Mit jelentene Jakab Péter miniszterelnök-jelöltsége? – Lapzsemle

Leginkább azoknak rossz hír, akiket zavar a Jobbik közelmúltja, különösen a cigányellenesség és a homofóbia. Heti lapzsemle.

Gyurcsány megszólalt

Megint nagy port kavart Gyurcsány Ferenc, amikor egy Telex-interjúban az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjének alkalmas neveket sorolta. „…maga is tudja, hogy ki az a négy ember, akiről komolyan gondolkoznak ezen az oldalon, mint lehetséges jelölt. Az ő esélyeik nagyjából reálisak is a felmérések alapján, én úgy látom. Nem erősorrendben mondom: Jakab, Márki-Zay, Karácsony és Dobrev.” (Telex-interjú) Sokan felhorgadtak: tényleg? A Jobbik-elnök is?

Lyukóvölgyi emlék: amikor Jakab Péter a családokért „aggódott”

A borsodi 6-os körzet időközi országgyűlési képviselőválasztása idején csak a közös jelölt kiválasztása után robbant ki a botrány Bíró László korábbi megnyilvánulásai miatt.
Jakab Péter esete más: ő régóta ad témát a sajtónak, elégszer bemutatkozott, borsodi jobbikos vezetőként a párt legsötétebb szélsőjobboldali, cigányellenes időszakában is aktív volt. A cigány emancipációs mozgalmak képviselői és mindenki, aki együttérez velük, felidézheti azt az esetet, amely talán a legkirívóbb volt a miskolci Jobbik-szervezet működése során. Miskolc hajdan még békés, gondozott kertekből álló területén, a Lukóvölgyben a régió elnyomorodása következtében súlyos helyzet alakult ki. A helyi kertszövetkezet vízdíjtartozásra hivatkozva radikális akcióra szánta el magát, és ehhez, érdekes módon, az úgynevezett cigánykérdéssel buzgón foglalkozó Jobbik segítségét kérte.
Az akkor egyértelműen szélsőjobboldali, elsősorban a cigánysággal szembeni gyűlöletre alapozó párt embereinek asszisztenciájával a kertszövetkezet elzáratta a vizet kilenc családnál, amelyekben sok gyerek is élt. Jakab Péter, a Jobbik akkori önkormányzati képviselője ezzel egy időben kijelentette: mivel a környéken más vízvételi lehetőség nincs, az érintett családoktól el kell venni a gyerekeket. A lyukóvölgyiek erre azt üzenték, ne próbálkozzanak ilyesmivel. (Részletek az akkor még létező Népszabadság internetes kiadása, a nol.hu riportjában.)
Az akkor még eredeti felállásában működő index.hu tudósításában kiemelte: „A területen sok cigány él, Dancs Mihály roma képviselő szerint abszurd, hogy a Jobbik részt vett az akcióban, szerinte egyértelműen a cigányok ellen irányult a víz kikötése. Jakab Péter, miskolci jobbikos önkormányzati képviselő tagadta, hogy nemzetiségi alapon válogattak volna: „aki fizet, az rendben van, aki nem, az nem”, mondta.
Jakab Péter közölte: a víz elzárásával a közelben nincs más vízvételi lehetőség és közkút sem, ezért az itt élő gyerekek olyan fokú veszélyeztetésnek vannak kitéve, amely immár a gyerekvédelmi szolgálatok beavatkozását igényli. Dancs Mihály roma jogvédő erre így reagált: a lyukóvölgyiek azt üzenik a Jobbiknak, ne próbálkozzon a gyerekeik elvételével! Közölte: jövő héten a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda munkatársai is a helyszínre érkeznek, s megpróbálnak segíteni a bajba jutott családokon.”
A jobbikos hozzáállásból nyilvánvalóan sütött a cinizmus, és a helyi cigány családok pontosan érzékelték a gyámügyi, gyermekvédelmi köntösbe bújtatott fenyegetést.

„Cigánybűnözésről” és egyebekről

A Jobbik a 2018-as, újabb kétharmados Fidesz-fölényt „hozó” választás után fordult egyértelműen a teljes ellenzéki összefogás felé. Ezzel együtt a hivatalos kommunikációjuk is átalakult, igyekeztek visszafogni korábbi szélsőjobboldali üzeneteiket. Azon a nyáron olvashattunk a Magyar Narancsban egy Jakab Péter-Tordai Bence páros interjút, amelynek itt a cigányokról szóló részét idézem:

„MN: És ön mire gondol, ha meghallja a cigánybűnözés szót?
Tordai Bence: Ez egy olyan leegyszerűsítő üzenet, ami rettentő igazságtalanságokat hordoz. De azt is látom, ezen a Jobbik már túllépett.
MN: Túllépett?
Jakab Péter: Ez egy kriminológiai fogalom, nem a Jobbik találta fel.
MN: Ez minimum egy nagyon vitatott fogalom, és nincs konszenzus róla. Azért például, mert nincs származási adat a rendőrség nyilvántartásában.
Jakab Péter: Amikor negatív előjelet kap, akkor nincs származási adat, amikor pozitívot, akkor igen. A rendőrség sokszor cigány tanulók számára hirdet ösztöndíjprogramot Borsodban. Nézze, van egy jelenség, amit meg kell oldani, mindegy, hogyan nevezzük. A bankrablást meg főleg magyar emberek követik el…
Tordai Bence: Miért, a cigányok nem magyarok?
Jakab Péter: De, csak akkor ne hirdessünk olyan ösztöndíjprogramot, amit a cigány embereknek hirdetünk meg. Hanem mindenki számára, aki rászoruló vagy tehetséges.
Tordai Bence: De van egy létező negatív diszkrimináció, és az ilyen programok, a társadalmi szerepekről alkotott kép megváltoztatásán keresztül próbálnak hatni. Ha ugyanis a romák nem a bűnözéssel vannak asszociálva, hanem a rendvédelemmel, akkor az egy win-win helyzet, mindenki nyer.
Jakab Péter: Dolgozzunk ezen.
Tordai Bence: Én épp emiatt, amit most mondasz, gondolom, hogy a Jobbik a „cigánybűnözés topikon” túllépett, és nem ez az a politikai terméke, amin keresztül azonosítható. Amikor a roma, nem roma együttélésből fakadó problémák megoldásairól beszélnek, akkor nem állítom, hogy a számból veszik ki a szót, de annyi fájó tapasztalat után, most már legalább konstruktívan tudunk erről beszélni. Ebben kölcsönös felelősségünk van.
Jakab Péter: Cigánykérdés azért van, mert létrehozták. Csak rájuk szabva hoztak létre felzárkóztató programokat, és nem az alapján, hogy valójában ki rászoruló, ki nem. Mi nem teszünk különbséget ember és ember közt. Mindenkinek ugyanolyan jogai és kötelességei vannak.
Tordai Bence: Ezt a végtelenségig folytathatnánk, de…
MN: Folytassuk, hisz azért ültünk le, hogy ilyenekről is beszéljünk. Hogy értsük, miről beszél a másik.
Jakab Péter: Ez fontos, igen.
Tordai Bence: 2010 után két szociálpszichológus azt találta ki, hogy leültet LMP-s és jobbikos fiatalokat, és elbeszélget velük. Akkor sokkal messzebb álltunk egymástól, mint most. Több órán át beszéltünk, a végén eljutottunk oda, hogy leástunk az alapértékekig, de ott nem tudtunk egymással mit kezdeni. Amit most Péter mond, abban azt látom, hogy már tudunk egymással mit kezdeni. Ez nekem már egy más megközelítés, mint amit ott tapasztaltam, miközben remélem, nem vagyok a magas lóról észosztó nagyokos, aki azzal jön, hogy „végre beláttátok, hogy igazunk van”. Nem. Mert nem ugyanazt gondoljuk most sem, de hogy vannak egyenlő jogok és kötelezettségek, és vannak egyéni élethelyzetek, hogy vannak strukturális különbségek, annak a belátásáig szerintem mindannyian eljutottunk. Meg addig is, hogy senki nem akarja tagadni a valóságot. Többet tudunk, mint 2010-ben.
Jakab Péter: El tudom fogadni, amit most mondasz.”
(„Az igazságérzetünk közös” – Jakab Péter és Tordai Bence beszélgetése. Magyar Narancs, 2018. június)

Az idézett részletből látszik, hogy hol vannak a jobbikos „középre húzás” határai. Ez a párt a kétezres évek elejétől a nagy választói tömegeket elérő cigánygyűlöletre alapozta erősödését, (szemben például az antiszemitizmust erőltető, nagyjából legfeljebb negyedmillió zsidógyűlölőt elérő csurkista párttal), és ezt teljesen nem fogják feladni. Jakab Péter a beszélgetésben ragaszkodik ahhoz a cigányellenes előítélethez, hogy a cigányok maguk (vagy az őket támogató jogvédők) a cigánykérdés okozói, és az a legfőbb probléma, hogy túlságosan támogatja őket a társadalom…
A beszélgetésben is látszik ugyanakkor az a pozitívum, ami a Jobbik politikájában és kommunikációjában azóta is érzékelhető: a hangsúlyt áthelyezik erről a témáról az Orbán-rezsim kritikájára, az ellenzéken belül a cigányok és a melegek emancipációjának kérdésében létező nyilvánvaló ellentéteket nem akarják élezni.

A szerencsi választási botrány tanulságai

Egyértelmű, hogy a Jobbik nem tud és nem is akar szakítani a cigányoktól és melegektől “idegenkedő” szavazókkal. (Az antiszemita kijelentéseket másképp kezelik, az ellenzéki együttműködésnek az antiszemitizmussal szakítás a jelek szerint egyértelmű alapfeltétele.) Az Orbán-rezsim eltakarításáig annyit képes vállalni, hogy nem hergeli őket úgy, ahogyan korábban, a Fidesz szövetségeseként tette.
Az ellenzék közös jelöltjeként a borsodi 6-os körzetben elindított Bíró Lászlóról a sajtó nagyon gyorsan kiderítette, hogy milyen nézeteket vallott még nem is olyan régen.
Tanulságos, ami ezután történt: a Jobbik jelöltje folyamatosan, következetesen bocsánatot kért. Csakhogy egyáltalán nem mindenért. A botrányos szövegek közül kizárólag az antiszemita szövegekkel foglalkozott, ezektől próbált szabadulni. Ez akár jó hír is lehet abból a szempontból, hogy a hazai közéletben az antiszemitizmus olyan súlyos ügynek számít, hogy ezt nem vállalhatja az, aki a porondon akar maradni. (Még a Demeter Szilárd-botrány vagy a Deutsch-botrány is alátámasztja ezt sajátos módon: a két kótyagos fideszes sem valami pozitív hagyományként mutatja be a nácizmus módszereit, hanem azzal sértenek normát, hogy otromba módon támadják politikai elenfeleiket, a gestapózással, führerezéssel sértegetik őket.)
A jobbikosok cigányellenességéről, homofóbiájáról, migránsellenességéről azonban a Bíró-botrány zajában nem esett szó.
Érdemes ismét meghallgatni a botrány napjaiból Krug Emília beszélgetését az ATV-ben a Jobbik elnökével.
Jakab Péter következetesen igyekezett kicsúszni a borsodi jelölt megnyilvánulásaival, vagy más párttársainak facebookos bejegyzéseivel kapcsolatos kommentároktól. A nagy nehezen összeállt ellenzék egységét hangsúlyozta, egymás nyilvános bírálata helyett a folyamatos egyeztetést tartotta célravezetőnek. Ugyanakkor tojástáncot járt, hiszen a párt tagságának egy része és olykor egyes tisztségviselői is a “régi Jobbik” szellemében nyilvánulnak meg. Hosszas unszolásra Jakab Péter végül is egyértelműen fogalmazott Bíró László f-hasszánozó, h-dezsőző, sztojkázó szövegével kapcsolatban: nem látott ebben problémát, szerinte párttársa bűnözőkről fejtette ki véleményét, ebben szerinte semmi rasszizmus nincs.

Az ellenzék vezére?

A Jobbik nem véletlenül őrizkedik korábbi tetteinek és vezetői korábbi megnyilvánulásainak következetes elítélésétől. Úgy sunnyogtak át hosszú évek alatt az Orbán-rezsimmel szembenálló táborba, hogy igyekeztek minél inkább elkerülni a teljes és gyökeres szakítást szavazótáborukkal. Ehhez leginkább a téma kerülésére volt szükség, vagy, ha mindenképpen mondani kell valamit, előveszik a Jakab Pétertől hallott kommunikációs bűvészmutatványokat.
Ha tehát az ellenzék előválasztásának eredményeképpen a közös miniszterelnök-jelölt éppen Jakab Péter lenne, ez azt jelentené, hogy az a párt és politikus, aki mögé mindenki egységesen beáll, néhány védelemre szoruló és méltó kisebbség számára elfogadhatatlan.

Mire szólna a közös jelölt mandátuma?

Jakab Pétert Gyurcsány Ferenc az alkalmas jelöltek között sorolta fel, ami a teljes ellenzéki együttműködés jegyében politikai értelemben elkerülhetetlen. Ha ez azt jelentené, hogy minden baloldali és liberális választónak a jobbikosokkal együtt egy közös, egységes kormányprogramot kellene támogatni, akkor ez fából vaskarika lenne. Akkor és addig elképzelhető egy ilyen egységes kampány és egységkormány, amíg a Fideszt eltakarító politikai tábor nagyon gyors lépésekkel lebontja az Orbán-rezsim épületét, az „alaptörvényükkel”, választási törvényükkel, közjogi méltóságok helyére ültetett mamelukjaikkal, oligarcháikkal, propagandagépezetükkel együtt, és minél előbb megrendezi az új köztársaság alkotmányának megerősítését népszavazással, illetve kiírja az új választásokat. A szabad választásokon pedig mi, köztársasági ellenzékiek megvívhatjuk természetes csatánkat egymással. Nem kell majd többé egyben tartani azokat a politikai erőket, amelyek egészen másképp gondolkodnak például a cigányok vagy az LMBT-közösség emancipációjáról, a migránsok, menekülők tömegeinek kezeléséről.
Minden attól függ tehát, hogy mit várnánk el a közös miniszterelnök-jelölttől. Jakab Péter radikális, kőkemény politizálása alkalmassá tenné őt az átmenet fontos vezetőjének pozíciójára. Neki magának is érdeke lenne, hogy minél gyorsabban menjen végbe az Orbán-rezsim lebontása és a Jobbik vezéreként, a valódi politikai versenyben, az ellenzék más erőivel szemben programot hirdető radikális jobboldali vezetőként léphessen a pástra.

lapzsemle

 

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “Mit jelentene Jakab Péter miniszterelnök-jelöltsége? – Lapzsemle

  • Avatar
    2020.12.20 - 22:24
    Közvetlen hivatkozás

    A Jobbikot egyaltalan nem szeretem, de Jakab Peter JELENLEGI megnyilvanulasai a Parlamentben is es a politizalasaban is jo iranyt jelolnek. Ezzel egyutt en meg mindig azt mondom, hogy az atmeneti kormanyzast mindenkeppen Gyurcsany Ferencre kellene bizni: akarki akarmit mond, az o karaktergyilkossagat senki mas nem hajtotta vegre, csak a fidesz. A valosag szembemegy orban propagandajaval, meg a kozvelemenykutato felmereseivel szemben is: ha Gyurcsany olyan ellentmondasos szemelyiseg lenne, nem szavaznanak egyre tobben a partjara. Ha az ellenzek nyerni akar, akkor ot inditja, mert orban SENKITOL sem fel, kizarolag Gyurcsanytol veri ki a frasz! Es nem mellekesen: Gyurcsany kulfoldi megitelese minden eddigi politikusnal pozitivabb – ez pedig a befektetok befektetesi kedvet noveli Magyarorszag fele – nem dol be a forint a valasztasok alkalmaval! orban MINDENKIT megeszik, mindenkit ledaralna – beleertve Dobrevet is, akit a folytonos “Gyurcsanyne-zassal” lehetetlenitene el, no meg a noi mivoltaban tamadnak a fideszes nok.(varga, novak, kancsimarcsi, meg a tobbi meghasonlott sejthalmaz). MZP-nek sajat torekvesei vannak, es hat o megiscsak a fideszbol jott – neki nincsenek akkora averzioi magaval a fidesz politikajaval, inkabb csak a politikusaival. Karacsonyt pedig hagyjak beken, mert o mar MASODSZOR nem akar ME jelolt lenni – hagyjak meg ot az ambicioinak megfelelo, rendkivul fontos poziciojaban! Befizetnek arra a latvanyra, amikor orban megtudna, hogy GyF lenne a kihivo elnokjelolt! Ott ko kovon nem maradna abban a szobaban, az tuti!

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük