Aki arra adja a fejét elhivatottságból, vagy jobb híján, esetleg időhúzás okán, hogy tanár szakra felvételizik, meg kell feleljen bizonyos követelményeknek. Miknek is?


Tanár, vagy pedagógus?

Az alkalmassági vizsga kötelező része a jelentkező által előzetesen megküldött motivációs levél alapján beszélgetés a felvételiző pályaelképzeléseiről, karrierterveiről, egyéni életút-fejlődési terveiről, arról, hogy miért szeretne tanár lenni.

A vizsga másik része választható:

  • vagy egy pedagógiai témájú szöveg alapján egy konkrét nevelési helyzet értelmezése, véleményezése,
  • vagy beszélgetés a jelölt által szabadon választott pedagógiai jellegű olvasmányról, a nevelési szempontok kiemelésével.

A felvételi tájékoztató kiemeli:

a jelentkezőnek nyilatkoznia kell arról, hogy nincs olyan betegsége, amely akadályozná a felsőoktatási tanulmányainak folytatását.

Az alkalmassági vizsgára külön közzétett szakirodalomból készülni nem kell. Az alkalmassági vizsga második elemeként meghatározott beszámoló időtartama jelentkezőnként 15-20 perc.

Ez csak nekem nem túl biztató?

Szerintem a fenti kérdésekből nem derül ki, hogy mit gondol a kezébe kapott gyerek megismeréséről, készségeinek fejlesztéséről, kiaknázásáról. Arról sem árulkodhat a kérdésekre adott válasz, hogy miként képzeli az együttműködést szülő-tanár-gyerek viszonylatban. Melyik típusú nevelési, oktatási minta szimpatikus, követendő számára és miért.

Egy erre szakosodott pszichológusi vélemény sem ártana, hiszen nem kicsi a felelősség, amit a nyakába vesz, ha kijárja, ami kijárható és katedrához jut.

Manapság, amikor utánanézünk, kérdezünk egy takarítónőnek, vagy szerelőnek is, mielőtt rábízunk egy munkát, pont a tanerő “minőségét” vennénk ennyire félvállról?

(forrás: eduline.hu)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét