Kedves Bátyám! Karácsony van. Az első nélküled…..

Idén márciusban mentél el, most Karácsony van. Az első nélküled. Levelet írok neked, mert eljött az ideje, hogy én is belépjek azon hibbantak sorába, akik nem létező embereknek írogatnak. Elég öreg vagyok, megengedhetem már magamnak a kinevetés luxusát… Meg ilyen a lélek. Vagy mi a franc? Persze azt is a sámánok meg a papok találták ki, hogy vigaszt nyújthassanak és ezáltal uralkodhassanak rajtunk. De mindegy.

Én legalább a magam kedvére hülyülök el…

Tudod, naponta eszembe jut, mikor felhívtak a kórházból, és ordítottam- “Ember, mondja már meg, hogy mi van?” Aztán berohantunk a fiammal, de akkor már két napja nem voltál életben. Mi csak akkor tudtuk meg, noha minden irat nálad volt a hétvégén, amikor rosszul lettél egyedül. Rám terpeszkedett az érzés, hogy már nem tehetek semmit és agyon is nyomott… Pofán vágott a valóság. Szaladhatunk, de a Halál eljön. Nincs kivétel, nincs menedék.De így? Egyedül? Nyomorultul? Fogtam volna a kezed!

A lányaid jól vannak, bár jöhetnének többet a Mamához…

A lakásod egészen más lett. Kifestettem, átrendeztem. Barátságosabb, lakájosabb. Vettem bele ezt azt. Ne aggódj, az összes elektromos mütyűröd megvan, nem dobtam ki semmit! Talán én is hasznát veszem valamikor, bár a technika nagyon rohan, nem kell már vezeték lassan semmihez.

A gyerekeim nemrég megtalálták egy fotódat, ami nem sokkal távozásod előtt készült itt lakásban. Borostás vagy, sovány és fáradt. De talán kicsit vidám és bizakodó is. Különben mi a francnak csináltál volna selfit?! Zokogtam, amikor megnéztem. Nem is gondoltam, hogy ilyen hirtelen feltör… Magamat hibáztatom, hogy nem vigyáztam eléggé rád. A gyerekek szerint persze nem így van. Azt mondják, ezt senki nem tudhatta előre. De akkor is fáj.

Szoktad mondani- “Zoli, nagyon nehéz Anyánkkal.” Akkor még te éltél mellette. Hát már 81. Azóta sokat romlott sajnos. Nem is értem, hogy tudta túlélni a halálodat. Iszonyat ereje van. Ilyenre csak a nők képesek. Vékony és szívós. Lassul, makacsabb, pakol folyton, aztán nem talál semmit. Ez tartja életben. A mozgás. De inkább csinálja, minthogy elüljön. Az a vég…

Én hülye vagyok, türelmetlen, és ingerlékeny..

Ismersz. Sose voltam a türelem szobra. Meg én is öregszem. Hamar kiabálok, aztán megbánom. Anya persze nehezen viseli ezt. Duzzog, aztán elmúlik. De szépen ellátom azt hiszem, nem szenved hiányt semmiben. Meg sétálunk sokat a környéken.

Télen korán sötétedik, hamar lefekszik. Ha este megyek fel hozzá, már alszik. Persze megy a tv. Lekapcsolom, leveszem a szemüvegét. Ha felébred, beszélgetünk még kicsit. Ilyenkor simogatom a haját. Olyan esti béke van a lakásban, mint gyerekkorunkban. Emlékszel ugye? Csak az autók halk zaját lehetett hallani. Ilyenkor jó. Megnyugszom. Bele simulunk a szeretet csendjébe. Arra gondolok, hogy mindig feljöhessenek ide…

Régen a nagymama sokszor mondta, hogy ha meghal, várják már a szülei, testvérei a Mennyországban. Szeretne már velük találkozni. Emlékszel? Kinevettük. Mi, az okos, tapasztalt gyerekek. Most pedig már nekem is eszembe jut néha ilyen. Látnám Aput, meg Téged is. Hiányoztok. De még nem szabad. Az csak duma, hogy valakinek még dolga van, és ettől marad életben. Lóf@szt! Erő kell. Legbelülről. Gondolkodás, számítás nélkül! Csak az segít! Egypárszor elküldtem már én is a Halált a francba. Ezért maradtam életben… Most még nem győzhet rajtam. Tudtam…

Én nem hiszek a túlvilágban se…

Viszont a kvantum fizika egyik alapelve a részecske összefonódás. Ha két kvantum részecske valaha összeütközött egymással, akkor hiába válnak szét, hiába vannak sok ezer kilométerre egymástól. Ha az egyikkel történik valami, akkor a másik is ugyanúgy reagál, pedig közelébe sincs. Megmagyarázhatatlan, de így van. Kísérletek is bizonyítják.

Születésem pillanatától együtt voltunk, segítettünk egymásnak minden bajban. Összefonódott a sorsunk. Ezért reménykedem abban, hogy egyszer majd a Világmindenség burkán, eseményhorizontjának határán ott leszünk ismét a forró nyárban, a harkányi fürdő medencéjében és boldogan dobáljuk az első, gyönyörű, színes, felfújható strandlabdánkat a Végtelenbe. Akkor újra együtt leszünk. De már örökre…

Addig is Boldog Karácsonyt Neked!

És Boldog Karácsonyt Nektek is Kedves Barátaim, Ismerőseim, akik megtiszteltek azzal, hogy az oldalamra látogattok! Béke veletek!

Íródott Pécsett, a 2020. esztendő Karácsonyán

horoszkóp

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “Kedves Bátyám! Karácsony van. Az első nélküled…..

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük