Sorting by

×

Ideje lenne a már a lényegről szólni!

Rémesen unom már Orbán Viktort. A miniszterelnök gyakran megszólal, beszél, ismétli önmagát. Uncsi! A sajtó alapvetően kétféleképpen reagál: a kormánypárti orgánumok bibliai szent szövegként értékelik, napi sorvezetőként használják a hallottakat-olvasottakat. A szerény terjedelmű független vagy ellenzéki sajtó elismétli és kivesézi a kormányfő mondatait, így aztán a politika iránt érdeklődők sokasága minden alkalommal részletesen értesül a Fidesz elnökének vélekedéseiről. Ideje lenne a már a lényegről szólni!

Orbán Viktor beszélhet okos dolgokat (kivételesen erre is volt már példa), beszélhet ostobaságokat,

ferdítéseket, fumigálhatja a tényeket és kedvére hazudozhat. Amikor pedig választások előtt százmilliárdokat ígér a népnek zsebbe, arra figyelni kell, elvégre (egyelőre) ő a miniszterelnök. Orbán Viktor minden megszólalásával uralja a közbeszédet. Legutóbb Csehországban a konzervatív Lidové Noviny munkatársainak adott interjút, (kész csoda, hogy szóba állt valami nem fideszes pennarágóval). Egész Európát ellátta tanácsokkal, de ezt már nem egyszer megtette, most semmi újat nem mondott, viszont a cseh olvasóknak beígérte a Fidesz negyedik győzelmét a jövő tavaszi magyarországi választáson. Érvelése nekünk nem meglepő, de a cseh politikai elemzőknek azért talán a torkán akadhatott. Prágában most úgy tűnhet a magyar ügyek iránt valamelyest érdeklődőknek, hogy Gyurcsány Ferenc személye és 12-13 éve elmúlt országlása a magyar választás fő témája.

„Magyarországon a mostani kormány az elődjével harcol, most az a kihívás, hogy a Gyurcsány-féle kormányzás szereplőinek a visszatérését megakadályozzák…. A választók nem felejtenek, “ezért is nyertünk háromszor egymás után és ezért fogunk nyerni negyedszer is” (Népszava)

Kezdek rájönni, hogy Orbán Viktor igehirdetésében jobbára nem az az érdekes, amiről beszél, hanem az, amiről nem

Egy kukkot sem szólt a koronavírus-járvány magyarországi helyzetéről, a védekezésről, – ebből következően ki-ki azt gondolhatja, nálunk ez ügyben minden rendben van. A kórházak működnek, a tesztelés folyik, a maszk viselését a kormány is ajánlja és folytatja a népesség gyors beoltását. Az iskolákat sem említette, hiszen hihetőleg van elég szakképzett és avatott, rendesen megfizetett pedagógus, a(z őskövület) nemzeti tanterv kiváló, a magyar jövő fényes. A felsőoktatási intézmények átszervezése, vagyonnal való ellátása megtörtént, maholnap a színművészeti egyetem is kibocsátja a Vidnyánszky-korszak kezdete óta az első nemzedéket. (Már ha lesz még saját hallgatója az egyetemnek.) A gazdaság prosperál, a növekedés üteme egész Európa számára példaadó, s a csillagászati méretűre duzzadt államadósság miatt csak olyan liberális varjak aggódnak, mint Róna Péter közgazdászprofesszor, de az az ő dolga. Vállalatainknál ugyan a termelékenység csak a multiknál éri el az európai színvonalat, a többség teljesítménye nagyon gyenge. Sebaj! Erről nem beszélünk, mert exportban a forint árfolyama ezt úgyis elfedi. A színházi évad rendben megkezdődött, az arra érdemeseknek jutott csinos közpénz, a kevésbé érdemesek kénytelenek beérni Demeter Szilárd kultúrpápa magvas intelmeivel. A Médiatanács új fideszes tagot kap, a sajtóirányítás teljes harmóniája megmarad. Szóval jól állunk, na, csak az afgánok maradjanak otthon!

Viktorunk azt sem említette (talán nem kérdezték), hogy járt itt a minap valami EU-s tényfeltáró csapat,

de – amint köztudott – a miniszterelnöknek nem volt érkezése őket fogadni. Minek is, hiszen Varga Judit miniszter előre megmondta, hogy már kész ítélettel érkeztek. Úgy is lett:

megállapították, hogy az EP legutóbbi értékelése óta a jogállamiság állapota Magyarországon tovább romlott.

Aki nálunk nem csak néz, hanem lát is, hall is, pontosan tudhatta, hogy így lesz, – Varga Juditnak a delegáció véleményét előre látó bölcsessége igazolást nyert. (Itt érdemes megjegyezni: Orbán Viktor azt is újra elmondta e friss interjúban: Az uniós pénzek (nekünk) járnak, azokat előbb-utóbb oda kell adni, de Brüsszelben képesek lassítani a döntést. Ezért vett fel a magyar állam a pénzpiacról annyi pénzt – négy és fél milliárd eurónyi hitelt, egy százalék alatti kamattal, “jó üzletként”-, hogy az összes, koronavírus utáni kilábaláshoz szükséges fejlesztést meg tudják indítani. Brüsszelből egy fillér sem érkezett, de a magyar programok már futnak. (Népszava)

Orbán Viktor megnyilatkozásaiban Brüsszel általában mint valami önálló hatalmi, döntési tényező, tétován bolyong Európa felett,

s akit a brüsszeli bürokraták szeretnek, azoknak sorsa jó, akik viszont szuverenitásuk védelmében ujjat húznak Brüsszel-lel, megnézhetik magukat. Ettől függetlenül persze rendre megígéri bizonytalankodó, de nagyon is uniópárti népének, hogy maradunk a közösség tagjai. (No’iszen!) Azért persze mi jobbak vagyunk a nyugatiaknál, az európai fejlődés központja már átkerült a V4-ekhez, illő lenne, ha nagyobb befolyásunk lenne a közös döntésekre – mondta szerényen Orbán Viktor.

Úgy hiszem, a miniszterelnök nem tudja, nem érti, hogy milyen a világ,

durcáskodik, és nem veszi tudomásul, hogy más népek másnak látják Európát mint ő, más dolgokat tartanak helyesnek, fontosnak és kívánatosnak. Nem érti (vagy úgy tesz, mintha nem értené) az EU-t, s toporzékol, amikor az európai törvényhozók számon kérik rajta a közösen elfogadott jogszabályok ismétlődő megsértését, az Európai Unió alapértékeinek lábbal tiprását. Most is egy szót sem szólt arról, hogy az Európai Parlament ezek miatt marasztalta el a magyar kormányt, s Brüsszel ezért nem folyósítja a támogatásokat. Magyarországon (legalább) az előválasztáson részt vettek ezt biztosan tudják (Orbán talán ezért sem szólt egy szót sem soha az előválasztásról – eddig), de a jó cseh olvasók aligha értik, hogy ugyan miért is szórakozik velünk Brüsszel, amikor a támogatás nekünk is jár.

Mindezt mi itt, a Duna két partján eléggé unjuk már

Orbán Viktor magán-meggyőződéseinél immár több közfigyelmet érdemelnek fontos közös témáink, vagy-is ideje lenne már a lényegről beszélni!

Jelesül, hogy miként lehetne a legkisebb áldozattal és a legnagyobb hatékonysággal talpra állítani az egészségügyet, az iskolarendszert, a megnyomorított önkormányzatokat, újra szőni a szociális hálót, fedezetet találni a közszféra dolgozóinak fizetésemelésére, a gazdaságban az uram-bátyám viszonyok helyébe újrateremteni a teljesítményalapú jövedelmezőséget és kapcsolati rendszert – mindent összevetve módot találni az emberek érdekében folytatott újfajta, demokratikus kormányzásra. Ehhez az első lépés talán az lenne, hogy az előválasztás második fordulója idején az ellenzék versenyhelyzetben is a szövetség hangján szóljon, és ki-ki felejtse el személyes sértődéseit, egyképpen pedig maga és pártja kiválóságát, és a közös célra koncentráljon, mert bárki lesz is most a befutó, valójában jövő tavasszal kell nyernie a választók többségének támogatásával, s ennek jelentőségéhez képest az orbáni politikai imamalom a beígért százmilliárdokkal együtt is vajmi csekély jelentőségű a nemzet jövője szempontjából.

Az orbáni szócsépléseket a tömegkommunikációban helyezzük érdemük szerint a fontossági sorrend végére!

 

Ideje lenne a már a lényegről szólni!

átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “Ideje lenne a már a lényegről szólni!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.