Kell minekünk rohamsisak? – Százmilliárdok haderőfejlesztésre – Kinyírják az önkormányzatokat

Kedvenc belvárosi romkocsmámban merengve a világ dolgain, rájöttem, hogy nyílt gyónás keretében kell vallomást tennem kripli mivoltomról, ugyanis egy napig sem voltam katona. A közvélemény pedig igen magas körökből származó vélekedés alap-ján tudhatja, hogy aki nem hordott uniformist, az nem is igazi férfi. Fogyatékos vagyok, no!

Ezen tézis alapján ugyan a világ 22 országában nem élnek igazi férfiak,

merthogy ennyi önálló államban nincs nemzeti hadsereg, ámde többségük kicsiny, nemigen fenyegetett állam, közöttük jóformán csak Costa Rica és Panama tekinthető az igazán retardált civilek hazájának.

Mármost mi ezt nem engedhetjük magunknak, már csak hősi múltunk miatt sem,

de azért sem, mert a miniszterelnök nem egyszer elmondta:

„Erős Magyarország nem létezhet erős hadsereg nélkül. Az a nemzet, amely nem tudja megvédeni az országát, nem is érdemli meg azt!“

Ráadásul tagjai vagyunk az észak-atlanti katonai szövetségnek, a NATO-nak, s vállaltuk, hogy ütőképes hadsereget tartunk fenn a tagországok közös biztonsága érdekében. Így is teszünk! Voltak ugyan lemaradásaink, de 2026-ig több mint 3500 milliárd forintot költünk közpénzből a Magyar Honvédség elavult fegyverzetének fejlesztésére. Új harckocsikat, helikoptereket, kézifegyvereket, repü-lőgépeket, légvédelmi rakétákat és most éppen „Vaskupolát“ szerzünk be. Kiépítjük a magyar hadiipart! A miniszterelnök szerint a hadászati fejlesztés célja, hogy Magyar-ország bármely irányból érkező támadást saját erőből is ki tudjon védeni.

Kell minekünk rohamsisak?

Orbán Viktor ugyan fontosnak tartja a NATO-t, de nem gondolja, hogy Magyarország katonai biztonságát a szövetségre lehetne alapozni. Hogy az adófizetők jól értsék a védelmi terveket, Benkő Tibor honvédelmi miniszter is elmondta: nem azért fejlesztjük a magyar haderőt, mert háborúra készülünk, hanem hogy képesek legyünk meg-védeni a békét! A NATO-doktrína alapján „elrettentést kell alkalmazni”, mert

„az erőssel tárgyalnak, a gyengének parancsolnak.”

(A múlt század ötvenes éveiben járta ez a vicc nálunk: Háború? Az nem lesz! De lesz olyan békeharc, hogy kő kövön nem ma-rad!) Talleyrand, aki sokáig volt Napóleon külügyminisztere, egyik igen világos pillanatában mondhatta:

a háború túl komoly dolog ahhoz, hogy katonákra bízzák.

Igen magvas gondolat

Hanem azért katonai ügyekben – belátom -, érdemes a katonákat meghallgatni, ha a katonapolitikát talán nem is szabad rájuk bízni.Mármost a fegyverzet fejlesztése minden bizonnyal katonai kérdés, az erre fordított pénzösszeg meghatározása, a fedezet előteremtése politikai kérdés.

A magam bamba civil módján a szomszédok között körülnézve nem látok minket fenyegető politikai, pláne katonai mozgá-sokat, legfeljebb a menekültek (migránsok) hadserege próbálja áttörni a déli kerítést, de ez ellen sem a tankok sem a rakéták nem alkalmazhatók.

Viszont irgalmatlanul drágák. És még járvány is van!

Minden más fenyegetés nagyon távoli és kétséges, de inkább nincs is! Azaz dehogy nincs! Itt van a belső ellenség, hivatalos nevük: telepü-lési önkormányzatok. Tőlük most a friss gazdaságvédelmi terv keretében megvonják legfőbb bevételük, az iparűzési adó egy jókora részét. Aztán boldoguljanak, amint tudnak. Sokuk úgyis az ellenzék bázisa, pusztuljanak! A fideszesek meg majd kapnak külön a büdzséből hűségjutalmat. A politika a mindig szűkös források felhasználásában szükségképp sorrendet tart, s a közérdeket valóban szolgáló politika épp a helyes prioritások eltalálása.

Az én sorrendem erősen más lenne, mint Orbán Viktoré

  • Biztosan nem vennék tankokat, rakétákat és Vaskupolát (újságírók fürkész drónjai ellen), és békén hagynám,
  • sőt inkább támogatnám az önkormányzatokat, visszaadnám elrabolt bevételeiket, hogy képesek legyenek törvényben rögzített teendőik finanszírozására.
  • Nem mellékesen pedig befejezném a Lánchíd felújításával kapcsolatos ingyencirkuszt, és az államkasszából kifizetném a hiányzó pénzt.
  • A költségvetési törvényben rögzíteném az orvosok béremelését! A háziorvosoknak is, a fogorvosoknak is, a nővéreknek és technikai személyzetnek is jutna pénz.
  • Elindítanám a komoly egészségügyi reformot – kerül, amibe kerül!
  • A fertőzés miatt betegállományba kerülő tanárok a tízféle nyomtatvány kitöltése nél-kül megkapnák a 100 százalékos táppénzt.
  • A távoktatásba kényszerült nyomorúságosan élő gyerekek ingyen kapnának az államtól elektronikus eszközöket.
  • Az iskolások szükség szerinti fuvarozására a szegény vidékeken közköltségen iskolabuszokat állítanék forgalomba.
  • Megháromszoroznám a családi pótlékot – ha lehet, differenciáltan, hogy a szegényeknek több jusson.
  • Megnövelném a munkahelykeresési támogatás idejét és összegét!
  • A szociális ellátó hálózatban dolgozók fizetését is felemelném legalább a létminimumra.

Nagyjából ezek azok az apróságok, amelyekre szívesebben költeném a milliárdokat. Amondó vagyok, hogy előbb maradjunk életben, aztán jöhet a véderő fejlesztése. A NATO meg majd csak ellesz valahogy addig, amíg talpra állunk.

figyu

One thought on “Kell minekünk rohamsisak? – Százmilliárdok haderőfejlesztésre – Kinyírják az önkormányzatokat

  • Egyértelmű. Ebből a világból ki kell lépni! Mindenki minket támad. Nem érdemelnek meg! De hova jutunk? Ezen kellene egy keveset gondolkodni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük