Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor Színház alapító igazgatója ma ünnepli 76. születésnapját. A Városi Kurír az alábbi interjú szemlével kíván a művésznek további sikeres életet.  Legutóbb igencsak viharos körülmények között választották meg a teátrum vezetőjének, a fideszes többség puccsot készített elő ellene, de az elemi erejű tiltakozások hatására végül visszakoztak. Többek között erről is beszélt a művész a Népszavának adott interjújában.


Jordán elmondta, erősen kötődik Szombathelyhez, amikor a színészeket szerződtette, azt kérte tőlük, amíg itt dolgoznak, legyenek szombathelyiek:

“Mi a legendás kaposvári társulatnál kaposváriak voltunk, nemcsak én, Lázár Kati, Koltai Robi, Pogány Jutka, Básti Juli is. Az én csapatom együtt él a várossal, látják őket az utcán, a boltban, a csónakázótónál. Alig változott a gárda az eltelt tíz évben.”

Az igazgató igen visszafogottan beszélt a kinevezése körüli botrányról, érezhető volt, nem akarja feltépni a régi sebeket:

” Azt gondoltam, én ezt nem fogom elveszíteni, mert a közgyűlés, vagyis 21 képviselő szavazata dönt. Úgy tudtam és jól tudtam, hogy tízen vannak, akik nem támogatnak. Az első forduló döntetlen lett, új pályázatot írtak ki, amin már csak én indultam. Végül idén tartózkodás és ellenszavazat nélkül neveztek ki, 2021. január 31-ig én vagyok a szombathelyi színház igazgatója.” /……/ “Nem bántanak, én sem haragszom. Amennyire lehet, szeretném kisöpörni a politikát az egészből. A cirkusz azért volt, mert nem szerették ezt a színházat, más színházat képzeltek el. ”

Kiemelte, a színháznak minden korban alapvető feladata, hogy olyasmivel foglalkozzon, ami a társadalomban problémát jelent. Ez így volt Shakespeare-nél, Molière-nél, Csehovnál, a ma színházának is erről kell beszélnie:

“Mi olyan színházat csinálunk, amit vállalunk, szeretünk, amire felesküdtünk. A nagyszerű társulat és a velünk dolgozó jeles rendezőgárda nem fog az ízlésünkkel, filozófiánkkal ellenkező darabokkal előállni. Nyilván ár ellen úszunk, mert az önkormányzat igénye az lenne, hogy a színház legyen könnyed, szórakoztató. Ennek részben megfelelünk, játszunk vidámat, zenéset is, de nem mondunk le a komoly előadásokról többek közt azért sem, mert tíz év alatt kineveltünk egy értő, terhelhető közönséget, amely elvárja, hogy súlyos témákat boncolgató darabokat lásson.”

A folytatásban, a beteljesült vágyakról.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét