Ismételgesse „elhívésig”: Philip, te tehetséges vagy és megérdemled, amit kapsz! – Utolsó “kisszínes” Sárosdi Lillától

Rákay Philip új üzenetet kapott, ezúttal Sárosdi Lillától, aki ezúttal egy pszichológus-pszichiáter bőrébe bújva mondja meg a magáét ironikus hangvételben a Megafon-harcosnak.

„…Pubertáskori frusztrációk…”

Pszichiátert játszva gyógyszert ír fel egy képzeletbeli terápián Rákay Philipnek Sárosdi Lilla színésznő, aki a Facebook-oldalára feltöltött jelenettel újra üzent az egykori zenetévés, NER-közeli üzletembernek.

„Felment a közösségi oldalakra az elmúlt héten? Látja, nagyon komolyan kell venni ezeket a terápiás kereteket. Megbeszéltük, hogy ebben az időszakban tilos felmenni ezekre az oldalakra. Nagyon nagy kárt okozhat magának”

– magyarázza a jelenetben a színésznő, úgy, mintha vele szemben egy terápián ülne Rákay, akit a „pubertáskori frusztrációkról” világosítana fel.

„Jaj, nem tudtam ellenállni, még egy utolsó “kisszínes” Aztán több bőrt és szőrt, már nem fogok Filipről lerángatni . (Túlságosan magas labda volt chéri, na bisous)”

Háttér….

Rákay Philip Megafon-csatár múlt hétvégi célszemélye Nagy Ervin volt, akibe igyekezett beleszállni és lássuk be, beleadott apait, anyait, mindent, ami a képességéből az itiner alapján eszébe jutott. A válasz nem váratott magára és összehasonlítva a két megnyilvánulást A színész kiütéssel győzött – persze ez szubjektív, mert akinek a fröcsögés jobban tetszik az iróniánál, annál mást mutathat a kijelző.

Rákay nem érte be ennyivel,

„…Tudom én, mi a ti legnagyobb nyomorúságotok, nagyokos! Hogy ez itt nem Afganisztán, és nem is a Majdan, ahol Pressman haverod titkosszolgálata szokott decens kis polgárháborúkat kirobbantani…
Nem, Ervin! Ez itt Magyarország, gondolkodó emberekkel, akik egyáltalán nem vevők a ti szánalomra méltó „szent ügyeitekre”, amelyek se nem szentek, de még valódi – össztársadalmi értelemben vett – ügyeknek sem tekinthetők. Pusztán politikai blöffakciók, amelyeket külföldi zsoldban álló, hivatásos felforgatók és egyéb féleszű, balos aktivisták nyomnak, mintha nem volna holnap. Amikor pedig a párizsi városfelgyújtásról ábrándozol, csak halkan jegyzem meg, hogy az ottani rohamrendőrök nem gázspray fröccsöt fújkálnak ám a levegőbe, hanem rommá verik az illegálisan tüntikézőket. Na, például ez is egy óriási különbség Párizs és Budapest között…

Ha mégis mindenképpen oda vágysz, nem tartóztatunk! Schilling és Sárosdi nevű kollégáid is gigantikus karriert futottak be arrafelé: árufeltöltők egy helyi kisboltban. Sok szerencsét!”

Erre reagált Gryllus Dorka, a hosszú ideig Németországban is játszó színésznő:

„Helló, Philip, azt szeretném neked elmondani, hogy a Schilling Árpád és a Sárosdi Lilla nem árufeltöltő, nem tudom, honnan szeded ezeket az információkat, ezek az információk tévesek”

Gryllus Dorka a videóhoz fűzött posztjában felsorolta, hogy Schilling Árpád az elmúlt években rendezett több európai nagyvárosban, Sárosdi Lilla pedig öt színházi projektben vett részt, négy különböző társulattal, mindegyikben francia nyelven játszott.

„Szerintem legyünk rájuk büszkék, hogy ilyen sokat értek el magyar művészként a világban, szerintem erre az egész ország büszke lehet, szerintem legyél rá te is büszke!”

… és Ágoston László is….

„Sokkal nagyobb szégyen Rákay Philipnek lenni, mint árufeltöltőnek egy francia kisboltban

Az első különbség az, hogy egy árufeltöltőből még bármi lehet, egy Rákay Philip viszont rákayphilipségében érte el a csúcsát. És az a csúcs – mind tudjuk – nem magas. Másrészt egy árufeltöltő becsületes munkát végez. Lehet, hogy a társadalmi hozzájárulása nem látványos, de nélküle nem lenne bolt, a bolt nélkül pedig nehezebb lenne az élet.

• A rákayphilipek nélkül viszont nem csak, hogy lenne élet, de jobb is lenne az élet. Boldogabb lenne, mint piócák nélkül fürdeni a tóban vagy mint jégeső nélkül sétálni a Városligetben.
• A rákayphilipek nélkül több tehetséges ember maradt volna Magyarországon – már csak azért is, mert a tehetségtelenek nem vették volna el a helyüket.

Érdekes innen, egy sokkal egészségesebb világból nézni, ahogy lopott pénzből magas polcra ültetett árufeltöltők őszintén elhiszik, hogy egy súlyban vannak olyanokkal, akik valóban le is tettek valamit az asztalra – és akiknek ők maguk nehezítették meg az életüket. Érdekes látni, hogyan próbálják a saját szintükre alacsonyítani a közízlést, hogy ne latszódjon a kicsiségük. És hogyan találnak ehhez partnerre a lelki és intellektuális szegényekben, akik úgy látják, ha a porba rántják maguk mellé a nagyszerűt, máris egy szintre kerülnek velük.