Banánköztársaság
Találós kérdés! Ki az? Nemzeti sármőr, aki tíz év alatt akkora evolúciós ugrást produkált, amire az emberi fajnak évmilliók kellettek…
Találós kérdés! Na, ki az? “Mindenki a maga sikere kovácsa, ez bárki legyen, azt gondolom, tehát mindenki, mindenki, tehát kell hozzá, hogy valamire vigye, vagy valamire ne vigye, ahhoz is kell ám nagyon sok minden, ez lehet pozitív, negatív.”
Találós kérdés! Na, ki az? “Mindenki a maga sikere kovácsa, ez bárki legyen, azt gondolom, tehát mindenki, mindenki, tehát kell hozzá, hogy valamire vigye, vagy valamire ne vigye, ahhoz is kell ám nagyon sok minden, ez lehet pozitív, negatív.”
Áááá, hagyják! Hát ki lenne, mint a végtelenül intelligens sármőr, az éppen másodvirágzását élő nemzeti csajmágnes!
Mondjuk Pityu, a haverom, aki sajnos nevén nevezi a dolgokat, teljesen más összetett szót talált erre, de, mi ne legyünk Pityu, mert egyrészt vesztésre áll a saját pálinkaszabadságharcában – éljen és virágozzék a Kedves Vezető – másrészt rém mocskos szája van.
Naná, hogy a nemzeti mangalicaszerelő naccs’úrra gondol az oktalan szerző, naná!
Valójában lényegtelen lenne a kedves neve,
egyrészt mindenki tudja, ki, ne tudná, nála van a pénzünk mind, másrészt vele kelünk vele fekszünk tíz éve.
A szerencsétlen falubolondjával, aki isten segedelmével – nálunk a Kedves Vezető – tíz év alatt akkora evolúciós ugrást produkált, amire az emberi fajnak évmilliók kellettek. Eszközhasználat, artikulált beszéd, írás-olvasás, ilyenek.
Na, jó, még nem teljes a siker, ezért dugdossák a közvélemény elől a Kedves Vezetőék, mint a lopott biciklit, de mégis!
Attól függetlenül, hogy nem más, mint használati tárgy, egy gép, mondjuk, olyan-amilyen, élő szövet egy malacperselyen néhány gazember kezében, a politikai szakzsargonban csak egy „hasznos idióta”, úgy tűnik, kezd öntudatra ébredni. ÖNTUDATRA!
Ez már önmagában is elképesztő,
hogy tíz év és cca. 500 milliárd forint után – ami, könyörgöm, nem a sajátja, csak ezt sem érti a szentem, nagyon nem – a bugyellárisában, hirtelen kezd sértődős lenni. Feljelentget. Merthogy a becses nevét egy lapon említették a börtönnel. A lopással. A gazemberséggel. A korrupcióval, amiről tán lövése nincs mit jelent, de kikéri magának. Értjük, nem? NEM! Nagyon nem! Persze, az emberben azonnal felmerül, hogy micsoda pokoli munka lehetett ez sokak számára, hogy az amúgy félanalfabétának tűnő, tébláboló istenveréséből, tíz év alatt olyasvalakit faragjanak, aki bármilyen szerződés alá tudja rajzolni a nevét.
Olyan ragyogó elmét,
akinek ilyen, és ehhez hasonló, coelhói bölcsességek hagyják el a száját rendszeresen, hogy
„ne legyetek bátortalanok, BÁTORAK LEGYETEK”, és zárjuk is be a Mészáros összest az „ezt miből számolta ki? Matematikus ön?”
örökzöldnél, mert különben napestig maradunk. De, a legszebb, mikor az Emberi jogok Bíróságára hivatkozva sérelmezi, hogy magánemberként szóbakerült NEGATÍV értelemben a pihenési szokása, meg jachtja is! Ő! Az Emberi jogok Bíróságára hivatkozik. Egy közismert stróman. A 44 éves koráig is biztos nagyon intelligens, bár sokak szerint éppcsak nem fotoszintetizáló, majd szűk tíz év alatt milliárdossá, és már önmaga szerény besorolása szerint is a világ egyik, ha, nem a legokosabb emberévé farigcsált eszköz a Kedves Vezető szerszámosládájában, most ügyvédek hadával próbál magának tisztességet perelni. Becsületet.
És nem értik!
Lopni tudtak. Egy országot is. Lehet nekik jachtjuk, repülőjük, szállodájuk, Balatonjuk, annyi földjük, amennyi az angol királyi családnak sincs. VEHETNEK új asszonyt, luxust, lakájokat, gyárat, komplett energiaszektort, büntetlenséget egy darabig, BÁRMIT A SZAJRÉBÓL.
Bármit, CSAK BECSÜLETET, MEGBECSÜLÉST, TISZTELETET NEM!
Legyen tiszta!
Orbán Viktor, a papa, a vő, Mészáros Lőrinc, Rogán Antal, Kósa Lajos, és az ugyanaz a halmaz nemzeti tőkésosztály számtalan tagja: kisstílű gazemberek vagytok, és azok is maradtok. Nincs az a pénz, hatalom, ügyvédi gárda, fenyegetés, per, ami a megítéléseteken változtatni tud! Ülni fogtok. Ez a történelem rendje.
