Egy fiatalember himi-humi vetélkedőn nyert egy üzemanyagkártyát. Úgy döntöttek, jótékony célra költik. Eddig minden rendben, de mi volt a jótékony cél?


Repülj, Miki!

A nyertesek elgondolkodtak, milyen nemes célok is lehetnek: az egészségügyben és a mentőszolgálatoknál minden rendben, a kis falvak önkormányzati szállítóeszközei sem tudják hova csorgatni azt a rengeteg üzemanyagot, amivel jóságos kormányunk kitömi őket. Végül, gondolom a pár egyike a homlokára csapott: ültessük kisgépre a Mikulást! Klassz, mondhatta a másik és már tárcsázta is a jó öreget, aki miután meghallotta, miért hívják, (szerencsére finnül!) olyat mondott, hogy a fal adta a másikat. A mi “adományozóink” azonban nem adták fel, Mikulásnak beöltözött maga a nyertes és már emelkedtek is.

Az alföldi óvodások eközben énekelgetve várták Kecskeméten, majd oda is telefonált és azt mondta, hogy, ha látni akarják, ahogy leszáll a “Télapó 1” hívójelű géppel, menjenek az ablakhoz és nézzenek ki.

Nem szaporítom a szót, a délután jó hangulatban telt, majd a férfi -ahogy jött- távozott is. Ezt az egészen barom történetet egy országos televíziós csatornán is láthatták.

Húzz a francba Greta Thunberg!

Miközben a világ értelmesebb része  küzd a klímakatasztrófa ellen, aminek egyik élharcosa éppen egy kislány, aki az egész világot környezetkímélő módon járja be, addig mit nekünk klímaváltozás, mi megreptetnénk a Mikulást is, még ha nem is karja.

Nem az a gond, hogy vannak értelmileg finoman szólva is szerényen komponált, emberek, az viszont nagy gáz, hogy senki sem figyelmezteti őket. Ez a jó szándékú fiatalember sem gondolta nyilván végig, mit üzen jótékonyságnak álcázott élvezkedése. De miért nem szólt neki valaki, hogy amire készül, az szembemegy a haladó világ törekvésével?

(Friss hírek>>>>>>>>>)

Mi ilyen rebellis fajta vagyunk, csókolom

Ez Magyarország, ahol még a fű sem úgy és attól zöld, mint máshol, gondolom külön klímaburkunk is van, lásd a simogatóan lágy nyarakat!

A jótékony célú repkedéstől csak egyetlen lépés azoknak az “úriasszonyoknak” az áldásos tevékenysége, akik éveken át szakadt, olykor mocskos ruhaadományaikkal árasztottál el a szeretetszolgálatokat, amelyek jelentős része miattuk nem fogad már ruhafelajánlást.

A karitatív segítség nem lehet azonos sem önmagunk vágyainak kiélésével, hacsak nem maga a jótékonykodás az, sem a szegények és a szegénység lenézésével.

Lábaljunk már ki a “nekik jó lesz az is” érvrendszeréből!

(A véleményrovatban megjelenő cikk nem feltétlenül tükrözi a Városi Kurír álláspontját, de itt a helye, mert sokakat érdeklő problémát vet fel. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, ([email protected]) csak bátran! Olvasnál még jótékonyságról a Városi Kuríron? Ide kattints!)

megoszt

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét