Dani nagyszerű srác. Orvos, akár az anyja. Rég kimehetett volna Svédországba, de maradt. Mert szeret veszélyesen élni, keveset aludni, sokat dolgozni. A semmiért. Ezért maradt. Katasztrófaturistának a saját hazájában. Akárcsak mi. Ő szokta mondani, ha valamivel nagyon tele a bakancsa: „ki nem szarja le!”
És tényleg! Most olvasom valamelyik Fideszes okádék lapban….Nem, nem tudom, melyikben. Bármelyikben. Bármelyik ötszázban.
Ki nem szarja le?
Már minden médium Fideszes…okádék…hazug…szürreális…lopott. Az egész kibaszott életünk az. Mint ahogy a magukat politikusnak, államférfinak, valakiknek gondoló senkik is. Az összes tetves luxusjachtjukkal, repülőjükkel, stadionjaikkal. Hazug, szürreális, szánalmas, szemét az egész….Olyan illiberális!…Ki nem szarja le?
Szóval most olvasom, hogy a Fidesznek már 3 millió támogatója van!…Azért érdekelne, miért nem írtak ötöt? Vagy hatot, hetet? Nem mindegy mit hazudnak-okádnak a képünkbe? Miért pont három akadt be a Habony-műveknek? Valaki?…Na, mindegy….Ki nem szarja le?
HÁROMMILLIÓ! Rendben. Legyen. Mit számít? Akár még igaz is lehet. És? ÉS AMÚGY, KI NEM SZARJA LE!? Hitlert fénykorában minden tíz németből nyolc istenítette. Nem volt olyan Román – papíron – aki Ceausescut ne tartotta volna minden idők legnagyszerűbb emberének. A Kárpátok Géniuszával keltek-feküdtek. És? És hol van most a rajongás? Hol a kultusz? Hol a birodalom? Besúgó hálózat, titkosrendőrség, stadion, palota. Hol van? Hol vannak?
A folytatásban: miért ennyit hazudnak csak?