Kaltenbach Jenő: Az ellenzéki értelmiségről

Kaltenbach Jenő: Az ellenzéki értelmiségről

A facebookon, online sajtóban tájékozódva egyre csak azt látom, hogy az általam ellenzékinek, vagy legalábbis nem kormánypártinak tartott, nagyra becsült értelmiség zavara, különösen arról mi is lenne aktuálisan a teendő, egyre fokozódik.

Egy részük teljes letargiába esett

és arról ír, ad interjút, hogy minden elveszett. Ráadásul nemcsak nálunk, hanem egész Európában, sőt a világon. A liberális demokráciának annyi, visszavonhatatlanul. Itt az új barbárság kora. Részletes indokolás ugyan nem szokott lenni, így marad a puszta hit. Az ismert bon mot szerint, anélkül hogy vitatnám a fentieket, a jóslással vigyázni kell különösen a jövőre vonatkozóan.

Mások,

Magyarországon maradva, megelégszenek az ellenzék szapulásával. Fantázia, tehetség, gondolat nélküliség vádja hangzik el, sőt sokan állítják, nincs is ellenzék, csak politikai haszonlesők. Ez persze lélektanilag érthető, a csalódott ember már csak ilyeneket mond. Igaz közben elsikkad, hogy azért az ellenzékre is szavaztak néhány millióan, feltehetően beleértve a szerzőket.

Ugyanakkor az istenadta népet (szerintük) nem szabad hibáztatni, amely attitűd politikusoknál persze nagyon is érthető, az igazságkeresést azonban nem könnyíti meg. Arról nem is beszélve, hogy a politikusi kaszt valahogy mégiscsak az istenadta kegyeiből az ami.

Olyan is akad,

aki szerint (mondom ellenzéki) Orbán az egyetlen tehetséges politikus, így nem csoda, hogy őt imádja a nép. Lophat, csalhat, hazudhat, mégis ő a sztár, az alternatívát kínáló ellenzék meg szava hihetetlen lúzer.

Jó, azért akad olyan is,

aki mélyebben szánt, történelmi dimenzióban gondolkodik és így eljut odáig is, hogy azért a magyar társadalom gondolkodása, nemzetfelfogása, modernizációhoz való viszonya stb. is azért bizonyos szerepet játszhat.

Nos, nem akarom én az ellenzéki politikát elvtelenül védeni, még kevésbé magasztalni, de azért abba mégiscsak bele kellene gondolni, hogy a Fidesz és az ellenzék játszmája arra a sakkjátékra hasonlít, amelyben az egyik félnek az összes bábú rendelkezésére áll, a másiknak meg legfeljebb a király meg néhány gyalog.
Innen nézve Orbán tehetsége egyáltalán nem tűnik olyan lenyűgözőnek, miközben az ellenzék teszetoszaságának okai is kissé más megvilágításba kerülnek.

A sakktábla meg a játékszabályok megalkotói, felügyelői meg mi vagyunk, kivétel nélkül, ne tessék az előkelő, távolságtartó idegen fölényeskedő jelmezében tetszelegni.

Kaltenbach Jenő

A jövő értelmisége – nincs új a nap alatt 10.

Ground Zero, avagy a magyar politika nullpontja

Korábbi cikkekKövetkező cikk

Megosztás

További cikkek
argentin szurkoló
Az argentin szurkolót nagyon megviselte Messiék kiesése – videó

Az argentin szurkoló fogta és kidobta a tévéjét a társasházi, emeleti lakásából. Szerencsére sem autót, sem gyalogost nem talált el...

Elfogták a taxist késelő rablót

A rendőrök az este elfogták azt a férfit, aki tegnap hajnalban többször megszúrt késsel egy taxist a XX. kerületi Ady Endre utcában,...

iszapkatasztrófa károsult
Nem mindenkit kártalanítottak a vörösiszap katasztrófa után

A házat, amelyben a devecseri Burka család lakott, az iszapkatasztrófa után elbontották. Kártérítést azonban csak a bank kapott. 2010. október...

Bezár