Cikkem címe egy híres bakira utal az ötvenes évekből: a Néphadsereg pilótáit dicsőítő riport címe az lett volna, hogy “Reggeli szárnyalás”, csakhogy az imperialisták ügynökei eltüntették az ékezetet… Ez évi utolsó Heti lapzsemlémben  Erdő Péter bíboros karácsonyi nyilatkozatának méltán figyelmet keltő részletét, annak visszhangját szemlézem.

NGO-tlanítás: zene Orbán füleinek

A Városi Kurírban is olvashat Erdő Péter prédikációjáról, amely a Bazilikában a karácsonyi éjféli misén hangzott el. A magyar katolikus egyház feje ugyanakkor az MTI-nek is adott egy karácsonyi interjút, amelyben sikerült — nem először (lásd például a 2015 szeptemberi hírhedt megszólalását: “Erdő Péter: Embercsempésszé válnánk, ha befogadnánk a menekülteket“) — a jelenlegi sötét rezsim kedvében járnia. (Az óvatos bíborostól persze az sem áll távol, hogy a botrány elülése után utólag finomítson — például itt  — de a hatást addigra már elérte.)

Az NGO-k, a civil szervezetek, Soros György jótékonysági és közösségerősítő támogatásai ebben az “nemzeti együttműködős” világban szitokszónak számítanak. Ha tehát valaki előhozza, tudnia kell, mit csinál.

Erdő Péter tehát számíthatott a figyelemre, amikor az említett karácsonyi MTI-interjúban teljesen fölöslegesen odabökött egyet, így: “Mi azonban nem jótékonysági szervezet, nem NGO vagyunk, hanem alapvetően Jézus Krisztusban hívő közösség”…

Az egyház nem NGO

Nem véletlen, hogy ezt a részletet több kormányfüggetlen szerkesztőség is kiemelésre méltónak tartotta, amikor az MTI anyagát átvették. A hvg.hu így: “Erdő Péter: Az egyház nem jótékonysági szervezet“;  a 24.hu pedig határozottan kiugratta címében az “ngo-zást”: Erdő Péter: „A katolikus egyház nem egy NGO” 

Taplóság

Gábor György december 24-én éjfél előtt kommentálta a bíborosi interjút Facebook-oldalán.

“Nem a bíborostól fogom megtanulni, mi az egyház dolga és feladata. Nélküle is tudom, minek a jele az egyház, tudom, mit jelent Krisztus eleven testének tanúságaként szolgálni, tudom, mit teljesít földi vándorlása során az egyház”

— írta a vallásfilozófus.  — ”Mégis felmerül bennem, aki nem tartozom az anyaszentegyház kötelékébe, hogy egészen biztosan karácsonykor kell ezt hangsúlyoznia a bíborosnak? Létminimum alatt élők, éhező gyerekek, egy zsák krumpliért bárkit megszavazók, filléres közmunkájuk okán egzisztenciájukban rendre megfélemlített emberek honában tényleg ez a legfontosabb ekkléziológiai tanítás, amit karácsony napján hirdetni szükséges? Nem színezem: ennél érzéketlenebb és taplóbb megnyilatkozást nehezen tudok elképzelni.”

A nyugatifeny.hu portál ezzel a címmel vette át Gábor György bejegyzését: “A vallástudós kemény üzenetet küldött Erdő Péternek, aki szerint az egyház nem jótékonysági szervezet”

Célzatos szóhasználat, sanda szándékok

A Népszava rovatvezetője, N. Kósa Judit “NGO” címmel szentelt az ügynek publicisztikát, amelyben így írt:

“Az NGO – emlékeztessük magunkat – azt jelenti ugyanis, hogy nem-kormányzati szerveződés. Az tehát, ami nem NGO, eszerint kormányzati, igaz? Hogy a katolikus egyház esetében ez fogalmilag kizárt, elvégre az állam és az egyház szétválasztása a felvilágosodás óta olyan cél, amelyet a demokráciák legalábbis igyekeznek megvalósítani? S hogy a bíboros úr nem is így értette, hanem csak kikacsintott, gesztust gyakorolt, amikor a kormányzati kommunikáció egyik kedvenc szitokszavát alkalmazta?

Hát persze. De azért ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a magyar katolikus egyház feje miféle értelmezési rétegeket emelt be a karácsonyi interjújába ezzel a három betűvel. Elvégre mi itt pontosan tudjuk, mire utal a Fidesz-nyelvben az NGO: a sorosista, civil, migránsbetelepítő, ellenzéki, szólásszabadságot és szabad választást követelő kisebbségre. Az ellenségre, ha már itt tartunk.”

Az NGO az, aki nem eszik a tenyerükből

Az idei karácsony napjaiban portálunkon már felhívtuk a figyelmet a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, Iványi Gábor és munkatársai munkájára. Nem véletlen, hogy Erdő Péter megnyilvánulását bírálva az idézett bejegyzésben Gábor György is Iványi Gábort állítja szembe az Orbán-rezsimmel — akár még Ferenc pápa Krisztust idéző útmutatásai ellenére is — kiegyező, “bevett”, “történelmi” egyházzal:

“Vajon miért nem hallottam ehhez foghatót Iványi Gábortól?” — kérdezi Gábor György.
N. Kósa Judit pedig ezt írja “NGO” című publicisztikájában:
“Az NGO az, aki nem eszik a tenyerükből, aki az istennek sem hajlandó beállni a sorba, és akit nem lehet megtörni. Mondjuk ilyen Iványi Gábor egyháza, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, amelyet a kormány formálisan is kipiszkált a bevett vallási közösségek közül, és a számos nemzetközi pervesztesség ellenére maholnap kerek évtizede akadályoz abban, hogy hozzájuthasson a neki járó és az állampolgárok által neki szánt támogatásokhoz.

A mélypszichológiai magyarázatokon túl ezt a makacs törvényszegést nem indokolja semmi más, mint a tény, hogy Iványiék például a legősibb módon fogják fel a keresztények feladatát – segítenék a rászorulókat, tanítanák a tanulni vágyókat.
Kétségtelen: a kormánytól a lehető legfüggetlenebb módon.”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét