Kemény szavak egy polgármestertől: a gátlástalanság kora

Molnár Róbert jogász, Kübekháza polgármestere jó ideje minden hétvégén az Azonnalin jelentkezik rovatával, a Majomszigettel. Mi most a legutóbbi, “Áldjon meg téged az Orbán Viktor ” című, a gátlástalan hatalomról szóló jegyzetének egy részletét közöljük.

A gátlástalanság kora

Miközben országunk e különleges történelmi helyzetben a járványra figyel, a különleges jogrend keretében különleges tetteket hajtanak végre vezetőink, de nem a népükért. A kormány még ebben a helyzetben is a saját hatalmának erősítésén, az ellenzék likvidálásán, minden polgári és civil kezdeményezés meghiúsításán, maga és oligarchái zsebének tömködésén, és egy egész nemzet leuralásán mesterkedik. Persze, nagy műgonddal őrködnek a látszat felett, hogy minden köztörvényes bűncselekményük kívánatosnak, fosztogatásaik és a jogrendtiprásuk nemzeti és vallásos (keresztény) jótettnek tűnjön.

Ha az elmúlt tíz év történelmét egy mondatban kellene összegezni, és e fejezetnek címet adni, talán azt adnám: A gátlástalanság kora.

 

garastalan

 

Nikodémus életében a Jézussal való találkozás éjszakáján valami megváltozott

A változás a szívében kezdődött, és belülről kifelé haladt. Talán két és fél évre az éjszakai története után ismét felbukkan Nikodémus neve, amikor egy koncepciós per kapcsán összetűzésbe kerül a saját farizeus párttársaival. Akiktől, mihelyt képviselte velük szemben az igazságot, nevezetesen azt, hogy meghallgatás nélkül nem lehet senkit elítélni, máris megkapta, hogy „talán te is galileai vagy?”

Hát így van ez ma is. A kormányfő és kormánya a szolgálóvezetés helyett Isten nevében folytat háborút saját népe és kritikusai ellen. Alázatos vezetés helyett lealáz, gyűlöl, karaktergyilkol és igáz. Nyomokban sem tartalmaz semmi keresztényit. A fa ugyan lombos (szavakban nagy a vallásosság), de gyümölcs egy sincs rajta.

Nikodémus a szintén főtanácsbeli Arimátiai Józseffel együtt helyezte sírba Jézus testét, nyíltan felvállalva hovatartozásukat és az esetleges retorziókat. Nem foglalkoztak ekkor már a félelemmel, nem számított nekik, hogy ki mit gondol róluk. Már nem a szavaik prédikáltak, hanem az életük. Hittek és cselekedtek. Keresztényekké lettek.

(Olvassa el a teljes cikket az Azonnali portálon!)

Kapcsolódó

 

gátlástalan

 

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük