Jávor Benedek: Joe Biden megnyerte – de ne higgyük azt, hogy ezzel minden rendbe is jött

Joe Biden megnyerte. Indokolt az öröm, ugyanakkor fontos, hogy ne higgyük azt, hogy ezzel minden rendbe is jött. A problémák jó része sokkal mélyebben húzódik az elnök személyénél, és fennmaradnak Biden megválasztása ellenére. Persze van okunk bizakodásra is. Néhány take away az amerikai választás kapcsán.

Pozitívumok:

• Bár sokan és okkal kritizálták a Demokrata Pártot az idős és meglehetősen jellegtelen Biden kiválasztása miatt, a stratégia nem bizonyult teljesen elhibázottnak. Biden épp eléggé semleges, nem-megosztó volt ahhoz, hogy ne csak a szokásos demokrata szavazóbázis sorakozzon fel mögé, hanem olyan új szavazók is mögé álljanak, akik nem feltétlenül lelkes hívei a demokratáknak, de elegük volt Trumpból. Így választották Bident minden idők legmagasabb szavazatmennyiségével az USA 46. elnökévé.

• Az Egyesült Államokon belül Biden meglepően progresszív programja gátat szabhat az egyenlőtlenségek növekedésének és a leszakadó rétegek gyorsuló süllyedésének. Ennek eszköze sokkal inkább a megválasztott elnök adó-, társadalom- és egészségpolitikai elképzelései lehetnek, és kevésbé az identitáspolitikai konfliktusok erősítése. Mindazonáltal észre kell venni, hogy mindaz, amit sokan szeretnek „identitáspolitikaként”, „szélsőséges kisebbségi hisztériaként” aposztrofálni, azok valós és húsbavágó társadalmi konfliktusok. Mint ilyenek, válaszra várnak, és az új elnök sem hagyhatja figyelmen kívül őket, még ha ez sokaknak nem is fog tetszeni.

• Biden győzelme mindenképpen fordulatot hoz Amerika nemzetközi szerepét illetően. Reméljük, az USA visszatér a Párizsi Egyezményhez, és erősebb támasza lesz az elmúlt években erősen megtépázott jog- és szabályalapú multilateralizmusnak. Azaz inkább

morális, mint gyakorlati támogatás, amit különböző obskúrus rezsimek, köztük az Orbán-rendszer kapott Donald Trumptól, megszűnik, és bár kisebb dolga is nagyobb lesz Bidennek, mint elmélyedni különböző közép-európai konfliktusokban, de ez mindenképp rossz hír Orbánéknak, és jó hír Magyarországnak. Már önmagában az, ha a szégyenteljes és kínos kollaborációnak a korábban David Cornstein fémjelezte időszaka véget ér, Magyarországnak már ennyiért megéri Joe Biden elnöksége.

<< További friss hírek! >>

Amik realitásra intenek:

• Bármilyen mértékben is győzött Biden az elektori testületben, a valóságban Amerika fele négy ilyen év után Trumpra szavazott. A trumpizmus korántsem tűnt el, és egyáltalán nem vált a múlt részévé. Amerika mai valósága továbbra is. És bár Biden folyamatosan igyekszik hűteni a revansvágyat, és egy közös Amerikáról beszélni, ez jórészt illúzió. Az Egyesült Államok végletesen megosztott, konfliktusok sokasága eszkalálódott az elmúlt években, amelyeknek mindkét oldala vagy mi – vagy ti alapon fogja fel ezeket a szembenállásokat. A társadalom bizalmi tőkéjének masszív eróziója bármiféle hatékony közös cselekvést ellehetetleníthet, és a belső konfliktusok kezelése emésztheti fel a kormányzás energiáinak jó részét. Épp ezért jobb, ha nem ringatjuk magunkat illúziókba, hogy mennyire aktívan lesz képes az USA jelen lenni a nemzetközi színtéren. Elég ha Emmanuel Macron francia elnök eddigi elnökségére tekintünk: a belső nyugtalanság és konfliktusok jórészt megakadályozták, hogy eljátssza azt az európai szerepet, amit szánt magának.

• Bár Biden a kampányban egyértelműen üzent Európának, hogy újra kiemelt szerepet szán a transzatlanti viszonynak, ez csak korlátozott mértékben valósulhat meg. Amerikára a nagy konfliktusok a következő években-évtizedekben a Csendes-óceán térségében várnak. A State Department figyelmének Kína felé fordulása nem Trumppal kezdődött, már a 2000 -es években megtörtént. Obama alatt az udvariasság okán ez kevésbé látszódott, ezért az a benyomás támadhatott, hogy ez Trump politikája volt, de nem így van. Összetett okok állnak mögötte, Kína felemelkedésén túl is. Például az amerikai palagáz és palaolaj forradalom, ami az USA-t nettó exportőrré emelte a két energiahordozó esetében, így függetlenítette a közel-keleti olajszállításoktól. Így az Egyesült Államok erősen visszalépett a térség erőviszonyainak alakításából, épp egy intenzív beavatkozásokkal, háborúkkal, megszállásokkal teli korszak csúcspontján – a korábbi viszonyokat szétdúló aktív beavatkozást felváltó, gyorsan kialakuló hatalmi vákuumnak meghatározó szerepe volt a jelenlegi kaotikus viszonyok kialakulásában. Mindez az egész nagytérség, a Földközi-medence, és a közel-keleti stabilitás fenntartásában partnernek tekintett Európa leértékelésével is együtt járt. Ez pedig nem változik meg Biden győzelmével sem.

Hogy mindebből mit érzünk/érezhetünk Magyarországon?

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük