Judith Sargentini: a magyarok nem Orbán diktatúrájában akarnak élni

Nem mondhatni, hogy Judith Sargentini holland politikus, Orbán kedvence lenne. Az EP képviselője, a róla elnevezett jelentésben bemutatta mindazt a rosszat, gonoszat, amely a Fidesz hatalma jelent Magyarországnak.

Itt az ideje a frissítésnek…

A politikust a Heti Világgazdaság Portré rovata mutatta be az olvasóknak. Megtudhattuk, hogy 2009-óta EP képviselő, idén májusban azonban leköszön, nem indul újra a mandátumért. Elmondta azt is, hogy 24 éves volt, amikor városházi képviselőnek választották Amszterdamban. Történelemből szerzett mesterfokozatot, a ma 44 éves képviselő.

Sargentini elmondta, húsz éven át volt választott képviselő különböző testületekben, itt a ideje, a frissítésnek. Kitért arra is, hogy politikusként töltött éveiből mire a legbüszkébb:

„Amikor városi képviselő voltam Amszterdamban, veszélybe kerültek azok a közmunkás állások amelyekkel úgy tereltek vissza a munkaerőpiacra embereket, hogy addig kulturális és szociális feladatokat láttak el. Sikerült találnunk alternatív finanszírozási lehetőséget, így legalább a szülővárosomban megmenekültek a munkahelyek. Már tíz éve nem vagyok a városházán, de még mindig Sargentini -állásnak hívják az így megmaradt posztokat.”

Orbánnal a vita olyan….

Hangsúlyozta, az Európai Parlamentben végzett tízéves munkája során is volt olyan, amire a magyar jogállamiságról szóló jelentésnél büszkébb volt. Ilyenek a polgárháborúk dúlta konfliktusövezetekből, leginkább Afrikából származó ásványok útját szabályozó paragrafusok. Kitért arra is, milyen volt Orbán Viktorral vitázni a jelentése kapcsán:

„A parlament jelentéstevőjeként én nyitottam meg a vitát, De Orbán Viktor nélkül, mert elkésett. A harmadik mondatnál járhattam, amikor a kíséretével bevonult. Ez nagyon udvariatlan dolog. A vitákat ugyanis úgy kezdjük, hogy kezet fogunk, ezzel elismerve a másikat. A napirend után odamentem hozzá. Épp fogadta az érte rajongó szélsőjobboldali képviselők üdvözletét és szelfikéréseit. Nem akartam volna beállni a sorba, de búcsú nélkül nem mehettem el. Ez ugyanis nem személyes ügy. Választókat képviselünk.”

Megfogalmazta, hogy nem tartja értelmetlennek a jelentéssel töltött időt, annak ellenére, hogy a magyar helyzet tovább romlik:

„A jelentésnek nem az volt a célja, hogy észhez térítse a magyar kormányt. Nem vagyok naiv, egy pillanatig sem gondoltam, hogy majd épp emiatt változtat a politikáján. A feladat az volt, hogy a jogállam sérülését az Európa Tanács elé utaljuk.”

Tagállam az intézmény ellen….?

Sokkolja, hogy az Európai Unió egyik tagállama ennek a szövetségnek az egyik intézménye ellen folytat kampány. Hangsúlyozta, a magyar emberek oldalán áll:

„Az egész Európai Parlamentet sározza be a magyar kormány.” /……/ ” Sokszor megállítanak, és a találkozások döntő többsége pozitív. Még úszó szemüvegben voltam, amikor az amszterdami uszodában rám köszöntek. Csak egyszer fordult elő, hogy ellenségesek voltak.”

Hozzátette, nem tervezi, hogy Budapestre utazna privát ügyben a közeljövőben:

„Politikusként vállalom a munkámból adódó helyzeteket, de magánszemélyként nem érezném biztonságban magam a magyar utcákon, főleg sötétedés után.”

A sorosozás mellett már sargentinizés is lesz?

Nem félek a bevándorlóktól….

Szóba került, hogy a holland hétköznapokat megannyi hagyomány határozza meg, és ezek jelentős mértékben a valláshoz kötődnek. Ennek ellenére a politikus nem tart a bevándorlóktól:

„A kultúránkat ápoljuk, de nem védelmezzük. Mert nem támadja senki. Nem igaz, hogy az újonnan érkezők rombolnának. Amit ma tipikusan holland kultúrának tartunk, azt évszázadokon keresztül formálták az idemenekült antwerpeni katolikusok, portugáliai zsidók, német földművesek, francia hugenották és a távoli vidékről érkezők.”

Sargentini annak a generációnak a tagja, amely Nyugat-Európában a második világháború óta első nemzedékként azt érzi, a legrosszabb nem mögöttük, hanem előttük van:

„Én azt mondanám, hogy a legrosszabb sosincs messze tőlünk. Nemrég jártam a Balkánon, és láttam, hogy a katonai temetőkben szinte minden síron 1972 és 1976 közötti születési évek szerepelnek.” /……/ ” És igen, aggaszt, hogy újra ekkora kultuszuk lehet az erős férfiaknak, mint amilyen Orbán Viktor. Halálra rémiszt az a hozzáállás, amely szerint ő megvéd, és a szabadelvű értékek már nem kellenek. Megértem azokat, akik néha szélsőséges nézeteket vallókra szavaznak. Azt viszont nem, hogy a politikusok hogyan élhetnek vissza ezzel, hogyan magyarázhatják félre a polgárok döntését, és hogyan indokolhatják a megszerzett bizalommal azt, hogy utána elnyomó rendszert építenek ki. De azért van remény, hiszen senki sem akar diktatúrában élni.