ilyenkor szerintem bíznunk kell egymásban.”
Orbán, a fecsegő filozófus
„Nagyon nehéz dolog ez, különösen az idősek esetében. Most ugyan én még nem tartozom az élemedett korú állampolgárok köréhez, tehát matuzsálemnek nem mondanám magam, de azért már én is úgy vagyok vele, hogy végül is miért is él az ember? Hát azért él az ember, hogy lássa a gyerekeit, meg találkozzon a családjával, nem? Most már az én koromban vagy a nálam idősebbeknél nagy ambíciókat nem szoktak kitűzni az emberek, hogy mik akarnak még lenni az életben, hanem szeretnének boldogan és lehetőleg a gyermekeikkel derűs módon élni, minél többet találkozni, persze úgy, hogy ne legyünk egymásnak terhére, de mégis valahogy ez az igazi öröm: az unokák, a gyerekek.”
A pártelnök ragaszkodik hozzá, hogy „azon az úton menjünk, amire fölhatalmaztak bennünket az emberek 2010-et követően még néhány alkalommal”
„Tehát van egy tervünk, ez egy nagy terv, talán a magyar gazdaságtörténetben ekkora még nem is volt, sok száz intézkedést tartalmaz, ezeket napról napra mutatjuk be. És én biztos vagyok abban, hogy ez a terv – azért vagyok végül is a miniszterelnök, hogy higgyek abban, amit csinálok – működni fog. Ez meg fogja oldani a bajokat, ez visszaadja a munkahelyeket, ez a terv a magyar gazdaságot újra növekedési pályára fogja állítani, és néhány hónap múlva – remélem, kellő szerénységgel, mert reményeim szerint lesz mire – azt mondhatom, hogy no, látják, ez a terv működött. Most csak azt tudom mondani: higgyék el, működni fog.”
Nagy Katalin zseniális alákérdezése: „Most a bankok esetében azért nem szabad túl sokat kérni a bankoktól, mert szükség lesz az ő munkájukra akkor, amikor majd beindul a gazdaság, hogy hitelezzenek?”
„Régi történet ez a kriminológiában, hogy Al Caponét megkérdezték, hogy miért rabolta ki a bankot, és azt mondta, azért, mert ott van a pénz, de szerintem ez a logika a gazdaságpolitikában nem célravezető.”
Nem, kedves Orbán Viktor, Al Capone soha nem rabolt bankot. A jó öreg Alfonse-nak sokkal több esze volt. A chicagói maffiát irányító Al Capone a szeszcsempészésen túl tökélyre fejlesztette a védelmi pénzek beszedését és „művészi színvonalra” emelte a korrupciót. A Ciceróból irányító Capone politikusok tucatjait kente meg.
Ugye, ismerős miniszterelnök úr!?
Forrás: kormány.hu
