Iszunk egy sört? Magyarul: szeretlek, te marha! – Lapzsemle

Ezúttal Kácsor Zsolt író, kulturális újságíró cikksorozatait ajánlom Heti lapzsemlémben, a Népszava Szép Szó mellékletéből. Legyenek ezek a tárcák rendszeres szombati olvasmányaink, ahogyan annak idején Kácsor Zsolt  barátjának, mesterének, Bächer Ivánnak a szombati Népszabadságban megjelenő írásait a rajongók tízezrei várták.

Sörtárcák — a nyárra gyúrunk

A Kádár-korszak békés konszolidációs tavaszainak sajtóközhelye volt, hogy a söripar idén is felkészült a nyárra. Habár ez az ígéret Kőbányai Világost, jobb esetben Kinizsit jelentett, még ezzel a kompromisszummal sem volt igaz. Mindannyian tudtuk, hogy sörhiány lesz. Idén tavasszal ilyesmitől nem kell tartanunk, másképp készülhetünk a sörszezonra, … A legutóbbi megjelenéssel már hatodik részénél tart Kácsor Zsolt áprilisban indult sorozata, a „Sörtárcák”. Kácsor Zsolt így elmélkedett sorozata elején:

„A sör jó értelemben véve plebejus ital: míg a borhoz hódoló bordalok ezrei szólnak, a sörhöz nem lehet ódát írni, mert a fennkölt műfajokat a sör kiröhögi. A sör a maga leegyszerűsítő, homogenizáló, egyenlősítő és demokratikus módján inkább évtizedes barátságokat tart fenn, a másikat ugyanis többre tartja, mint saját magát. A bortól, ettől a narcisztikus tüneménytől abban is különbözik, hogy a sör nem kedveli a magányt.

– Iszunk egy sört? – kérdezi az ember a barátaitól, s mindannyian tudják, hogy a kérdés egyáltalán nem arra vonatkozik, hogy isznak-e egy sört. Az ugyanis természetes. Hát persze, hogy isznak. Méghozzá nem egyet, a sörözés lényege ugyanis éppen az, hogy egy sört nem iszik az ember. Egy sör nem sör, két sör csak félsör, három sör már barátság.

Az „Iszunk egy sört?” formula igazából egy kód, amit a megszólított fél azonnal dekódol és ért, méghozzá nem a sörre, hanem a barátságra fókuszálva. Ez a kérdés ugyanis azt jelenti, hogy öreg, régen láttalak; jó volna már dumálni; érdekel, hogy mi van veled; szeretnék kicsit a társaságodban lenni; szeretlek, te marha.”
(A sör mint olyan)

Finnugor büszkeség

Mindjárt második alkalommal meglepő tudományos felfedezést osztott meg velünk a szerző:

„Felteszem, hogy derék olvasóm több sört megivott már életében, mint ahányszor a sörgenezis alapművét, a Kalevalát olvasta. Ez rendben is van, derék magyar türk ne olvasson finnugrista picsogást – de azt azért elárulom, hogy nagyjából azokban az időkben (még az internet feltalálása előtt), amikor Hunor és Magor a csodaszarvast kergette, tőlük valamivel északabbra élt egy Oszmotár nevű rokon, aki a Kalevala szerint a komlós sört feltalálta.”

(A sör finnugor találmány)

Woddy Allent hallgatni a sörgőzben

„Nem sörözés céljából kerestük fel Woody Allent a manhattani Carlyle Hotel bárjában, hanem azért, hogy meghallgassuk a Maestro klarinétjátékát, amellyel immár huszonöt éve minden héten megörvendezteti az emberiségnek azon halmazát, amely kíváncsi az ő zenéjére, mit sem tudván arról, hogy Woody Allen igazából csapnivaló klarinétos. De hát nem is ezért szeretjük őt, hanem azért, amiért a sört: azt az életérzést keressük benne, amit csak ő képes nyújtani.”

(Három sör Woody Allennel)

Micsoda? Műanyag pohárból?

„A Pilsner Urquellnek az ő esszenciális lényege egyebek mellett a pilseni jellegű hasas-füles söröskorsó kerekded formájában is kifejezésre jut, és azok kedvéért mondom, akik a Pilsner Urquellt akár műanyag pohárból is megisszák, hogy hamvasbéla-i értelemben ez nem más, mint létrontás és ősbűn és élethazugság. A Pilsner Urquellt a sörivó ember kizárólag hasas-füles söröskorsóból issza meg, és aki nem így tesz, az nem civilizált sörivó, hanem tévelygő és elveszett, barbár lélek, vagy ami tán ennél is rosszabb: szomjas. Holott úriember Közép-Kelet-Európa totális viszonyai közt nem szomjazik. Közép-Kelet-Európa vadságával a művelt és kifinomult úriember úgy veszi fel a harcot, hogy nyilvánosan nem szomjazik meg, vagy ha mégis, akkor tüntetőleg lehajt egy korsó Pilsner Urquellt, és a tülekedő létharcot a maga részéről evvel befejezettnek nyilvánítja.”
(Óda a Pilsner Urquellhez)

A csapos mindent megért

„Ki az, ki ezeken az elhagyatott partokon kocsmát üzemeltet? Lélekben természetesen semmiképpen sem egyszerű csapos, hanem született lelkész (na jó, rabbi), pszichiáter, tanítómester és lelki társ egy személyben, és az benne a legjobb, hogy mindezt nem igyekszik a tudomásunkra juttatni, megelégszik annyival, hogy csapol nekünk egy sört, és bánatos képünket látva nem kérdezősködik, hanem előzékenyen a háttérbe húzódik, figyel, s amikor feltétlenül szükséges, akkor közbelép. Még egy korsó jöhet? Ezt kérdezi tőlünk a lelkész (na jó, rabbi), pszichiáter, tanítómester és lelki társ, mi pedig bólintunk, s azt válaszoljuk neki, hogy minden egy, és az egy alatt, kedves uram, most nagyon sokat kell érteni. Ebből ő tudni fogja, hogy az a pult szélére szorult, szomorú pofa (aki mi vagyunk) vélhetően jóval záróra után távozik majd, hogy legalább saját zárórája hadd lehessen, ha más már nem jött neki össze. A kellő élettapasztalattal rendelkező csapos ilyenkor bólint, mert érzi, hogy most engednie kell, hiszen egész életek múlhatnak egy-egy engedékeny csapos jóindulatán. Áldassék a nevük ezeknek a névtelen csapos hősöknek! S adjunk nekik borravalót, nem keveset. Sokat.”
(Életünk első sörei)

Sokféle a sör is

Kácsor Zsolt bevezetőnkben említett barátja, Bächer Iván is megírta a témában remeklését, „Sörök” címmel. Megtudjuk tőle, hogy létezik elsősör, célsör, gyógysör, mindegy sör, meccssör, kör sör, búsör — és ott van a kórházsör is legtöbbünk életében, amikor a család történetében eljön az ideje… (A Sörök megtalálható a medium.com-on is.)

Az irigykedő utókor

A remek sörtárca-sorozat előtt Kácsor Zsolt Az irigykedő utókor címmel, harminckét hétvégén át tisztelgett kiváló kortársaink, és kultúránk néhány közelmúltban elhunyt nagysága előtt. A harminckettes szám emlékeztet Spiró György gyakran idézett mondására, amelyben a haszidok szép és bölcs elképzelését idézi: a világot mindenkor a harminchat igazak tartják fenn, ők a mindenkori kortársaink közül a „lammed vóv”-ok…
Kácsor Zsolt sorozatában portrét találunk Bächer Iván és Spiró György mellett Megyesi Gusztávról, Esterházy Péterről, Heller Ágnesről, Göncz Árpádról, Faludy Györgyről, Parti Nagy Lajosról, Müller Péter Sziámiról, Kukorelly Endréről, Váncsa Istvánról, Bereményi Gézáról, TGM-ről, Nádas Péterről is.

A teljes 32-es lista:

Borbély Szilárd, Bächer Iván, Megyesi Gusztáv, Esterházy Péter, Aczél Endre, Heller Ágnes, Göncz Árpád, Faludy György, Zoltán Gábor, Péterfy Gergely, Cserna-Szabó András, Benedek István Gábor, Egressy Zoltán, Báthori Csaba, Kerékgyártó István, Darvasi László/Szív Ernő, Parti Nagy Lajos, Müller Péter Sziámi, Tóth Krisztina, Aczél Géza, Bárdos Deák Ági, Kukorelly Endre, Váncsa István, Vágvölgyi B. András, Trill Zsolt, Németh Gábor, Romsics Ignác, Spiró György, Bereményi Géza, TGM, Nádas Péter, Eötvös Pál

Olvassunk Kácsor Zsoltot!

 

lapzsemle

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük