A Kedves Vezető! Ő maradt nekünk – A történelemben már annyiszor, most újra megérkeztünk…. Megérkeztünk??

Na, szép! Szóltunk előre. Nncs benzin, meg gázolaj…meg cukor, meg lassan semmi. De, legalább a kurv@ kormányzati csapatós-repcsikbe van kerozin. A Kedves Vezető meg kapva az alkalmon, már lassan a budira is azzal jár. A naggyal, ami akkora, mint egy bombázó. Lássák már a népek, kinek mit adott a kormánya. Neki ezt. A rongyrázást, a budai várat, a Balatont. Egy teljes országot. Nekünk meg a benzin, gázolaj, cukor, étolaj, tojás, meg a csirkefarhát (baszki! Itt tartunk! A CSIRKEFARHÁT HIÁNYCIKK!) hűlt helyét a polcokon.

A Kedves Vezető! Ő maradt nekünk. De, legalább belőle, meg a családjából van rogyásig

Majd őket tesszük a fa alá. Nekünk ők jutottak. Lehetett volna persze valami intelligensebb gazember is, de kis ország vagyunk, nem válogathatunk. Ha már királyi család, arra biztatnám a nagyérdeműt, senki ne gondoljon most a kedves Vezető édes anyukájára, még akkor sem, ha a hold túlsó oldaláról is látható ez az orbitális győzelem, meg a romantikus magyarországi életképek, valaha volt, mára egy őrült rendszer mementójaként rohadó benzinkutak leragasztott-drótozott-kötözött, használhatatlan töltőpisztolyairól. És akár szájról is tisztán olvasható az üresen kongó benzinkutak környékén ődöngő üzemanyagra vadászó autósok szívből jövő, kormányfő felé áradó tiszta gyermeki szeretete, és közvetlen jókívánsága, amiben a kedves mama, a nemzet mamájának a neve is vissza-visszatérő motívum rendre. Amúgy is el van most a mama havazva nagyon.

Elkészül a szerény kis kecó végre Hatvanpusztán,

amit két kezünk munkájával – ja! Cca 10 millió magyar melós vére-verítéke-adója a habarcs – rakott össze a szent család. Egész jó lett, szorongani nem fognak, majdcsak, mint Versailles, szerény 20.000 négyzetméter kacsaláb. Akkorkára sikerült, hogy kell majd valami térkép is hozzá, mert a papa, a könyvtárszobából – mint egy focipálya kétszer – ha elindul a háló felé, elég, ha egyszer téveszt irányt, és tuti, hogy a TEK kell helikopterestől-páncélostól, hogy megtalálják valahol a cselédlakások, a szökőkút-installációk, meg a pálmaház bermuda-háromszögében, különben éhen hal a fegyverszobák-folyosók-gardróbok-medencék-billiárd-, és szivarszobák rengetegében. Térkép nélkül reménytelen lesz, na!

Nem ők a hibásak, valójában mi tehetünk róla

Hatvanpusztáról, Rogánról, Mészárosról, és az ő Andikájáról, az egész nyomorult bagázsról, az ország nyomoráról, a benzinhiányról, az üres polcokról.

Mi, akik kétharmada elhitte, hogy egy klinikai-eset hibbant gazember tud vízen járni. Hogy nem is baj, ha szétlopja az országot, hátha nekünk mégis marad belőle valami. Hogy a romokon is van élet. Hogy kórházak helyett gyógyulhatunk stadionokba, hogy a suli az nem fontos, lásd a világ legstupidabb embere is mire vitte, elég csak a Kedves Vezető barátjának lenni.

Nem tagadhatjuk, a mi bűnünk. Mi hagytuk. Mi tapsolunk-hozsannázunk már 12 éve, pedig a szemünk előtt zajlik az évezred lopása. Mi, ez az amúgy jóravaló, de a történelemben mindig szerencsétlen kis nép, aki jámbor módon megint hagyta, hogy néhány minden hájjal megkent gazember legyalulja hazánkat, 12 év alatt magához rántsa a mocsokba, a fertőbe, az őrületbe, és a romokon létrehozza a maga képére formált beteg, bokacsattogtatós-, rongyrázós-, tivornyázós-, bebaszós-, repkedős-, jachtozós arisztokráciáját, tízmillió magyart meg visszarugdosson a hetvenes-nyolcvanas évek Romániájának világába.

Oda, ahol nincs egészségügyi ellátás, oktatás, ahol tanárokat rúgnak ki, ahol sorok állnak az üresen kongó benzinkutaknál, lassan nincs élelmiszer, ami van megfizethetetlen, és a csapból is a hányinger állami propaganda, meg valami mitugrász gazember őrült hablatyolása ömlik! A történelemben már annyiszor, és most újra megérkeztünk….Megérkeztünk??

Forrás