A vezért néhány nappal ezelőtt részt vett az európai újfasiszták római tanácskozásán, ahol kifejtette, hogy konzervatív (értsd újfasiszta) ellenforradalmat akar indítani.

Ez nyilván azt jelentené, hogy a Fidesz modellt ki akarja terjeszteni egész Európára

Szerinte csak ő beszélhet a dolgokról “őszintén” az európai konzervatívok közül, mert Magyarországon nincs liberális túlsúly a sajtóban és nem kényszerül koalícióra.. Ez nyilvános beismerése annak, hogy Magyarországon nagyrészt megszűnt a sajtószabadság, valamit, hogy egypártrendszer van, azaz még KDNP sincs.

A dolog persze logikailag is hibás,

mert a valóságról csak a szabad (liberális) sajtó tud őszintén tudósítani, mert nem kell tartania a hatalom retorzióitól, sőt a sajtó csak szabad lehet, mert ha nem, az nem sajtó hanem lakíjmédia. Amit ő őszintének becéz, az a hazudozás joga, ezt kéri számon.
De lépjünk tovább.

Mennyi esélye van az orbáni tervnek?

Szerintem semmi. Nem is annyira azért mert Magyarország súlya Európában finoman szólva nem meghatározó, hanem mert a nagy látnok már megint fáziskésésben van.
A mögöttünk lévő évtized valóban az Orbánnak tetsző populista, nacionalista, fasisztoid fenyegetésről, a liberális demokrácia, a jogállam eróziójáról szólt. Ezek az erők ugyan hatalomra csak az olyan európai periférián, mint Magyarország, vagy Lengyelország kerültek, de befolyásuk európaszerte nőtt. A liberális és a baloldali áramlatok annak ellenére sem találtak megfelelő választ, a populisták sikereit hozó egyes folyamatokra, mint pl. a bevándorlás, hogy a kapitalizmus jelenségei, így a növekvő szociális egyenlőtlenség tulajdonképpen számukra kedvező volt.

Ez tűnik most megváltozni

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a migránshisztéria, amelynek eddig is az volt a feladata, hogy elterelje a figyelmet a növekvő szegénységről, kiszolgáltatottságról az egyik, és a növekvő gazdagságról a másik oldalon, veszít a vonzerejéből. A baloldal, amely eddig új válaszok után kutatott, lassan rájön, hogy nincs szükség vadonatúj válaszokra, mert a problémák is a régiek. A vagyon kötelez, a szociális igazságosság, a jólét mindenkinek, a jogállam, a jogbiztonság, a munkavállalói jogok, stb., mind jól ismert elvek, amelyek érvényesülését ma is számon lehet kérni. Ha végignézzük az elmúlt két év politikai, választási folyamatait, akkor van ok az optimizmusra, illetve az Orbánoknak a pesszimizmusra. És nemcsak az un. európai magországokban, hanem a félperiférián, mint Szlovákia, vagy Horvátország is, sőt, egyelőre ugyan csak helyi szinten, de nálunk is.

Orbán, nevezzük nevén, újfasiszta ellenforradalmának esélyei,

még a legóvatosabb fogalmazás szerint is, legalábbis nem növekedtek, sokkal inkább csökkentek. Nem is hiszem, hogy komolyan gondolja amit mond, de persze a hívőket lelkesíteni kell, nehogy a nimbusz elhalványuljon.

Forrás

1 hozzászólás

  1. Ejnye- bejnye! A fasiszták, soha nem tartoztak a kozervatívizmushoz! Íly módon, a szocialisták is konzervatívok! Hű- ha! Természetesen, hogy a liberálisok szerint, a liberális sajtó az őszinte! A degenerált ember is normálisnak tartja-: magát! Tudjuk-: Orbánnak semmi esélye! Halljuk már -legalább 20 éve! Igaz is! Egy esélytelent választanak az emberek -folyamatosan- 2/3- al! Tényleg-: úgy tűnik, változás lesz! Csak az a baj, hogy az a változás nem foglalkozik az “úgy tűnikkel”, hanem megy a maga útján, és az úgy tűnik-: eltűnik! Ennyi elég!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét