Időutazás a NER-jövőbe – laktanyából “nemzeti családvédelmi létesítményt”

2020 novemberében-decemberében a kormánypárti portálok teljesen váratlanul arról kezdtek cikkezni, hogy az alapjövedelem nem is olyan rossz ötlet, a világban sok helyen próbálkoznak vele, csak úgy kéne megoldani, hogy senki se tudja ingyenélésre felhasználni. 

Arra nagyon kevesen figyeltek fel,

hogy ugyanebben az időszakban megszaporodtak a “döngölt padló”-toposzok is ugyanezekben az orgánumokban, Puzsértól a 888-ig mindenki arról kezdett értekezni, hogy milyen sokan laknak rossz körülmények között az országban. Mi ez a hirtelen szociális érdeklődés? – csak egy-két független újságíró tette fel a kérdést, de mivel rögtön gyurcsányoztak is egyet hozzá (akkor se volt jobb a lakáshelyzet, hangsúlyozták), a pártok és a ballib értelmiség ügyet se vetett rájuk.

Aztán 2021 január elején,

amikor a keményen dolgozó kisemberek gyakorlatilag még jól megérdemelt hányásukban fetrengtek, Orbán megtartotta szokásos évi nemzetközi “sajtótájékoztatóját”, és kérdésre ő is beszélt az alapjövedelemről, mint távoli lehetőségről. Néhány kormánypárti újságíró – mások nem is voltak jelen – rákérdezett a lakhatási problémára, és a miniszterelnök váratlanul tüzesen rohant ki a Soros-hátterű szélsőséges jogvédők ellen, akik visszaélnek a szegény sorsúak lakáskörülményeivel, miközben valójában politikai céljaik vannak, kilencedszer is meg akarják őt ölni. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kormány erőfeszítései ellenére még mindig sok szegény gyerek születik abba a bizonyos döngölt padlósba, és hogy az ilyen környezetben lakókra számos veszély leskelődik, az uzsorásoktól a szélsőségesekig. Akkor ez ennyiben maradt, a “független” politikai elemzők elmondták, hogy Orbán a sajátjaihoz beszélt, de nem is próbálták megmagyarázni, hogy miért jöttek elő hirtelen a rossz lakáskörülmények, meg a szegények veszélyeztetettsége. “Valószínűleg ez már a jövő évi választások kampányának része” – mondta fontoskodva az egyik, ettől többen leestek a székükről, mert nem számítottak rá, hogy ilyen mély összefüggésekre derül fény.

Közben beindult az alapjövedelemmel kapcsolatos kommunikáció,

a kormányzat legkülönbözőbb szóvivői emlegették a készülő további “családvédelmi akciótervet”, és a független vagy ellenzéki média természetesen mindig tudósított erről, mindig gondosan ugyanígy “családvédelmi akciótervnek” nevezve azt, amiről még senki sem tudott semmit. Egy szociológus a Mozgó Világban leírta, hogy szerinte “alapjövedelem” néven valójában egy nagy kamu készül, mert egyáltalán nem fogja mindenki megkapni, azok különösen nem, akik rászorulnak. De ennek nem sok visszhangja volt. Közben néhány tényfeltáró újságíró gyanús cégmozgásokról közölt diagrammot, és kiderült, hogy Orbán-közeli cégek közbeszerzésen

“elhagyott ingatlanok hasznosítására”

kaptak megbízást. Valószínűleg régi szovjet és magyar laktanyákról lehetett szó, de furcsa módon mindenféle műszaki biztonsági rendszerekkel és némi fegyverbeszerzéssel is kapcsolatba hozták ezeket az előkészületeket. Az ezekről szóló hosszú tanulmányokat, a céghálók részleteit természetesen senki sem olvasta, különösen a pártok nem foglalkoztak velük.

A “családvédelmi akcióterv” közben felpörgött,

néhány kormány-, párt- és parlamenti szóvivő már alapvető változásokról beszélt, ami az alaptörvény módosítását is szükségessé teheti. Gulyás Gergely tagadta (“cáfolta”, írta a független média), hogy a kormánynak alaptörvény-módosítás lenne a szándéka. De az “alapjövedelem” kifejezés újra és újra előkerült, a zöld baloldal üdvözölte, hogy a Fidesz most talán végre észhez tér. A Fidesz egyik képviselője, egy ügyvéd, aki korábban nácikat védett, és több vadászkastélya van az ország minden pontján, bátran bírálta pártjának tétlenkedését, és követelte az alaptörvény módosítását és az alaptörvény bevezetését. A hős képviselőt minden független és ellenzéki média naponta többször megszólaltatta, egyesek a Fidesz szakadását vizionálták, mások tudni vélték, hogy ez a bizonyos ügyvéd mindig is a belső ellenzékhez tartozott, és baráti körben (mint kiderült, számos ellenzéki érzelmű értelmiségi benne volt ebben a baráti körben) mindig bátran és normálisan beszélt. Ugyanakkor Orbán az évértékelőjében megígérte, hogy “megmentik az önhibájukon kívül szűkölködőket”, de hogy ez mit jelent, azt csak néhány politológus találgatta, eredménytelenül.

Ezalatt pedig alig tűnt fel,

hogy ugyanezek a szóvivők egyre gyakrabban emlegetik, hogy a lakhatási nyomor felszámolása és “a cigányok” megvédése feltétlenül a kormány feladata, és az el is fogja végezni. Igaz, hogy egy külföldön megjelenő magyar nyelvű lap főszerkesztője, aki arról híres, hogy mindent háromszoros terjedelemben ír meg, ezért senki sem olvassa végig, ezt összehozta a laktanya-felújításokkal, és azt állította, hogy a kormány erőszakos kilakoltatásokra készül, és hogy a laktanyákba akarja bekényszeríteni a cigánytelepek lakóit. De ennek itthon természetesen semmi visszhangja nem volt, a független média azzal volt tele, hogy egy DK-s képviselő azt mondta, hogy “a cigányok nem dolgoznak”, és ez ellen újabb “békemenettel” tiltakoztak a fideszesek. (Egyébként tényleg ezt mondta, bár egy hosszabb, nagyjából érthetetlen okfejtés közepén ejtette el. Az okfejtés valószínűleg arról szólt, hogy a Fidesz “családvédelmi akciótervéből” – igen, ő is ezt a kifejezést használta – kimaradnak a munkanélküliek, de ezt sajnos csak nagy jóindulattal lehetett kivenni belőle.)

Kevéssel Húsvét előtt kiszivárgott,

hogy igenis készül alaptörvény-módosítás a “családvédelmi akcióterv” miatt, de ezt kormányzati megszólalók cáfolták. Aztán egy péntek éjjel benyújtott egyéni módosító után kedden mégiscsak módosították az alaptörvényt, valami olyasmivel, hogy munka nélkül senki sem kaphat az államtól rendszeres járulékot. A lakosságban gyakorlatilag senki sem értesült erről, és aki mégis, az nem is értette, mire jó ez. Az MSZP néhány elnökségi tagja elmondta, hogy borzasztó rossz a módosítás, mert ők egészen másképp fogalmazták volna meg ugyanezt.

Húsvétkor Orbán bejelentette, hogy megszületett az új “családvédelmi akcióterv”,

és ez tényleg azt a sokszor tagadott “alapjövedelmet” jelentette, amiből csak az részesedhet, akinek az elmúlt két évben folyamatosan bejelentett munkahelye volt.
Kedves olvasóim, nyilván kitaláltátok már, hogy az alaptörvény-módosítás után némi jogharmonizációra volt még szükség, ezt néhány salátatörvényben végezték el, egyéni módosítókkal. Az egyik ilyen, Pünkösd előestéjén benyújtott salátatörvény lehetővé tette, bár ezt csak néhány jogvédő vette észre, hogy a kormánynak a lakosság védelmében kötelessége biztonságos helyet biztosítania azoknak, akiket veszély fenyeget, és ott aktív védelmi feladatokat kell ellátnia.

Hát így jöttek létre a volt laktanyákból a “nemzeti családvédelmi létesítmények”,

ahol már nem volt döngölt padló, csak higiénikus kövezet, és high-tech riasztórendszer meg persze fegyveres őrök vigyáztak az ott lakók biztonságára. Az ellenzék természetesen szintén csak

“családvédelmi létesítményeknek”

hívta őket, és

a külföldön élő újságíróra, aki végtelen hosszú cikkeiben koncentrációs táborokat emlegetett, rá sem hederítettek.

Forrás

Egy hozzászólás itt: “Időutazás a NER-jövőbe – laktanyából “nemzeti családvédelmi létesítményt”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük