Connect with us

Banánköztársaság

Iszonyú magyar veszteséglista – hamis okok és indokok –  Lapzsemle

hnorthy
Megosztás

Figyelmet keltett egy, fideszes kezekbe kerülése előtt, amúgy szolid családi magazin hasábjain közzétett adat a magyar világháborús veszteségekről. A Heti lapzsemle témája ezen a héten, hogy mi rejlik a számok mögött.

Magyar vérveszteség

Dr. Hajdú Ferenc ezredes, a Magyar Honvédség Modernizációs Intézet innovációs igazgatója egy friss nyilatkozatában a háborúk, a pusztítás logikájáról, kiemelten a második világháború pokoli tapasztalatairól beszélt. („Háborúk hozadéka„)

Arra a kérdésre, hogy hol állunk a II. világháború veszteséglistáján, olyan adatot ismertetett, amely nem számít közismertnek:

„Lélekszámarányosan Lengyelország és a Szovjetunió után Magyarország a 3. helyen áll, Németország előtt: 950 ezer honfitársunk veszett oda, ebből 350 ezer katona. A nemzeti vagyonunk 40, az iparunk mintegy 60, a lakóházaink 20 százalékát vesztettük el.”

Magyarázatként azt hangsúlyozta, hogy az első világháború, elsősorban katonákat sújtó frontszenvedései után, a második világháború természete gyökeresen átalakult: „tömeges támadás érte a civil lakosságot, merthogy a végső cél felülírta az erkölcsi-etikai aggályokat” – mondta a katonai szakértő.

„Míg az I. világháborúban nem érte tömeges támadás a civil lakosságot, addig a másodikban átszakadt ez az erkölcsi-etikai gát. Gondoljon csak az európai szőnyegbombázásokra mindkét oldalon. A második világégés során csaknem 100 millió ember vesztette életét, és ebből több mint 30 millióan civil áldozatok” – részletezte.

Ki támadt a civilekre?

Az idézett interjú egészére jellemző a katonai-technokrata szemlélet, amely folyamatosan azt hangsúlyozta, „mindkét oldalon egyaránt” ugyanazt a logikát követték a felek.

Az ellenséges lakosság elleni légitámadások vagy az elfoglalt területeken talált civilek tömeges sanyargatása (elsősorban a németek, japánok és csatlósaik, köztük a magyar megszálló egységek, illetve a másik oldalon a szovjet csapatok és a velük érkező szövetséges alakulatok részéről) valóban iszonyú veszteségeket és mérhetetlen szenvedést okozott.

Kimaradt a lényeg

Csakhogy a veszteséglistán élre került három ország, Lengyelország, a Szovjetunió és Magyarország pokoli vérveszteségét valami más is magyarázza, mint az előrenyomuló ellenséges hadseregeknek a civilek elleni tömeges támadásai. A világtörténelemben egyedülálló méretű és szervezettségű ipari tömeggyilkosság kiemelt célpontja volt mindhárom ország a második világháború alatt. A lengyelek és a Szovjetunió népeinek védtelen tömegei elsősorban az országukat elfoglaló hatalmak részéről beindított, náci népirtás áldozatai lettek. A holokauszt, a korábban hatalmas létszámú zsidó lakosság könyörtelen kiirtása ezekben az országokban jutott csúcspontjára. A zsidó lakosság szinte teljes legyilkolása pedig ezekben, a hosszú évekig (1939-től, illetve 1941-től a felszabadításig) náci igát nyögő, hatalmas országokban „kiegészült” a leigázott szláv népeket is alsóbbrendűnek és irtandónak tekintő fajelméleti alapú akciókkal.

Akik saját népük ellen fordultak

Speciális, a maga nemében minden másnál borzasztóbb a magyar vérveszteség magyarázata, amely különös módon még említés szintjén sem került bele a magyar ezredes érvelésébe… Itt ugyanis nem egy országunkat leigázó ellenséges hatalom támadt tömegesen a civil lakosságra, hanem a német megszállást követően zökkenőmentesen együttműködő magyar állam, az antiszemitizmustól fertőzött lakosság szégyenletesen nagy részének jelentős társadalmi segítségével, pár hét leforgása alatt végezte el a szörnyű hóhérmunka nagy részét.

Félmillió civil áldozat? Vagy még több?

Az idézett interjúrészletből nem derül ki, hogy a jelenlegi Magyarország területére, vagy a bécsi döntések által megnövelt területre vonatkoznak a hevenyészett veszteségadatok. Nem mindegy. Az 1941-ben magyar fennhatóság alá került Észak-Erdélyben – a román kézben maradt Dél-Erdéllyel ellentétben – 1944-ben a magyar csendőrség totális pusztítást végzett a magyar ajkú, magyar kultúrájú zsidó közösség körében.

Az ezredes 950 ezres össz-veszteségadatot említett. Ebből a jelenlegi területeinken élt vidéki zsidóság 437 ezres vesztesége és a budapestieknek 1945-ig elszenvedett vérvesztesége is óriási arányt képvisel, a Hitlertől visszakapott területek lakossága ellen elkövetett magyar népirtás pedig tovább növelné az adatot.

A világháborús veszteséglistán kijelölt helyünk emlegetése alkalmas arra, hogy az idézett hetilap vidéki olvasóinak körében megerősítve azt a máig élesztgetett hazug mítoszt, hogy a magyar nép az örök áldozat, a legnagyobb vesztes, hiszen mindig mindenki bennünket bánt. Az adatok mögé nézve elgondolkodhatunk, ki is a civil lakosság elleni tömeges támadás igazi áldozata…

4 hozzászólás

4 Comments

  1. a szerző

    2019.11.17 at 10:36

    Az idézett interjúhoz még valami: “Míg az I. világháborúban nem érte tömeges támadás a civil lakosságot”… az örmények elleni török népirtás a holokauszt előképe volt – és máig tagadja az elkövető, hogy mit műveltek…

  2. Heindl Péter

    2019.11.17 at 10:44

    „…az idézett hetilap vidéki olvasóinak körében megerősítve azt a máig élesztgetett hazug mítoszt, hogy a magyar nép az örök áldozat, a legnagyobb vesztes, hiszen mindig mindenki bennünket bánt.” Értem mire utal – jogosan – a szerző, de azért nagyon fontos lett volna azt is leszögezni, hogy így is a magyar nép volt a vesztes, nem más, hiszen a legyilkolt zsidók is magyarok voltak, bár a legyilkolásukban aktívan, vagy passzívan közreműködők igyekeztek volna kirekeszteni őket a többség nemzettudatából. De ezt nem kéne követni, még véletlenül sem! Csak hát itt tényleg elmondható, hogy „Önfia vágta sebét”. Nem lehet másokra kenni, hogy alig két hónap alatt 437.ezer vidéki honfitársunkat deportálta a magyar hatóság az országból és adta át őket Hitler nácijainak legyilkolásra.

  3. a szerző

    2019.11.17 at 11:07

    Egyetértek. A cikkben egyértelműen ez olvasható, amit a hozzászóló hiányol. Végig a rettenetes magyar vérveszteségről és annak valódi okairól van szó, amit a katonai szakértő beállításával ellentétben nagyon nagy részben nem a háború és nem a másik oldalon álló hadsereg okozott. Ugyanezt hangsúlyozza a „saját népük ellen támadtak” alcím is. A Trianonban elcsatolt, majd Hitler segítségével a háború éveire visszaszerzett területekkel kapcsolatban a sok tízezres magyar tömeg haláltáborba hurcolása ráadásul alkalmas volt arra, hogy tovább növelje az erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai népességarányokban addigra kialakult román, szlovák, szerb, ukrán-ruszin többséget.

  4. a szerző

    2019.11.17 at 18:59

    Még valamit hadd fűzzek hozzá Heindl Péter hozzászólásához:
    „nagyon fontos lett volna azt is leszögezni, hogy így is a magyar nép volt a vesztes, nem más, hiszen a legyilkolt zsidók is magyarok voltak”
    A hetilap idézett cikkére éppen annak a lapnak egy régi olvasója irányította a figyelmemet, aki nem meglepő módon fideszes, és rendkívül fogékony a történelmet meghamisító nagy magyar önsajnálatra. Tőle hallottam az interjúban megjelent veszteséglista-adatot, de neki csak az jött át, hogy a legnagyobb vesztesek között az élen vagyunk. Eszébe sem jutott, hogy miért is lett ilyen borzasztó az áldozatok száma…

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük