Kell egy jó hír? Mert ilyen is van…. – Tudunk mi, ha akarunk! De tud a kormány is?

Megannyi kormányzati ígéret hangzik el folyamatosan “mentőövről, amit kormányék dobnak”, meg “tűrjél, mert most az államnak is kemény a helyzet”, meg, hogy “nem maradsz az út szélén….”, de az érezhető, prompt segítség valahogy mindig azokat találja meg, akik elég közel tömörülnek a bizonyos nemzeti kondér körül. Az alábbi történet sem azért sikeredett -ha pillanatokra is, de- jóra, mert a regnáló megemberelte magát, hanem….

A törzsvendégek mentették meg a bezárni készülő kocsmát

“Reméljük érzitek a szeretetünket és elfogadjátok a támogatásunkat. Ez itt most az a borravaló, amit úgyis a Kifliben hagytunk volna az elmúlt hosszú hónapok alatt”

– írják a tulajdonosoknak küldött levélben a Kifli ÉS Kocsma törzsvendégei. A kocsma tulajdonosai meghatódott Facebook posztban köszönték meg a támogatást.

“Kicsit korábbról kell kezdenem, mert mély és igazi érzésekről kell beszámolnunk.

Hat és fél éve megálmodtunk valamit, ami akkor csak arról szólt, hogy egy házaspár kikeveredjen a multik világából és a saját lábára álljon. Megálmodtuk, létrehoztunk valamit, ami még mindig csak egy-két üres, bár valljuk be, egész ügyesen berendezett szoba volt. Aztán lassan, de nagyon biztosan megjelentetek ti, akik megtöltöttétek ezeket a szobákat először hanggal, aztán szeretettel aztán nagy találkozásokkal, végül pedig miattatok ez a pár szobácska egy helyszín lett.

Egy olyan helyszín, ahol barátságok születtek, jó volt együtt, jókat beszélgettünk, jókat ittunk, jókat ettünk és akkor veletek, miattatok létrejött az, ami a Kifli ÉS Kocsma. Ami sokkal jobb, mint amit megálmodtunk, amiről valaha is álmodoztunk.

Aztán jött a baj először, összeszorítottuk a fogunkat és túléltük.

Megint találkoztunk, nagyon jó volt és azt hittük, hogy ezt a kis bajt megettük reggelire.

Azután jött a baj, ismét bezártunk, ismét az üres,

hideg kocsmába járunk le hetente kétszer, hogy megy-e a fűtés, minden rendben van-e. Ez tartott mostanáig, amikor minden kitartásunk ellenére azt a forgatókönyvet is elő kellett venni a lehetetlen polcról, hogy bezárunk. Nem, ez tényleg nem lehet! Mi már nem csak azért dolgozunk mindkettek más-más helyeken, hogy legyen kenyerünk, hanem azért is, hogy megmentsük a kis álmunkat, a mi közös kis Kiflinket:)

És akkor a legreménytelenebb estén,

amikor már mi is elszontyolodunk és fogyó lelkesedéssel nézzük a jövőt, jön egy bukósisakos emberke, becsönget este hétkor (Csabi: “ki a tököm jön ilyenkor?” (sic)) és azt állítja, hogy csomagot hozott. Hát én elhittem. Átvettem.

A továbbiakban nem tudok sem írni, sem beszélni, mert egyszerűen nincsenek szavaim a köszönetre.

Egy nagyon fontos dolgot azonban tudnotok kell: ez a kis bukósisakos emberkét akkor küldtétek, amikor pont lebuktunk a víz alá, minden egyéb munkánk és erőfeszítésünk ellenére.
Mivel a vendégeinkről nem adunk ki információt, nem is köszönjük meg nektek név szerint, de bárkik is bujkáltok a bukósisakos emberke mögött, tudjátok meg, hogy most pont megmentettetek minket, most pont visszaadtátok az életbe vetett hitünket és biztos, hogy ez a csehó ki fog nyitni. Most főleg nektek köszönhetően!

Köszönjük és csak kerüljetek elő, szem és torok nem marad szárazon, a hordó nem áll meg! Manka, Csabi”

figyu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük