Láttam, kaján, öntelt vigyor ült a képeden, a kétharmados szavazás végén. Azt hitted nyertél, mint eddig mindig. Hogy mától tied az abszolút, a totális hatalom.

Csak van némi gond, haver

Mert hiába nyekeregte kánonban a teljes papagájkommandód a parlamentben, hogy mindez a járvány miatt kell, hogy ez nem diktatúra, mert még a tegnapig hívő orbánista szomszéd is azzal fogadott este, hogy

„ezt nem nyaljuk be, a hülyék a túloldalon vannak”.

Ott a bibi,

hogy zuhanó repülőgépben, hiába minden igyekezet, propaganda, parlamenti mókolás, nem lehet visszaszerelni a rég ellopott hajtóműveket. Az a helyzet, hogy nincs már az a kikényszerített-elcsalt hatalom haver, ami megóv a betontól. Késő. Tetszett volna normális maradni.

Időt nyertél cimbora, nem hatalmat. Azt is keveset….

Hattyúdal, a végjáték ez, minden látszat, kétharmad ellenére is, valami pokoli kínos, hazug, tehetségtelen előadásban. De gondolom, ezt józan pillanataidban még te is érzed. Talán.

Utóirat:

Félek-e, hogy rémhírterjesztés miatt leültettek? Nem félek. Hol rémhír ez? Ez a jövőd!

figyu

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét