Kaltenbach Jenő: Szép új világ – Ügyfélkeringő

Lehet itt akármilyen rendszer, a hatósági mentalitás ugyanaz marad!! Ők az urak az én pénzemen!!! Erről szól az egész ország!! Ügyfélkeringő a javából.

Megírom mert feltételezem vannak sorstársaim….

1. A minap felhív az áramszolgáltató és közli, hogy ezentúl még évente egyszer sem olvassa le az órát, hanem én regisztráljak az oldalukra és küldjem be az óraállás fényképét. Megjegyzem, immár 7 éve napelemes rendszerünk van, amely azóta is több áramot táplál a rendszerbe, mint amennyit fogyasztunk és a többletért a szolgáltató egy vasat sem fizet.
Na jó, megpróbálok regisztrálni a rendszerükbe, de mindig kudarcot vallok az „akadálypályájukon”, így emailban küldtem el nekik a fotót és rettegve várom, hogy milyen újabb terhet lőcsölnek rám, az ügyfélre, akiből élnek!!

2. A lakásbiztosításom biztosítója felszólít, már másodszor, hogy fizessem ki a 2. negyedévi részletet. Hívom a lakhely szerinti ügyintézőt, de elérhetetlen. Ezután a központi ügyfélszolgálatot hívom, hogy elmondjam, hogy én a biztosítási díjat határidőben kifizettem, csak a vírusra tekintettel, nem postai csekken, hanem banki átutalással.
Közlik, hogy nem találják a beérkezést. Bediktálom a tranzakció összes adatát, de ez nem elég nekik kérik, hogy fényképezzem le és küldjem el nekik. Egyébként ha elküldöm semmi új információhoz nem jutnak, ahhoz képest amit bediktáltam.

Tetszenek érteni???

Van egy nyilvántartsuk, amely ezek szerint rosszul működik, és ennek összes ódiumát rám, a korrekten eljáró ügyfélre hárítják, arra akiből élnek!! Ez a közös mindkét ügyben! Lehet itt akármilyen rendszer, a hatósági mentalitás ugyanaz marad!!

Ők az urak az én pénzemen!!! Erről szól az egész ország!!

Megírtam a kálváriámat két szolgáltatóval, amelyek ugyanúgy felsőbb hatósági mentalitással nyilvánultak meg felém, az ügyfél felé, akiből élnek, mintha nekem kellene hálásnak lenni amiért egyáltalán szolgáltatni méltóztatnak.

Amint sejteni lehetett, kisvártatva nemcsak lájközön árasztott el, hanem sorstársak hasonló „élményeinek” egész sora. Mintha a magyar társadalom struktúrája sokkal egyszerűbb lenne, annál ahogy azt a tudós társadalom kutatók leírják. Itt nem ilyen-olyan okokból, paraméterek mentén különböző társadalmi csoportok szövevényes rendszere van. A dolog sokkal egyszerűbb.

Két fő csoport alkotja a magyar társadalmat, a hatósági (szolgáltató), és az ügyfél

Előbbiek hatalmuk biztos tudatban trónolnak, a hatalmi grádics különböző fokain, és legfőbb időtöltésük az ügyfelek életének megnehezítése, megkeserítése. Azt gondolná a naiv (külországi) szemlélő, hogy ezt a rendszert nem lehet tartósan fenntartani, mert az ügyfelek népe előbb utóbb megunja a megaláztatásokat és fellázad.

Csakhogy ki van ez találva!

A békéről, az egyensúlyról a rendszer örökös fennmaradásáról az ügyfélkeringő gondoskodik. Nevezetesen, az a körülmény, hogy gyakori a „helycsere”.

Aki egy ügyben ügyfél egy másikban hatóság (szolgáltató) és fordítva. Így aztán majdnem mindenki kiélheti hatalmaskodó hajlamait, meg bele is kóstolhat az ügyféli lét keservébe.

Mondom majdnem. Akadnak azért, nem is olyan kevesen, az örök ügyfelek, de ők nem számítanak.

Forrás

Semmi szükség nincsen se villanyórára, se gázórára!

Ahhoz, hogy leszereljék a villanyórát nem kell legalább tartozni?