Aki arra adja a fejét elhivatottságból, vagy jobb híján, esetleg időhúzás okán, hogy tanár szakra felvételizik, meg kell feleljen bizonyos követelményeknek. Miknek is?
Tanár, vagy pedagógus?
Az alkalmassági vizsga kötelező része a jelentkező által előzetesen megküldött motivációs levél alapján beszélgetés a felvételiző pályaelképzeléseiről, karrierterveiről, egyéni életút-fejlődési terveiről, arról, hogy miért szeretne tanár lenni.
A vizsga másik része választható:
- vagy egy pedagógiai témájú szöveg alapján egy konkrét nevelési helyzet értelmezése, véleményezése,
- vagy beszélgetés a jelölt által szabadon választott pedagógiai jellegű olvasmányról, a nevelési szempontok kiemelésével.
A felvételi tájékoztató kiemeli:
a jelentkezőnek nyilatkoznia kell arról, hogy nincs olyan betegsége, amely akadályozná a felsőoktatási tanulmányainak folytatását.
Az alkalmassági vizsgára külön közzétett szakirodalomból készülni nem kell. Az alkalmassági vizsga második elemeként meghatározott beszámoló időtartama jelentkezőnként 15-20 perc.
Ez csak nekem nem túl biztató?
Szerintem a fenti kérdésekből nem derül ki, hogy mit gondol a kezébe kapott gyerek megismeréséről, készségeinek fejlesztéséről, kiaknázásáról. Arról sem árulkodhat a kérdésekre adott válasz, hogy miként képzeli az együttműködést szülő-tanár-gyerek viszonylatban. Melyik típusú nevelési, oktatási minta szimpatikus, követendő számára és miért.
Egy erre szakosodott pszichológusi vélemény sem ártana, hiszen nem kicsi a felelősség, amit a nyakába vesz, ha kijárja, ami kijárható és katedrához jut.
Manapság, amikor utánanézünk, kérdezünk egy takarítónőnek, vagy szerelőnek is, mielőtt rábízunk egy munkát, pont a tanerő „minőségét” vennénk ennyire félvállról?
(forrás: eduline.hu)
