Na, ezt is megértük! Kivételesen idézhetjük Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár egyik frappáns gondolatát: mindössze az alanyt és az állítmányt kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy igaznak tűnjék…


Orbanisztán fő-fő szócsöve

interjút méltóztatott adni a Népszavának, s a kérdésre, hogy „Orbán Viktor miért nem ad interjút kormánykritikus médiumoknak?” azt felelte:

„Az értelmes párbeszédnek vannak feltételei. Ilyen például, hogy a magát kormánykritikusnak tartó sajtó tudjon olyan kérdést feltenni, amelyből nem süt eleve az elfogultság. Nyolc-kilenc év tapasztalata alapján mondhatom, hogy ez nem csak idehaza, de nemzetközi szinten sincs másként”.

Szóval Orbán Viktor miért is nem ad interjút kormánykritikus médiumoknak?

Az igaz válasz – vélem – így hangzott volna:

„Az értelmes párbeszédnek vannak feltételei. Ilyen például, hogy Orbán Viktor tudjon olyasmit felelni, amelyből nem süt eleve a kétkedőkkel, a kormányt kritizálókkal szembeni elfogultság. Nyolc-kilenc év tapasztalata alapján mondhatom, hogy ez nem csak idehaza, de nemzetközi szinten sincs másként”.

Orbán és talpnyalóinak népes serege

ugyanis jól érezhetően gyűlöli az ellenzéket, kivált a kormánykritikus médiát. Okkal. Annak ugyanis minden igazi, jelző nélküli demokráciában az a szerepe, hogy ellenőrizze a hatalmat, s ha bármi gyanús, visszaélésre utaló jelet tapasztal, akkor biz’ kínos kérdéseket tegyen fel. Magyarázkodásra kell késztetnie akár a miniszterelnököt is. Orbán Viktor viszont csak azt tűri el, ha a mikrofonállványnál jottányival sem kritikusabb úgynevezett „riporter” illedelmesen alákérdez. Ha csak olyan kérdést tesz fel, amelynek hallatán Orbanisztán urának már csupán amiatt kellhet feszengenie: nehogy belezavarodjon és összekeverje a saját aktuális kinyilatkoztatásának, propagandaszövegének szavait; nehogy véletlenül elszólja magát.

Orbán Viktor már nem egy minden jelző nélkül demokratikus ország kormányfője, hanem – hirdeti is –, egy centrális erőterű, illiberális (azaz már nem) „demokratikus” államé. Így a többi illiberális önkényúrhoz hasonlóan, megengedheti és meg is engedi magának, hogy lassan egy évtizede ne adjon interjút a kormány iránt kritikus, pláne kifejezetten ellenzéki médiumoknak és a mindenkor „tisztelettudó” és készségesen benyaló pártpropagandisták helyett valóban kínos kérdéseket feltevő újságíróknak.

Orbán gyűlöli és híveivel gyűlölteti az ellenzéket

Orbán Viktor mostanában azt terjeszti,

hogy az ellenzék gyűlöli őt, a pártját és táborát. Láthatóan ellenségnek tekinti és annak is bélyegzi – azaz ő gyűlöli és a híveivel gyűlölteti – az ellenzéket, meg a hatalma iránt kritikus, egyre fogyatkozó (jórészt felvásárolt vagy bezárt) belföldi médiát. És persze, a „szabad világ” tán nem fogyatkozó, ám korántsem illiberális – a humánus és az európai normákhoz ragaszkodó – politikusait, s az e normákat számon kérő, szabad és kritikus nemzetközi médiát is.

Nem viseli el a kritikát. Retteg a jó kérdésektől. Ahelyett, hogy azokra válaszolna, össze-vissza beszél. Mindenütt ellenségeket vizionál. Elszakadt a valóságtól, hosszú évek óta csak az övéihez szól. Rémlátomásokkal ijesztgeti őket. És ugye a félelem agressziót, erőszakot szül

Elkerülheti ám ízekre tépését „a magát kormánykritikusnak tartó sajtó” maradéka. Elég, ha Kovács Zoltán államtitkárra hallgat az újságíró. Beáll szépen a sorba, és csak olyan kérdést tesz fel a hatalom emberének „amelyből nem süt eleve az elfogultság”. Tisztelettudót. Alázatosat. Megfelelőt. Akkor idővel tán még magának Orbanisztán fejedelmének is saját kezűleg tarthatja a mikrofont, míg Őexcellenciája Nagyralátó és Nagytiszteletű Orbán orbán, Végvár kapitánya, a Centrális Erőtér Centruma, a NER Rendszerura, Orbanisztán Hadainak Vezére, a Legeurópaibb Dezoxiribonukleinsav, a Legkeresztényebb Hit Őrzője részletesen kifejti, mit is gondol a saját propagandistái által kidolgozott, neki igazán tetsző, kézenfekvő kérdésről…

Érzitek a sajtószabadság szellőjének lenge fuvallatát?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét