Karácsonyi “kaszálj, ki tudja meddig kaszálhatsz” – Támogattam a “hazait”, nem kellett volna….
Karácsonyi ételsirató! Az eltelt közel egy évben egyre professzionálisabbak lettek a házhoz szállító boltok és láncok, ez egységesen elmondható róluk, mert még a leggyengébbek is fejlődtek valamennyit. Sajnos az elvitelre dolgozó éttermeknél már nem ilyen egyértelmű a kép. Most karácsonykor is sokan közülük engedtek a könnyű lehúzás csábításának és beszálltak a “kaszálj, ki tudja meddig kaszálhatsz” nemzeti játékba. Íme két gyöngyszem a Városi Kurír postájából.
“Kell, vagy nem kel?”
Tisztelt szerkesztőség!
A családunk évek óta ugyanabból a XX. kerületi étteremből hozza a karácsonyesti menü egy részét, az isteni halászlevet, rántott pontyot, a krumplisalátát és a hibátlan tartármártást. A többi finomság itthon készül.
Nagy úr a megszokás, így azután idén is megrendeltük és előre ki is fizettük menünk fő elemeit. Addig minden rendben is volt, ameddig 23-án sorra nem kerültem az étteremben, akkor azonban mint “derült égből a gumibot” vágott fejbe a felismerés:
“Géza, hiába sok éves jó üzleti viszony téged itt most átvernek.”
Azonnal szóvá is tettem a szokásosnál jóval kevesebb a halászlevet, és egyébként is, mire véljem a mellé adott FAGYASZTOTT, nyers halszeletet? A válasz megalázóan ócska volt:
“A halászlé nem kevés csak annak tetszik látni, a halacskát meg majd beletetszik dobni, amikor felmelegíti, és pillanatok alatt megfő.”
Csodálkozó válaszomra, hogy:
“de hogy fő meg, hiszen el se lepi a lé!.”
már kicsit emeltebb hangon érkezett a válasz,:
“ugyan, mondom, hogy nem kevés az, csak úgy tetszik látni.“
Majd a végső a beszélgetést lezáró mondat is megérkezett :
“Na akkor tessék eldönteni kell vagy nem?
Válaszomra:
“Utoljára még igen.”
rezzenéstelen arc volt a válasz. Azt már meg sem említem, hogy a krumplisalátából franciasaláta lett.
Epilógus
A karácsony esti tálaláskor derült ki, hogy az eddig években finom ropogós rántott ponty-patkó most valami egészen ócska, már-már ehetetlen étellé szottyadt vissza.
Karácsonyi átverés a Mecsekalján
T. szerkesztőség!
Ebben az évben ketten ünnepeltük a szentestét 90 éves édesanyámmal, gondoltam minek főznék? Megrendeltem, biztos ami biztos nem kettő, hanem három féle menüsort is a város egyik legpatinásabb vendéglőjének karácsonyi étlapjáról.
Az első meglepetés az volt, hogy a visszaigazolás 23-án délután 4 órára szólt, de csak este 6 után kerültem sorra. Addig több tucat sorstársammal együtt kint toporoghattunk az étterem előtt. Amikor végre én jöttem, jött az újabb gyomros, az ételért mintegy 30%-al magasabb árat kértek, mint azt a honlapon olvastam. Amikor rákérdeztem, mitől az áremelkedés, azonnal jött a lakonikus válasz,
ez a karácsonyi ár,
Tovább értetlenkedtem:
De hát a honlapon más szerepelt amikor egy hete leadtam a rendelést.
Ez igaz – mondták,
de azóta emeltek és ezt ott közzé is tették, miért nem figyeltem, egyébként kell vagy nem, ne tartsam itt fel nekik a sort!
Belegondoltam, hogy most, 23-án este hol és mit tudok a holnapi rohamfőzéshez vásárolni, majd megadtam magam és roppant rosszkedvűen távoztam. A történethez hozzá tartozik, hogy az étel kiváló és bőséges volt, de akkor is….
Jó néhány hasonló üzenetet kaptunk, és elgondolkoztunk
azon, vajon miért ez a sok eddig kiváló éttermet is átjáró lehúzási vágy? Azt ők sem gondolhatják komolyan, hogy ez az egy hét karácsonytól szilveszterig megoldhatja a gondjaikat. Arra viszont kiválóan alkalmas lehetne, hogy növelje jó hírüket, ami az újbóli nyitás után meghozhatná az eredményt, de őket sajnos levette a lábukról a “csak egy nap a világ” életérzés.
