Kaltenbach Jenő: Viszlát! – Senkit nem lehet akarata ellenére boldogítani….
Megosztás
Egyre több „viszlátot” lehet olvasni olyan gondolkodóktól, akik eddig töretlenül hittek abban, hogy Magyarországot olyanok lakják, akik valamilyen kifürkészhetetlen okból ugyan, de csak tűrik és nem szeretik, amit a regnáló tesz velük.
Egyre több „viszlátot” lehet olvasni olyan gondolkodóktól, akik eddig töretlenül hittek abban, hogy Magyarországot olyanok lakják, akik valamilyen kifürkészhetetlen okból ugyan, de csak tűrik és nem szeretik, amit a regnáló tesz velük. Bíztak abban, hogy kizárólag arra vár a szeretett nép, hogy eljöjjön a megfelelő pillanat, a demokráciában hívő és érte tenni kész vezető és teljes mellszélességgel felsorakoznak mögé.
De nem!
Rá kellett ébredniük, hogy se alkalmas ellenzéki vezető, se a pillanatot leső tömeg, se a szabadságvágy nem motiválja a magyarok zömét.
A döntés
Kaltenbach Jenő jogtudós, egyetemi oktató, az állam- és jogtudományok kandidátusa, az Alkotmánybíróság volt főtanácsosa, az ELTE docense úgy döntött, hogy befejezi közösségi oldalán folytatott „fotelforradalmárkodását”.
„Viszlát
Látva a tegnapi ellenzéki tüntetés szánalmasan amatőr voltát és úgy általában a magyar társadalom kétségbeejtő provincializmusát, önérdeke felismerésre és annak megfelelő cselekvésre való képtelenségét, első felindulásomban úgy döntöttem, hogy itt a fészbukon folytatott „fotelforradalmárságomat” abbahagyom.
Nincs semmi értelme. Hatást nem lehet elérni, senkit nem lehet akarata ellenére boldogítani. Az emberek többsége, ki gyávaságból, ki elvakultságból, ki kényelemből, ki meg egyszerűen azért mert neki így jó, beletörődött a helyzetbe, semmilyen ellenállásra nem kapható. És akkor még szó sem esett a cinikus haszonélvezők tömegéről, akik mindenre képesek, hogy a szajrét megőrizzék.
Egyszóval vége, be kell látnom, hogy ez az ország olyan amilyennek Ady több mint száz éve leírta. Irány vissza Ázsiába! Azaz, hogy oda se, mert ott, velünk ellentétben, már sok minden változott. Jó, akkor Türkiába.