Kellene nekem egy jó kis állás! Kevés meló, jó fizetés, semmi felelősség!

Tisztelt Gyurcsány Ferenc exminiszterelnök úr! Kedves Feri! Sajnos nem ismerjük egymás, soha nem találkozunk, kérlek, ne vedd rossz néven a megszólítást, mostanában ez a divat a boltban is, a közéletben is.

Azt olvastam az interneten

– már nem is emlékszem, melyik hülye portálon – hogy te vagy az ellenzék főnöke, …

“a baloldal vezetője …aki évek óta irányítja a baloldalt, mostanra pedig any-nyira megerősödött, hogy kénye-kedve szerint játszadozik szövetségesei-vel. Gyurcsány Ferenc maga fog dönteni arról, ki lesz a baloldali miniszterelnök-jelölt“

Tovább nem olvastam az irományt, egyfelől nagyon hosszú volt, másfelől elég nehezen birkózom a betűkkel, de éppen ezért gondolom, hogy alkalmas lennék a munkakörre, amelynek megszerzésében nekem igen hathatósan segíthetnél.

Na szóval….

Arra gondoltam, ha te kényed-kedved szerint játszadozol, gründolhatnál nekem valami jó kis állást, mondjuk egy képviselői stallumot. Jön ez a választási cirkusz, fellépnék a manézsban. De arra figyelmeztetlek, hogy csak kormánypárti pozíciót fogadhatok el, mert úgy tapasztalom vagy tíz esztendeje, hogy kormánypárti padsorokban az embernek jó szerint semmi dolga nincs. Ha valami törvényjavaslatot kell beterjeszteni, azt az ember előző nap készen megkapja valamelyik okostojás főnöktől, (ha elég nagyok a betűk, a fölolvasás még menne), és a kereset is elég tisztességes, hallom épp a minap emelték fel a jó emberek (jó asszonyok) tiszteletdíját. No meg aztán itt-ott akad némi mellékes is. Hiába no! Fletókám! Kicsi a nyugdíjam. Választás lesz nemsokára, te döntesz a képviselői stallumokról, ideje hogy én is hozzájussak valami szinekúrához. Aztán majd adott jelre én is bólintok, vagy rázom a fejem, és csak mondjátok meg, melyik gombot kell nyomni, pont olyan leszek, mint az a mai 133 nagyon bátor vak ló.

Hanem Fletókám!

Néhány apróságra még ügyelned kell! Én a kormánypárti képviselői székben két dologra nem leszek képes: dolgozni és gondolkodni.

Mindkettő irtó macerás, mert az ügyeknek utána kellene járni, megismerkedni az érdekeltekkel, lehetőségekkel, válaszolni ostoba kérdésekre, hogy mit, mikor miért, miből – no hát ezt nem! Én manapság látom magam előtt a jó példát: kormánypártinak kell lenni, mert esetükben kizárt, hogy gondolkodniuk kellene, (a mai többségnek ez egyenesen tilos), a munkájuk pedig kimerül a gombok nyomogatásában, esetleg némi befolyással való üzérkedésben. Ez nekem is menne. Úgyhogy én feltétlenül kormánypárti padsorban kérek magamnak nyugdíjas helyet, még a katonai kosztot is képes leszek elviselni, ha ezt megszerzed nekem, Ferikém! (Közben persze az oltásra is igényt tartok, mint Enyvestenyerű Pocaknagyért honfilázzal aggódó igaz magyar, valamint krónikus beteg és kissé retardált (ez mit is jelent?) választójogú állampolgár.

Na akkor Ferikém! Megállapodtunk? Válaszod kérlek, küldd a szerkesztőség címére Lovász Péternek!

oltási stratégia, figyelmeztetés

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük