Nézzünk szembe az igazsággal: Orbán és bandája hiába akarta volna lezülleszteni a magyar közéletet, az emberi kapcsolatokat, ha nincs hozzá szolgalelkű népünk, vagyis mi mindannyian, akik lustaságból, nemtörődömségből, lenézésből, vagy egyetértésből nem nyújtunk nekik ehhez segítő kezet. Ezt támasztja alá Jaksity Kata története is.
[mnky_ads id=”10551"]


Mire is vagyunk olyan büszkék?

[m[mnky_ads id=”10552"]r> Az unalomig emlegetett magyar keresztény kultúránkra, ami hagyta, hogy pár agyament zsarnok milliók lelkét mérgezze meg, hogy eldobjunk minden emberi érzést és mint egy ostoba faltörő kos szembe menjünk azokkal az értékekkel, amiktől ember az ember?

Magyarországon nincs éhezés – vagy mégis?

Az alábbiakban Jaksity Kata közösségi oldalára posztolt történetén keresztül térhetünk magunkhoz, ha ez még ebben az emberöltőben egyáltalán lehetséges:

Gratulálok, hogy idáig sikerült süllyeszteni ezt a népet!

“Elnézést kérek, hogy a most következő soraimmal szó szerint ünneprontó leszek, de nem akarok most már minden ilyet szó nélkül hagyni, mert egyre süllyedünk.

Van egy egyesületem, Sorslámpás Egyesület, amit 2013-ban alapítottunk olyan ismerőseimmel, barátaimmal, akikkel régóta együtt jótékonykodtunk, önkénteskedtünk. Azóta újabb tagok is beléptek. Nem tudunk túl intenzív munkát végezni, mert a tagok egy része nyugdíjas, másik része viszont sokat dolgozó üzletasszony, üzletember. 

De szívvel tesszük, amit teszünk és többnyire csak a saját befizetéseinkből támogatunk programokat. Egyszer-egyszer miután itt kértem segítséget, pl. a 6 gyermekét egyedül nevelő anyának, Heninek, akkor volt, aki adományt küldött, volt, aki pénzt. Pályázni nem pályáztunk, mert ennyi időnk nincs foglalkozni egyelőre az egyesülettel.

Akadálymentesítettük a Pilisvörösvári Speciális Idősek Otthonát, rendszeresen szervezünk élménynapot Anyaotthonban, Idősek Otthonában, és több vidéki Gyerekotthon lakóinak, de vittünk több száz kilónyi adományt (ruhát, játékokat, tartós élelmiszert) Nyíregyházára autista gyermeket nevelő, hátrányos helyzetű családoknak és rendszeresen részt veszünk a Keleti Civilcsoport által szervezett ételosztásokon, amihez pl. mi vesszük az alapanyagok jelentős részét is.

Egyébként épp holnap is önkénteskedünk a Blahán, az ételosztáson.

És van még egy hosszú távú tehetséggondozó programunk, amelyben állami gondozott fiatalok afrikai dobolást tanulnak és iszonyúan élvezik. Múlt héten volt fellépésük, amiről büszkén posztoltam.

Erre a mai napon valaki a következőt bírta ehhez a posztomhoz írni…pardon böfögni:

“kis elírás lehet: nem Sorslámpás, hanem Soroslámpás – kéretik javítani!”

SOROSLÁMPÁS! Értitek? Gratulálok, hogy idáig sikerült süllyeszteni ezt a népet.”

Van remény, mert szerencsénkre a kór nem mindenkit fertőz, pár immúnis hozzászólás a sok közül:
[mnk[mnky_ads id=”10553"]

“Őszinte szívvel gratulálok a munkátokhoz. A bugyuta, lelkiszegény megjegyzéseket meg se halld. Ez az ő szégyenük. A csendes, hálás hangok mindig tovább hallatszanak, mint a gyülölködő, esztelen ordibálások.”

“Kata, sajnos idáig süllyedt az ország. Szégyen. De ettől megyünk a saját, ,jó érzésű utunkon.”

“A nép nem süllyed, csak meg van zavarodva. Vannak, akik a süllyesztésén dolgoznak. Te (Ti) az emelésén. Tisztelem az elkötelezettségedet. Rázd le magadról mások sarát!”

“Amikor az ostobaság és a szándékosan gerjesztett gyűlölet találkozik…Fel a fejjel, Kata, csak tisztelni lehet téged azért, amit nap mint nap csinálsz. ❤”

Bencsik: az ételosztás az egyik legaljasabb módszer

Reggel hat óta sorban állnak az emberek az ételosztásra

A szegénység felszámolásához nem a pénz hiányzik, hanem a politikai szándék

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét