Connect with us

Gyorshír

Imádott szadisták – önként ismételt traumák

Megosztás

Rosszfiúk, rosszlányok, kegyetlenkedők, személyiségtolvajok, vérszopó piócák. Legkedveltebb választásaink. De miért?!

szadizmus
2 of 2Next
Use your ← → (arrow) keys to browse
Megosztás

A KŐSZÍVŰ

A csalódott személy megkövül, tudatosan, vagy tudattalanul érzelmileg elérhetetlen jégkirályfi/jéghercegnő válik belőle. Soron következő kapcsolatait elégtételre és bosszúra használja. Korábbi sérelmeit rávetíti egy új partnerre, aki valamiért emlékezteti a korábbi választottjára, leveri rajta a port, elvárja, hogy régi sérelmeit az új tegye jóvá. Kötődni egyre kevésbé képes, és leginkább már csak jól járni akar, hasznot húzni az új illetőből, és dolga végeztével, álarcát levetve tovább állni. A köszívűség és szerepjáték haszna, hogy már nem igazán sérül az illető, hiszen nem is adta bele magát. Az álarc pedig bármikor eldobható, másikra cserélhető.

MEGRÖGZÖTT IDEALISTA

a született naiv, aki egyszerűen képtelen más lenni, mint aki, egy infantilis, örök-gyerek szeretetgombóc, aki abban hisz, hogy minden ember jó a szíve mélyén. Ő csak szeretni akar, és erre újabb és újabb esélyt ad. De sajnos sorozatosan a szarháziaknak, elérhetetleneknek, szadistáknak adja meg ezt az esélyt. És ez végig kíséri az életét.

A JÓGI

a tudatos áldozat kiértékeli a helyzeteket amibe került. A szeretés létszükséglet. Ezt ő pontosan tudja, ezért feláll, leporolja magát, koronát igazít, és új párt keres, akit ugyanazon a hőfokon képes szeretni. Csak mindezt tudatosabban, jelekre figyelve és nem kiszolgáltatva magát. A jógi tudja, hogy rengeteg a hitvány, önző ember, és ha neadj’ Isten találkozik egy arra érdemessel, akkor a korábbi negatív tapasztalatokra visszemlékezve, még annál inkább megbecsüli azt ami jó és valódi, vigyáz a kapcsolatra és hálát ad érte.

A szadistákhoz való ragaszkodás démona a BENNÜNK ÉLŐ CSECSEMŐHÖZ szorosan kapcsolódik.

fotó: internet

Mindannyian voltunk babák, és a babaság egyik legfőbb ismérve a magatehetetlenség. A baba léte teljes mértékben függ az anya jelenlététől, és a magára hagyott csecsemő rövid időn belül meghal. A baba ordít, ha az anyja kimegy a szobából és . ordít, ha egyedül hagyja a kiságyban. Miért? Ez a túlélő ösztöne, hiszen ha fázik, ha éhes, ha bekakilt, minden esetben segítségre szorul. Mitől retteg a csecsemő, miért nyugszik meg anya karjaiban? A csecsemő nem a dualitás világában él, önmagát nem különálló személyként határozza meg, hanem az anyjával egységben. Nincs tudatában, hogy anya, bár átlépte a küszöböt, de visszajön. Csak a jelen létezik számára, és ha anya elment, az örökre szól és végzetes. És ez egy velőtrázó tragédia és rettegéssel teli érzés.

Ez a kisbaba még most is bennünk él, csak sajnos RÁBÍZTUK EGY SZADISTA BÉBISZITTERRE. Ha kegyetlenkedik, megaláz, megpofoz, leköp, kukoricán térdepeltet egész nap, még az is jobb, mintha magunkra hagyna. Magunk fölé rendeljük a kegyetlen partnert, mintha a létünk teljes mértékben tőle függne. Csak elfelejtünk egyet, hogy közben felnőttünk. Már nem vagyunk magatehetetlen babák, és ha a partner átlépi a küszöböt, sőt, ha nem is tér vissza, akkor sem történik tragédia. Nem függ a létünk tőle.

Az Szadista- áldozat felállás sok esetben önként vállalt.

Mint a kísérletben, ahol a patkány inkább választja a kínzást, mint az terráriumi egyedüllétet. Ennek az az üzenete, hogy minden mindegy, csak foglalkozz velem, ne hagyj magamra.

A kapcsolati igény két véglete a KÖLCSÖNÖS SZERELEM eszménye és a PRIMITÍV TESTISÉG.

A kölcsönös szerelem vágyálmának árnyoldala a ragaszkodás: azt akarom, hogy örökre szóljon, ugyanazon a hőfokon égjen, és te érezd pontosan azt, mint amit én.

A szexkapcsolat árnyoldala az elutasítás: te nem kellesz, csak a tested, és az is csak addig, ameddig én akarom.

A KÖLCSÖNÖS SZERELEM

vágyálma, és az ehhez kapcsolódó csalódás abban gyökerezik, hogy a szerelem mértéke és minősége, a szeretni tudás képessége egyénenként változó. A szerelem nem egy nagy közös kollektív élmény, nem egy rózsaszín tüll egyenruha, ami mindenkire egyformán passzol. A határtalanul, feltétel nélkül szeretni képes személy joggal érezheti, hogy sosem volt még az életében kölcsönös szerelem, de ez így, ebben a formában nem igaz. Mindenki a képességeihez, szocializációjához, hozott tendenciáihoz, vérmérsékletéhez mérten képes szeretni valaki mást. A lelkiekben gazdag odaadja a másiknak az összes gyémántját és minden kincsét. Ez számára természetes. A lelki szegénynek csak egy kis lyukas garasa van, azt adja cserébe, nagy nehezen. Szakítás esetén még azt is visszakéri. Igazságtalan az üzlet? Igen, az. De a szegény ember fia azért adja a lyukas kétfillérest, mert ennyivel rendelkezik. Ennyit tud adni. Szeretni csak mérsékelten, korlátoltan, csak a „maga módján” képes, nem fogja tudni viszonozni a hegyeket rengető, lángoló szerelmet. Azonban a mindent felülíró szerelem átélésére csak nagyon kevés ember képes. És nem is mindenki engedheti meg magának a szerelmi megszállottság luxusát. Hiszen pl. aki az alapvető szükségleteiért, túléléséért küzd, annak végzetes lenne mindent feltenni erre a végtelenül bizonytalan lapra.

A PRIMITÍV TESTISÉG

a nagy szerelem ellentétpárja, vagyis az egymás használása, ami most roppant nagy divat. „Mindenkit arra használj, amire való” hangzik az újkori tanács, mely távol esik a mesékből importált „boldogan éltek, míg meg nem haltak” eszménytől. A tinderkalandok vezérmotívuma a „just fun”, ami annyit tesz, hogy tárgyiasított biorobotokkal szexelünk. Jól hangzik, hogy minden feleslges adaléktól mentesen, csak a kellemes részét élvezhetjük a dolognak, de valójában sokkal több a hajótörött, mint aki partot ér. Hazudhatjuk, hogy nem számít, nem számít…

TEHETÜNK BÁRMIT, DE ANNAK AZ EMLÉKÉVEL UTÁNA EGYÜTT KELL ÉLNI. És ezt a következményt a legritkább esetben gondoljuk csak át előre. Következésképp a ragaszkodás és az elutasítás mindkét véglete során könnyen megalázó helyzetbe, a vesztes oldalra sodorhatjuk magunkat, és az ártó erő kerül fölénybe.

Végezetül pedig:

a szerelem valódisága nem a hosszúságában rejlik, hanem a jelenben átélt minőségben. Minden elmúlik, és nem attól lesz valami Igazi, hogy örökre szól, hanem, hogy amíg tart, addig valódi: hitelesen átélt, nem megjátszott, őszinte.

Szerző

2 of 2Next
Use your ← → (arrow) keys to browse

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük