Kiből lesz terrorista?

Miért dönt úgy valaki, hogy szakít a társadalommal, és terrorista csoport tagjaként folytatja az életét? Felvázolható-e egy terrorista karakter, amelyet beazonosítva elkerülhetőek a tömeggyilkosságok?

Egyszóval kiből lesz terrorista?

A terrorizmus kutatása rendkívül nehézkes terület, hiszen jól belátható, hogy nincs lehetőség kísérleti alanyok bevonására. A kutatóknak így három lehetőségük marad:

  • a megtörtént események hátterének rekonstruálása,
  • a fogvatartott terroristák vizsgálata,
  • a terrorista szervezeteket elhagyó személyekkel folytatott interjúk.

Elmebetegek?

Terroristákról beszélve különbséget kell tennünk magányosan és csoportban működő terroristák között, ugyanis a kettő teljesen más jellemzőkkel bír. Ahogyan az már a náci tömeggyilkosokról szóló cikkünkben is kiderült, a csoport tagjaként működő terroristák nem rendelkeznek olyan patológiás személyiségképpel, amely predesztinálná őket terrorista cselekvésekre. Más a helyzet az egyéni terrorista akciókkal, melyeknél rendszerint kiderül, hogy súlyos személyiségzavar és beteges tévképzetek húzódnak meg a szörnyű cselekedetek mögött. Azt vizsgálva, hogy milyen gyakorisággal fordul elő elmezavar a terroristák körében, azt találták, hogy az önálló terroristák között 13-szor nagyobb az esélye a személyiségzavarnak, mint a csoportban működő terroristáknál, illetve ezek az emberek rendszeresen tapasztalnak másoktól előítéletességet, és rendszerint komoly stresszt élnek át a terrorista cselekedetet megelőző időszakban.

Akik terroristának állnak, legyen szó magányos vagy csoportos terrorizmusról, rendszerint dühös, elidegenedett, önmagukat jogfosztottnak érző személyek, akik szerint az éppen regnáló politikai rendszer nem kínál valós megoldásokat. Ezért szavak helyett tettekre van szükség, és az állam ellen agresszióval fellépni nem erkölcstelen cselekedet. A baráti kör vagy család egy része általában osztozik ezekben a radikális nézetekben.

Csatlakozni egy mozgalomhoz valamilyen közös célért szociális és pszichés jutalmakkal jár. A kalandvágy, a bajtársiasság és az erőteljes identitás mind-mind olyan tényezők, amelyek növelik a szélsőséges csoportok vonzerejét.

Ennek ellenére sokan az önállóság útját választják és egyedül visznek véghez terrorista cselekedetek. Ezutóbbiak környezetét elemezve a kutatók azt találták, hogy meglepő módon a környezet álalában tisztában volt a sérelmeikkel és szélsőséges nézeteikkel, sőt néha a konkrét tervekkel is, de nem igazán vették komolyan a jeleket. Ezek az izoláltan élő fiatalok rendszerint nyíltan csatlakoztak súlyos elnyomás alatt élő kisebbségek megmozdulásaihoz, és jellemző volt rájuk az alacsony önbecsülés, a reménytelenség, a szégyen, a bosszúvágy és a sebezhetőség érzése.

Néhány tény a tévhitekkel szemben:

  • A terroristák nem csupán nem elmebetegek, hanem általában még a durvaság és a pszichopátiás személyiségjegyek sem jellemzőek rájuk. Ez teszi lehetővé, hogy hosszú évekig rejtőzködő sejtként tudnak működni.
  • A hátrányos helyzetű régiók ugyan könnyebben termelnek ki terroristákat, de nem minden esetben szegény sorból érkeznek a tömeggyilkosok (lsd. Osama bin Laden).
  • Nem minden terrorista vallási fanatikus, sokan tartoznak világi csoportokhoz.
  • A terroristák nem tipikusan “agymosott”, kényszerített emberek, de általában van egy karizmatikus, inspiráló vezető, akihez tartoznak.
  • Egyre nagyobb arányban szerveznek be nőket, sőt még gyerekeket is. Egy gázai övezetben levő iskolában felvett kérdőív szerint a gyerekek 70%-a (!) áldozná fel magát öngyilkos merénylet során.

Nők a terrorizmusban

A nők terrorizmusba való bevonódása egyre gyakoribbá vált az elmúlt évtizedekben, de a muszlim világot megosztottság jellemzi a jelenséget illetően. A radikálisabb vezetők úgy gondolják, hogy nem való, hogy az alárendelt nők a férfiakhoz hasonló cselekedeteket hajtsanak végre. Az egyik kutatásban palesztin terrorista nők motivációját és hátterét hasonlították össze “szimpla” női bűnözőkkel.

A kutatók meglepő módon azt találták, hogy míg a “szimpla bűnözők” rendkívül rossz családi közegből jöttek, addig a terrorista nők szerető, gondoskodó szülőkről meséltek, akik védelmezték őket.

Úgy tűnik, hogy a muszlim nők esetében a terrorizmus gender kérdéseket feszeget. A megkérdezett palesztin terrorista nők alapvetően a hagyományos férfi-női szerepekben hittek, ugyanakkor többen mondták, hogy szerették volna magukat erősnek mutatni és egyedül véghezvinni nagy tetteket, mert társadalmukban a nőket mindenki gyengének és tehetetlennek látja. A terrorista akciók által úgy kérdőjelezték meg tradicionális nemi szerepüket, hogy közben senki nem vonhatta kétsége elköteleződésüket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük