Kéri László 2020-ról: januárban még úgy tűnt, hogy az idén is beérjük a megszokott, kormányzati eszközökkel előállított veszélyek elleni kommunikációs hadjáratokkal

2020-ban legalább tucatnyi alkalommal megtapasztalhattuk, hogy bármelyik pillanatban fenekestől fordulhat föl a világunk. Amikor ezt a krónikát írom, van még éppen három hét vissza az esztendőből, és még bármi megtörténhet. Bár…a minapi miniszterelnöki bejelentésből megtudhattuk, hogy e mostani – decemberi – állapotok/korlátozások jövő január 11-ig lesznek érvényben. Szóval, legfeljebb az első ötven hetet vehetjük alapul. Ha aprólékosan járnánk el, akkor megállapíthatnánk, hogy valamennyi hetünknek megvolt a maga különleges varázsa, meglepetése.

Másként mondva, a második világháború befejezésétől eltelt háromnegyed évszázad alatt egyszer sem ért bennünket annyi meglepetés, annyiféle fordulat, mint az idén

Itthon sem, és a nagyvilágban sem. Ki gondolta volna például januárban, hogy a mai világ leggazdagabb, legnagyobb gazdasági, politikai, szellemi és katonai hatalma lesz a legkevésbé alkalmas arra, hogy egy nemzetközi méretű járvánnyal megbirkózzon? /E sorok megírásának pillanatában például az eddigi 68 milliónyi megbetegedettből több mint 15 millió az USA polgára, miként a másfél milliónyi elhunyt közül is majdnem 300 ezer szintén e nagyhatalomra esett. /

Első ránézésre a hazai adataink ennél kedvezőbbek, bár az elmúlt hat hét tendenciáira tekintve nekünk is meglenne az okunk a legteljesebb körű aggodalmakra is. /Hat héttel ezelőtt 60 ezer megbetegedettről volt tudomásunk, most meg már 260 ezerről, a vírusban elhunytak száma október 25. és december 8. között 1425-ről éppen hatezerre emelkedett, szerényen számolva is ez négyszeres dinamikát mutat. /

Pedig milyen békebeli hangulatban indult ez az év!

Vagy pontosabban fogalmazva: januárban még úgy tűnt, hogy az idén is beérjük a megszokott, kormányzati eszközökkel előállított veszélyek elleni kommunikációs hadjáratokkal. Január 9-én Orbán Viktor nemzetköziként meghirdetett sajtótájékoztatót tartott, amely aztán se tájékoztatás, se pedig sajtófüggetlen nem lett, hanem az idei évre eltervezet szólamok főpróbája volt. Az újfajta ellenségek kinevezését részben a gyöngyöspatai kárpótlások, részben a börtönbéli állapotok miatt a kormányzatra kiszabott büntetések okán viszonylag könnyen lehetett azonosítani: munkátlanul pénzhez jutó kisebbségiek, nekik segítő, nyerészkedő ügyvédek és a formális igazsághoz érthetetlenül ragaszkodó bíróságok lettek volna az új célpontok. A februári szokásos vigadós monológ már azt is érzékeltette, hogy eme új ellenségek kijelölését a bevált módszerrel fogják a lakosság minél szélesebb köreinek a tudtára adni: Nemzeti Konzultáció segítségével. A tervek szerint ezzel telt volna el a márciusi hónap is. A világban, s főleg tőlünk nem annyira messze, Olaszországban ekkor már kétségbeejtő állapotok uralkodtak, tévénézők esténként láthatták a növekvő hullahegyeket, továbbá már azt is tudni lehetett, hogy több mint negyven országban kapkodnak a kormányok egyre keményebb korlátozások után. Február 28-án, a szokásos pénteki rádiós monológjában Orbán Viktor egy félmondattal elismerte, hogy van valami járványveszély is, de a mi számunkra az elsőszámú kihívás továbbra is a migránsveszély… Volt is némi kormányzati médiaöröm, amikor március negyedikén – az éppen otthonukból visszatért iráni diákokban azonosították az első fertőzötteket – na ugye…megmondtuk.

Aztán megjött a farkas…

Ez az öröm azonban pillanatokon belül elmúlhatott, mert napokon belül kapkodó üzemmódba váltott át a kormányzat: repterek bezárása, március 15-ei ünnepségek elhalasztása, majd pedig 11-én a legelső, igen drasztikus intézkedések-zárlatok-korlátozások bejelentése. (Kovács Zoltán kormányszóvivő még március hatodikán képes volt amiatt sajnálkozni, hogy ez a váratlanul beütött járvány veszélybe sodorhatja a márciusra tervezet Nemzeti Konzultáció kampányának sikerét…) És két nap múlva tanúi lehettünk Orbán Viktor eddigi legnagyobb pálfordulásának. Reggel még ingerülten utasította vissza azt, hogy esetleg az iskolákat is be kellene zárni – este viszont rendkívüli szózatot idézett a népéhez, amelynek a végén, mintegy mellékesen bejelentette, hogy hazánk hétfő reggeltől „áttér a digitális oktatásra”.

Nem ám, hogy elnézést kért volna azért is, mert még reggel az ellenkezőját állította, nem ám, hogy elismerte volna: magyar családok százezreit, és az egész oktatási ágazatot hozta azzal lehetetlen helyzetbe, hogy egy hétvégi szombat/vasárnap állt a rendelkezésükre e példátlan fordulat megoldására. Nem ám, hogy egy félmondattal elnézést kért volna a két hete tartó kormányzati késedelem miatt feltorlódott válsághelyzet nehézségei miatt.

Nem, mert akkor sem, és később sem tett ilyet, hanem mint az ősi mondás okossága tartja:

ha valamit nem tudsz megakadályozni, akkor állj az élére.

Március második felétől Orbán Viktor beöltözött a Vírus Elleni Küzdelem Elsőszámú Kereszteslovagjának ruházatába, és egyfolytában jelen volt mindenütt: hajnalban a reptéren, amikor megjött az egészségügyi szállítmány, majd az idősek otthonában, majd a kórházakban.

A modern idők néphülyítési médiarekordját mégsem ezzel állította fel, hanem azzal, amikor otthoni magányában maga is maszkot varrt magának… Az üzenet ezekben a napokban nyilvánvaló lett volna: segíts magadon, mert mi is legfeljebb csak erre vagyunk képesek.

Mi tagadás, kétélű üzenet lehetett volna ez akkor, ha mindeközben a primer politikai térben, párhuzamosan nem játszottak volna egészen másféle természetű játszmákat is. Március második felében elkezdték a közvéleményt, a médiát és az ellenzéket afelől győzködni, hogy ilyen körülmények között nem lehet és nem is érdemes parlamentesdit játszani, hanem arra lenne szükség, hogy a kormány szabad kezet kapva, azonnal intézkedhessen, ha erre lenne szükség. Bonyodalmas közjogi játszmák után április elsejétől meg is kaphatta a kormány ezt a példátlan esély. Ettől kezdve legfeljebb azt tehetjük, hogy összegezzük: hogyan és miféle problémák megoldására használta fel a kabinet a rendkívüli felhatalmazást.

Élet a rendkívüli állapot hónapjaiban

A függetlennek még megmaradt szaksajtó tette a dolgát és rendre elkönyvelte e rendkívüli lehetőség és kényszer kormányzati döntéseinek mérlegét. Terjedelmi okokból nem végezhetünk ehelyütt tételes elemzést, viszont felsorolhatjuk legalább a következő kilenc-tíz hónap kormányzati döntéseinek legfontosabb ügycsoportjait:

Háromféle különleges alapot képezve, lényegében átcsoportosították a költségvetési forrásokat az egyes tárcák között és ezzel megteremtették a lehető legönkényesebb, bár szünet nélkülivé vált pénzosztogatás lehetőségeit.

Gazdaságvédelem ürügyén elsősorban a korábbi, legszűkebb klientúra kistafírozása folyt változatlanul. Ezen túl leplezetlenül folyt a pénz nyilvánvalóan a következő kampányt előkészítő lépések finanszírozására. Eszükbe sem jutott leállítani a korábban is vitatott és ésszerűtlen pazarlásnak tűnő ügyeket: a belgrádi vasútvonalét, a stadionépítéseket, a Mátrai Erőmű példátlanul előnytelen kivásárlását, a várbeli építkezéseket, a határvédelmet, a határon túli szervezetek, egyházak túlfinanszírozását stb.
Mindezekkel párhuzamosan a föntihez összehasonlíthatatlanul kisebb tételek érdekében elkezdték sanyargatni és kifosztani a nemszeretett önkormányzatokat, különösen a fővárost. Ennek iskolapéldája lett a hónapokig tartó Lánchíd-felújítás, vagy a parkolási díjakért való küzdelem, amihez mérhető összegeket Mészáros pl. havonta megkaphatott – közbeszerzési eljárás nélkül is…

Az előző ügyekből talán kiemelhetőek azok a nagy volumennű tételek, amelyek későbbi évekre átháramló vonzatai is százmilliárdokan mérhetők: Paks II. változatlan folytatása, a Budapest-Belgrádi vasútra kidobott pénzek, A Liget-projekt, a már említett Mátrai Erőmű esete, amelynek normális időben minimum kormányválsággal kellett volna végződnie…

A minimális ellenőrzés nélkül maradt hatalom mindenütt nagy hajlandóságot érez arra, hogy működésének titkait elvarázsolhassa

Nos, a Rendkívüli Állapot idején a kormányzati titkolózás és a mások ellenőrzési vágya a klasszikus utat járta be – először lehetetlenné tették azt, hogy az állami szervek még belátható időn belül kénytelenek legyenek válaszolni a média megkereséseire, majd a maguk számára tették könnyebbé az állampolgárok és a social média ellenőrzését, netán betiltását, valamint a rémhírterjesztésre vonatkozó szabályokat szükségtelenül tovább keményítették.

Az első eredmények bohózatba fullasztották a rendőrségi és helybéli hatalmak túlzott buzgóságát: olyan ügyekből lett országos nevetség tárgya, ami leginkább Hasek Svejk-regényébe illene…

Mindehhez képest ennek a kormányzatnak a járvány tömegméreteket öltött korszakában alapvetően két alrendszer működőképessége megerősítése lett volna eminens feladata:

az egészségügy és az oktatási rendszer teherbíró-képességének erősítése. Az egészségügyet egyfelől rábízta Pintér Sándor belügyminiszterre, aki a tőle telhető feladatot elvégezve, rávette a kormányzatot a radikális és érzékelhető nagyságrendű fizetésemelés meghirdetésére. Ám máig nem tisztázható okoknak köszönhetően ebből az lett, hogy a fizetés-emelési ígéreteket összekötötték egyéb megszorító jellegű intézkedésekkel, aminek a vége az lett, hogy az egészségügyi szférában a zűrzavar tovább fokozódott. Az oktatásról…? Annyit, hogy az őszi járvány idején követendő protokollt augusztus végén sikerült meghirdetni, amely eljárásmód a valós gondok többségére semmiféle választ nem adott. Hőmérséklet-mérésre lehetőséget teremtő eszközöket októbertől kezdtek az iskoláknak biztosítani, a tanárok kollektív tesztelését pedig sikerült december elején elkezdeni, aztán félbe is hagyni. Magyarán, a legnagyobb kormányzati kurdarcot abban a szférában aratta a kormányzat, amelyben ez idő tájt milliószámú magyar állampolgár érintett.

Egyszóval ez a kormányzat a két legfontosabb területen mondott csődöt, bár azt elismerjük, hogy a média erről kevéssé volt képes értesíteni a magyar társadalmat. Igaz, ők meg képesek a maguk tapasztalataiból is tanulni.

Végül, meg kell emlékeznünk egy olyan metszetről is, amelynek a jelentőségét az év kezdetén, a járvány kitörésekor nem gondoltuk volna kitüntetetetten fontosnak

Ez pedig az évekkel korábban meghirdetett „kultúrharc” vidéke. A nemzeti egység szükségességének meghirdetése idején azt hittük, hogy ezzel talán ráérnének majd később is bíbelődni, ehhez képest mi minden történt:

  • Igazgatóváltások kierőltetése a színházakban,
  • Változások az MTA élén,
  • Térey-ösztöndíjakkal telepített konfliktusok az írók közé,
  • Az új NAT meghirdetése január utolsó napjaiban… egyeztetések nélkül — naná.
  • Április végén elindul a közgyűjteményi dolgozók 21 ezres seregének kisemmizését célzó jogalkotási akció, és ősszel be is fejeződik – sikerrel.
  • A nyáron elkezdődik és egész ősszel folytatódik az SZFE felszámolásra elindított gusztustalan és átlátszó akció.
  • júliustól több lépésben kinyírják az Indexet, a leglátogatottabb hazai portált.
  • Ősszel sunyin intézményesítik az új történelem-oktatási doktrína nevetséges állításait és évszázados, tévesfeltételezéseit.
  • Dúró Dórát felhasználva indítanak olyan homofób kampányt, ami azután majd őreájuk hullik vissza.
  • Demeter Szilárdot felhasználva kísérleteznek a 44-es nyilas nyelvezet szalonképessé tételével.
  • Elindul a támadás a Klubrádió felszámolásáért.

Ez a lista nem teljes és nincs is módunk az egyes lépések kommentálására

Csupán azt szerettük volna mindezzel illusztrálni, hogy a kormányzati oldalnak a vírus-teremtette kihívások, szakpolitikai döntések tengerében mi minden egyébre is tellett a figyelméből.

A mi végső mérlegünk szerint mindez túlhaladja a történelmi felelőtlenség mértékét,

de ennél többről is szó van.

2020 nemcsak az elszalasztott lehetőségek éve volt, hanem a minden oldalú kormányzati alkalmatlanág folyamatos felmutatásának az ideje is. Ez a gyorsmérleg mindenek előtt a kormányzati cselekvési zóna felől tekintette át az évet, igaz lehettek volna egyéb, nem kevésbé fontos szempontjaink is. Különleges válság idején azonban elsősorban a végrehajtó hatalom valódi karakterét teszi próbára az idő. Megtörtént.

A cikk eredetileg a Kerekasztal-mp blogon jelent meg. 

Brüsszel

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük