Karácsony másnapja és a NER induló 1967-ből

Most ért véget karácsony másnapja. Ilyenkor az ember bepótolja az elmaradtakat: kikanalazza a maradék halászlét, felhívja azokat a rokonokat, akikkel nem volt idő találkozni, bekapcsolja a számítógépet. Tilos viszont ezen a napon: 1. mérlegre állni, 2. a blúzra pöttyentett vörösborfolton dühöngeni, 3. az összetört karácsonyfadíszbe mezítláb belelépve csúnya szavakat sziszegni, 4. mártírarccal órákig mosogatni, elvégre még ünnep van, vagy mi?!

Arany és Vas

Én is most, a másodnap végén pótolom a választ a sok kedves karácsonyi üdvözletre. Ha lehet, nem egyenként, hanem együtt köszönöm meg őket.
Na de mivel? Mivel karácsony másodnapja volt, Szent István, az első keresztény vértanú napja, (halálra kövezték szegényt), gondolkodtam a híres Istvánokon. Széchenyi említése elrontaná az ünnepi hangulatot, hiszen éppen most prédálják el örökségét: a Tudományos Akadémia függetlenségét. De itt van pl. a költő Vas István. Ha már a kurzus Kulturkampfot folytat baloldali és demokratikus irodalmi hagyományaink ellen, ideje felvennünk a kesztyűt, és megőrizni, amink van. Vas Istvánt már egyszer kitaszították a nemzetből. Négyszer is munkaszolgálatra vitték, majd bujkálnia kellett. Amikor a négy nagyszülő keresztlevelét követelő időkben egy takarítónő azt hitte az asztalán álló Arany-képről, hogy az a költő nagypapáját ábrázolja, keserű humorral írta: “Megértem, ez a kép mit ér,/ És ma tudom csak igazán:/ Ő volt valódi nagyapám.”.

Menthetetlenül idetartozott, Arany népéhez és nyelvéhez:

“Kihúnyt már minden villany és dereng a ködben a hit:/ Tudom, valahol majd beszámíttatik,/ Hogy itt éltem és egyszer sem akartam élni máshol, csak itt,”
Nem akármilyen asszonyok szerették, maguk is művészek: Kassák nevelt lánya táncművész, nagyon fiatalon hagyta férjét özvegyen. Aztán Szántó Piroska, a festő, kalandos szerelmükről érdemes Nyáry Krisztiánt elolvasni. És érdemes újrahallgatnunk az Egy szerelem három éjszakája dalait is, Vas István szövegével. Az álnemzeti melldöngetések idején akár a NER indulója is lehetne: “Jobb a műnap, mint a nap,/ Anyagnál a műanyag/,…: Nemzetnél a műnemzet,/Rendet, rendet, műrendet!”

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük