Ide nekünk Horthy étkezőkocsiját! – Karácsony áporodott lehelete

Kásler ajándéka az országnak! Karácsony előtt, ahogy szokás, az országra rátelepszik a szentjótékonykodás, megszállva a lelkeket, ami jó és ez fontos. Azt a demagóg baromságot meg hagyjuk, hogy az év többi napján, hogy van ez. Az egykori főkormányzóné ilyen tájt mindig ételt és ruhát osztogatott a többi nercbe burkolt barátnője élén, Orbánné már szerényebb, ő mézeskalácsot süt, és a mások által adományozott holmik szétosztásához adja azt a szép arcát. Tudják: pedig közéjük is lövethetett volna.

Nekünk étkezőkocsi kell

Kásler miniszter, Orbán és Pintér urak (?) kesztyűsbábja, amikor éppen nem beszél és ír ostobaságokat ahelyett, hogy végezné legalább mint orvos a dolgát -legalább így karácsony táján- pénzt osztogat. Legutóbb, mint a pandéma alatt legfontosabb bevásárlást, Horthy Miklós étkezőkocsijának felújítását támogatta meg 25 millió forinttal. Tudom, mi ez a pitlák összeg a tárca költségvetéséhez képest, de mostanság, amikor már nemcsak a betegek, de az egészségügy is agonizál, mert elszívja előle a levegőt az állami részvétlenség és pénztelenség, a demagógián felül is minden fillér számít, és ha így, az egészségügy felől alulnézetből közelítünk, a 25 millió egy kisebb vagyon.

Vigyázat, a tetőn a Horthy-kultuszon dolgoznak!

Horthy Miklós nevéhez fűződik Magyarország egyik legdicstelenebb időszaka, most mégis kormányzati szinten megy az emlékhamisító szidolozás. Lassan úgy járunk az “őfőméltóságúval” is, mint annak idején a kiegyezés után, amikor a szabadságharcot leverő véreskezű császárból bölcs és kedvesen ketyós Ferencjóskát varázsolt az állami akarat, de még milyen sikerrel.

Hogy mikor kezdődött a kormányzó átfestése? Alighanem az Antall-kormány alatti újratemetésen, akkor azért legalább annyi jóérzés még  volt a politikus urakban, hogy hangsúlyozták, mint magánemberek vettek részt a szertartáson. Orbánék már a  kormányzó minden ócska cselekedete köré igyekeznek dicsfényt vonni, ha másképen végkép nem megy úgy, hogy ellenfeleit mocskolják. Mostanság már zsidómentőnek is ábrázolják azt az embert, aki maga is így nyilatkozott:

“Egész életemben antiszemita voltam”. 

Itt-ott már meredeznek Horthy szobrok, hiszen nem árt megmutatni ennek zseniális, magyarul csak törve beszélő vér-magyarnak a környezetét sem.

Kéretlen ravatalok

Közben a korházak egyes ágyai felesleges ravatalokká válnak, hiszen olykor már arra sincsen ember, hogy megetesse a haldoklót. Mit számít, oldják meg akik ott dolgoznak, a területért felelős imádkozó sáskának most sokkal fontosabb dolga van, mint velük foglalkozni, ő az új múlt építésén ügyködik, most éppen egy étkezőkocsinyit.

Az lenne csak az igazi demagógia még így karácsony közeledtével is, – már megint ez a fogalom- ha idekötném az országos éhezést, amiről most éppen a vírushelyzet okán sokkal kevésbé tudunk, legalább mi civilek, segíteni. Ki gondolta volna, hogy egyszer nosztalgiával emlékezünk az ételért kígyózó sorokra? Pedig így van, mert az az étel legalább konkrétan és nem csak úgy jelzés szerűen, mint a Orbánné mézeskalácsa,  ott volt és ha egy picit is, de enyhített a bajokon.

De hát nekünk ha hétköznap, ha karácsony:  Horthy kell!!!

karácsony

Pálmai Tamás

Pálmai Tamás

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “Ide nekünk Horthy étkezőkocsiját! – Karácsony áporodott lehelete

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük