Kerítésen innen
Ilyen a magyar! Zavarja az orvost rendelési időben, pedig csak rosszul van!
A magyar egészségügy állapotáról nap, mint nap jelennek meg lehangoló írások, de nincs is szükség arra, hogy ezekből tájékozódjunk, mert mindenkinek van rokona, ismerőse, vagy Ő maga, aki szembesült a XXI. századi magyar helyzettel. Ennek ellenére tűrünk, mint a barom, pedig az életünk a tét.
Mit kopog, majd jön, ha ráér!
A közösségi oldalán számolt be egy azóta remélhetőleg ellátáshoz jutott hölgy a minapi tapasztalatáról:
„Most voltunk az ügyeleten, mert nagyon szúr a szívem, Rosszul éreztem magam, fáj az ajkam is. Egy fiatal hölgy volt a nővér, aki megnézte a vérnyomásomat és a szívet is, ami ugyan annyi volt ott is, mint itthon. Azt mondta, szól a Dr. Úrnak. Bekopogott neki.
A férjem ott ült kint és látta hallotta, hogy halkan kopogott, mint aki nem mer kopogni. Már kb. 20 perce ültünk ott, mikor megkérdezte a nővérkét mire várunk. Ő azt válaszolta, hogy a Dr. Úrra. Akkor legyen szíves kopogjon neki még egyszer, mert a feleségem nagyon rosszul van. Erre ő:
„Engem maga ne utasítgasson!!!”,
és bekopogott neki megint, azzal a szöveggel, hogy
„Ne haragudjon Dr. Úr, de a beteg férje utasított, hogy kopogjak be még egyszer!”.
De nem jött ki,
csak alig nyitott ajtón kérdezte, hogy „Mi baja?”. Erre a férjem megkérdezte, hogy ki az ügyeletes orvos, mert panaszt fogunk tenni, hogy még ki se jön. Erre kiugrott és fenyegetőzött, hogy rendőrt hív, mit képzelünk mi, hogy őket utasítgatjuk, egyébként meg ez nem sürgősségi.
Hát hazajöttünk.”
Félreértés ne essék,
ez az orvos és ez az ápolónő akkor sem tenne másként, ha ötször ennyi lenne a fizetése, tehát mindketten megértek a kirúgásra. Aki embertelen, azt a pénz sem teszi emberré. Csak hát ugye, manapság örülni kell, ha reggel valaki felveszi a munkát az egészségügyben, legalább számszakilag jobb kicsit a helyzet. Hát, itt tartunk.
