Budapesti hétköznapok
Karácsony: hiszem, ha látom – summás vélemény a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsával folytatott egyeztetésről
Lefolytattuk az egyeztetést a kormánnyal a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának ülésén. A legfontosabb kérdés most a Budapestnek járó uniós támogatás okos és méltányos felhasználása. Miközben jelentősek a megközelítésbéli, ha úgy tetszik: filozófiai különbségek a városvezetés és a kormány között, egy részsikert már arattunk.
A kormánydelegáció ugyanis elfogadta,
hogy a Budapesten elkölthető helyreállítási európai támogatásról a városvezetéssel való egyeztetés alapján dönt.
Persze, hiszem, ha látom,
a megegyezést akkor tekintem érvényesnek, ha azt a kormány közzéteszi a hivatalos értesítőben, az elmúlt egy év alapján a szóban kimondott ígéretek megtartása – udvariasan fogalmazok – kérdéses.
Ami az értékrendbeli különbségeket illeti…
Hallom, látom, hogy a kormány úgy kommunikál, mintha valamiféle kegyet gyakorolna azzal, hogy az uniós Helyreállítási Alapból és a következő hét évre szóló uniós költségvetésből Budapesten is hajlandó költeni.
Úgy tesz, mintha ez a kormány pénze lenne.
Szerintünk meg a kormánynak nincs pénze, a magyar és az európai adófizetőknek van, a kormánynak az a kötelessége, hogy ezt okosan, a jövőt szolgálva és átláthatóan használja fel. Tegyük hozzá: az elmúlt tíz évben ez nem sikerült, most azonban, ebben a válságban már nem keverhetik össze a magyar gazdaság fejlesztését a kiváltságos kevesek gazdagságának gyarapításával. Ezért aztán a támogatás egy részének Budapest jövőjét szolgáló felhasználása nem valamiféle kegy, sokkal inkább juss: ez jár a budapestieknek.
A másik fontos különbség,
hogy szerintünk a Budapestnek járó támogatást úgy kell felhasználni, ahogyan azt a budapestiek meghatározták. A város lakóinak többsége egy zöld és élhető Budapest programjára szavazott az önkormányzati választáson, a felhasználás kiindulópontjának tehát ennek a programnak a végrehajtása kell legyen. Ebben pedig a kinevezett hivatalnokok mellett a megválasztott városvezetőknek egyeztetési és egyetértési jog jár.
Nem mellesleg, ezt írja elő az Európai Unió is a kormány számára.
A harmadik fontos szempont,
hogy tanulnunk kell a járvány és a válság tapasztalataiból. Nem kell több presztízsberuházás, nem kell több túlárazott gigaprojekt, az egészségügy, a zöld infrastruktúra, a humán tőke fejlesztése elengedhetetlen. Mondhatom másként is: az ember. Az uniós támogatásoknak az emberek jólétét és jól létét kell szolgálniuk. Mi ebből indulunk ki. Ezt szolgálja a járvány tapasztalatait számba vevő és a válság károkozását jóvátevő új normalitás megteremtése.
Ennek jegyében mondtuk el a kormánynak, hogy Budapesten az egyik legfontosabb kérdés az elérhető és megfizethető lakhatás támogatása, bérlakásprogramok indítása. Ezt az Orbán-kormány nem támogatja. Ezt a célunkat tehát máshogyan kell elérni.
Azt azonban a kormány sem tagadja már,
hogy az egészségügy fejlesztése elengedhetetlen, Budapesten is, az ország más részein is. Támogatjuk ezért, hogy az uniós források jelentős része az egészségügy fejlesztését célozza. Ez a járvány egy végzetesen kivéreztetett egészségügyi rendszert ért Magyarországon, ennek tragikus következményei látszanak a drámai halálozási adatokban. A változás immár nem lehetőség, hanem kényszer és kötelesség.
A harmadik fontos cél a zöld infrastruktúra fejlesztése
Mert míg a kormány arra költene ezermilliárdokat, hogy könnyebb legyen kiköltözni Budapestről, mi azt szeretnénk elérni, hogy jobb, kényelmesebb, biztonságosabb és egészségesebb legyen a fővárosban élni.
A zöld infrastruktúra fejlesztésébe mi több mindent beleértünk, a fővárosi parkok és közterek fejlesztésétől a környezetbarát buszok beszerzésén át a pesti fonódó villamoshálózat kiépítésén keresztül a dunai zöld folyosó kiépítésééig. A terveinket részletesen mutattam be a kormánynak is. És igazán nem vagyunk telhetetlenek, tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy Budapest nem telepedhet rá az uniós forrásokra, a magyar vidék fejlesztése elengedhetetlen.
Mert nem Budapest vagy vidék, csakis Budapest és vidék.
A kormány előszeretettel hangoztatja, hogy a következő években 3000 milliárd forint uniós fejlesztést valósítani meg Budapesten. Ebbe persze beleért mindent, ami Budapest területén van, illetve az agglomerációs közlekedést is. Nincs is ezzel baj. Mi azt igényeljük, azért küzdünk, hogy ennek a hatalmas összegnek mintegy 10 százalékát, nagyjából minden tíz forintból egyet az általunk meghatározott projektekre költsenek.
Mert ez Budapest az ország motorja, a főváros fejlesztése az országnak is érdeke. Az egészségügy, a humán tőke és a zöld infrastruktúra fejlesztése pedig Magyarország legjobb esélye.
