A mai Fidesznek semmi köze ahhoz a párthoz, amely 1990-ben épphogy bekerült a parlamentbe, s megtestesítette az új világ iránti vágyat. Azóta négyszer-ötször arcot váltott, szemérmetlenül idomulva az új idők kihívásaihoz. Többek között erről is beszélt Kéri László politológus, a 168 órának adott interjújában.

A harminc évvel ezelőtti szabad parlamenti választásról

elmondta, az első forduló lényegében legitimálta a rendszerváltást. A voksok mintegy nyolcvan százalékát a nemrég feltűnt rendszerváltó pártok szerezték meg. Protest szavazás zajlott, aminek az áldozata az egykori állampárttal szakító, mégis az utódjának tartott MSZP lett:

- Hirdetés -

“A második fordulóban már a jövőről kellett dönteni. Sokan úgy vélték – magam is közéjük tartoztam –, hogy az ország érdeke a nagykoalíció lenne. Vagyis az MDF-nek és az SZDSZ-nek együtt kellene kormányoznia, mert külön-külön egyikük sem elég erős, hogy a történelmi változások idején irányítsa Magyarországot. Pár nappal az első forduló után meghívtak egy rádióműsorba Csurka Istvánnal és Pető Ivánnal együtt. Ott ki is fejtettem ezt az álláspontot, hozzátéve, hogy szerintem a nép is ezt akarná.

De már láttam, hogy hiába beszélek.”

Az illékony bizalom

Az 1990 – őszi önkormányzati választás komoly figyelmeztetést jelentett. Az ugyanis az SZDSZ és a Fidesz nagy győzelmét hozta. Az MDF akkor láthatta, mennyire illékony a fél éve megszerzett bizalom:

“Ma ez az általános gyakorlat, a politikusi hazugságok lényegében már meg sem érintik az embereket. Hozzászoktak. Akkor viszont tömegek mozdultak meg. A jobboldal örökös legendája, hogy a taxisblokád az SZDSZ puccsa volt. Egyáltalán nem.

Az egész társadalom felháborodott azon, hogy – alig fél évvel az első szabad választás után – a kormány képes mindenkit becsapni.

Az MDF-kormány első látványos vereségének pedig hosszú távon is súlyos következményei lettek.”

Az akkori győztesek eltűntek….

A szakértő kitért arra is,hogy az első szabad választáson két olyan párt végzett az élen, amely azóta már el is tűnt. Az akkori parlamentbe bekerült pártok közül kettő tudott megmaradni: a Fidesz – oldalán a lényegében nem létező KDNP- vel – és az MSZP:

“Az MSZP folyamatosan zsugorodott és jelentéktelenedett. Kétségkívül ebben nem különbözik az egész európai baloldaltól.

Nem találják a helyüket, abból próbálnak megélni, hogy tapadnak a Fidesz hibáira.

A DK-ban Gyurcsány ezt harsányabban teszi, a szocialisták halkabban, de megélni nem lehet belőle.

Ezt nevezhetjük a politikai alkalmatlanság csodájának.

Miközben a Fidesz utóbbi harminc éve a politikai alkalmazkodás csodája. Ez a párt közben négyszer-ötször arcot váltott, szemérmetlenül idomulva az új idők kihívásaihoz. Ennek a mai Fidesznek nemcsak a ’90-es Fideszhez nincs semmi köze, hanem a ’98-ashoz sem, amely a polgári kormányzás programjával lépett fel. Az jó program volt. De ha megnézzük, a 2010-es kormányprogram már köszönőviszonyban sincs azzal, amit azóta beszélnek.

Egészen mást ígértek, mint ami lett. “

Ez a Fidesz, nem az a Fidesz…

A politológus szerint a mai Fidesznek semmi köze közeli és távoli elődjéhez, amely ugyanezen a néven működött. Ez már nem párt, hanem egyszemélyes politikai vállalkozás:

“Orbán most boldog, mert kiiktatott mindent és mindenkit és már csak rajta múlik minden.

Egy valaha szépreményű párt odajutott, hogy egy személyiségzavaros ember napi ötletei jelentik a kormányzást. Ehhez kell neki a rendkívüli állapot.

A ma születő döntések nem érintik a mai magyar társadalom nagyon súlyos gondjait. A kormányfő a nagyvállalkozói oldal foglya, igaz, ezt meg ő hozta létre. Így érthető, ha csak a klientúra szempontjai számítanak.”

Történelmet írunk? Á, dehogy….

Szóba került, harminc éve az emberek úgy érezhették, hogy részesei a politikának, talán még a történelmet is alakíthatják. Mindebből mára következmények nélküli ország lett:

“Ennek hosszú sora van. Húsz év kellett ahhoz, hogy fokozatosan elvegyék az emberek kedvét a politikától. Kezdődött a Bokros-csomaggal, amelyet hitvány módon vezettek elő. Később beszélgettem az akkori miniszterelnökkel, Horn Gyulával, és ő is elismerte, hogy nem készítették fel megfelelően a közvéleményt. Aztán sorban jöttek a csalódások, amelyek a bal- és a jobboldali szavazókat is elfordíthatták a politikától. Mára már százezres nagyságrendben vesztették el a pártok a választópolgárok politikai aktivitását.

Sokakban él a meggyőződés, hogy minden politikus gengszter, és ilyen helyzetben a legegyszerűbb, ha a legkisebb rosszra szavaznak.”

Politikai bizalom Magyarországon… mi az?

A politológus megfogalmazta, az utóbbi harminc évben óriásit hanyatlott a politikai bizalom. Állandóan süllyed a kulcshatalmi ágak tekintélye. Az állampolgárok ilyen helyzetben élnek:

“Ebből persze nem következik, hogy ez a végtelenségig folytatható. Hosszú távon a presztízsvesztés átalakul az új világ iránti vággyá.

Egy idő után már nem lehet lejjebb menni, és felmerül az óhaj, hogy elég volt ezekből, lássunk újat. Ilyenkor vagy forradalom jön, vagy a meglévő rendszer lassú leépülése.

Most ennek a határán vagyunk, és Orbán Viktor pontosan tisztában is van ezzel. Amit az utóbbi hetekben, a rendkívüli helyzetben látunk, az nem más, mint kampány.

Azt sem érzik biztosnak, hogy kihúzzák 2022-ig, s nem lesz sokkal előbb választás.”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét